Délmagyar logó

2018. 10. 22. hétfő - Előd 6°C | 17°C Még több cikk.

Sír a cigány, mert nem sír a hegedű

A cigány tüze mindig is kellett a magyarnak. De ha olykor úgy érezte, fontosabb dolga van, hátat fordított.

A cigány tüze mindig is kellett a magyarnak. De ha olykor úgy érezte, fontosabb dolga van, hátat fordított, s ügyet se vetett a cigányra. Volt olyan is, hogy végképp nekikeseredett, s így szólt: „Hagyj békét a húrnak, lesz még egyszer ünnep a világon."

: Stock: Magyarországi cigányzenészek - bőgős
Akár rég várt ünnep jött, akár nemzetsirató, a hegedű hirtelen úgy szólt, mintha soha el sem hallgatott volna. A magyar történelemnek ettől van olyan különös muzsikája. Tíz-tizenkét évenként esik meg az, hogy a magyar hátat fordít a zenésznek, s azt se mondja: „megittad az árát, ne lógasd a lábadat hiába". Az elmúlt tizenkét év ínséges, de ha hihetünk az előző koroknak, a cigány hamarosan ismét leporolhatja a hegedűjét.
Ha a győri Flacker Pista vagy Döme Rudi feltámadna haló poraiból hegedűjét kérné, hogy „egyszer még hadd muzsikáljon", talán éppúgy repülne az ajtón, mint a dalbéli vén cigány. Horváth Ádám, a harminchét éves győri cimbalmos szerint tizenkét éve járnak rossz idők a muzsikus cigányra, aki azelőtt a hétnek hat napján húzhatta az urak fülébe. A rendszerváltás után már heti négy zenés nap jött, aztán csak kettő, végül pedig egy, vagy egy sem. Ma Győrben és környékén együttvéve is csak egy-két helyen kérik a cigányzenét. Pedig emlékezzünk csak, mi volt nem is olyan rég, a hetvenes évek végén és a nyolcvanas években. Szólt a cigányzene a Hungáriában, a Zöldfában, a Tó vendéglőben, a Mátyásban, a Vaskakasban, de még a gyárvárosi „Kulákban" is. Tizennyolc-húsz zenekart is elbírt a város – így emlékszik vissza Farkas József, aki negyvenhárom éven keresztül muzsikált Győrben.

Klarinétről szaxofonra

A hatvanas éveket illetően nincs teljes egyetértés. A győri zenészekkel rögtönzött kerekasztal-beszélgetésünk során Pádár László, a roma kisebbségi önkormányzat vezetője amellett kardoskodott, hogy igen jó évek köszöntöttek negyven éve a cigányra. Ám a szintén tavasza múlt klarinétos, Czene Zoltán szerint épp ellenkezőleg volt.

– Igaz, nem mondták, hogy nincs ránk szükség, mint ahogy mondják manapság. De akkor meg az volt a baj, hogy mindent meghódított a tánczene. Én például átálltam klarinétról a szaxofonra. Volt, aki gitározni kezdett, más meg zongorázni. A Farkas Józsi tíz évig dobolt. Valaki nem tudott váltani, hát az éhezett – emlékszik vissza Czene Zoltán. A legnagyobb zenészek egyébként tényleg ez idő tájt széledtek szét a világban. Akárcsak most...
Vörös András, a harmincegy éves prímás például Svájcban muzsikál.
– Játszom én itt is, de ott sokkal nagyobb igény van a cigányzenére. Pedig tősgyökeres svájciaknak játszunk. Mindig a „Most kezdődik a táncot" kérik, na meg persze az Akácos utat.

Nem kell a hegedűszó

– Pedig rengeteget tanultunk. Volt, aki a konzervatóriumban végzett, volt, aki a Rajkóban – fűzi tovább Horváth Ádám. – Egy igazi cigány négyéves korában kezd el zenélni. Utána napi nyolc-tíz órát gyakorol. Ezt persze sokan nem tudják, azt hiszik, hogy a cigány még ma sem tud kottát olvasni, a zene csak úgy a vérében van. Hát a vérében is van, az igaz, mert a rossz hallású cigány az olyan, mint a fehér holló. De minket valamennyiünket iskoláztak.

– És egy cigányzenész nem teheti meg, hogy kérnek tőle egy dalt, s ő csak széttárja a karját – veszi át a szót a nagybőgős Horváth Károly. – Nekünk tudni kell magyar nótát, cigány nótát, magyar, olasz táncdalt, de még a klasszikusokat is Brahmstól a csárdásokig. Ez az életünk. Bagóért is eljátsszuk. Csak az fáj, ha már nem kellünk senkinek.
Pádár László maga is zenész, s rokona volt a legendás Pádár Lali, aki a Schuckban is húzta sokáig a Rába mozi – ma Richter Terem – helyén. Az érdekvédelmi vezető szerint ma száz cigányzenész van Győrben, de aktívan csak harminc zenél, itt is, ott is. A már említett muzsikusok egyetlen zenekar tagjai, az együttest Pádár hozta létre, bízva abban, hogy van még rájuk szükség. Lenne is, mivel a Zenepavilonban tartott koncertekre több száz ember bandukolt ki vasárnaponként. A vendéglősök azonban csak széttárják a karjukat, hiszen az új politika az, hogy ha jól megy a hely, akkor cigány nélkül is megy, ha meg nem, hát azért nem kell a zenész.

Régen a dzsessz volt a ludas

Hetven évvel ezelőtt is panaszosan szólt a hegedű, de azért, mert a győri társaság, a táncoló ifjúság megszédült a dzsessztől. A Dunántúli Hírlap 1934. december 16-án ezt írta: „A dzsessz miatt éheznek magyar cigányzenészek." Ugye, hogy a probléma nem új keletű? Ám azért elgondolkodtató, hogy a vendéglősök 1934-ben még „katasztrófát" emlegettek, mivel a belügyminisztériumi rendelet szerint a vendéglőkben éjfélig, a kávéházakban pedig csak egy óráig szabadott zenélni. (Győri Hírlap, 1934. december 7.).
„Csak annyit szeretnénk elérni – mondta a rég halott prímás harmincnégyben –, hogy a keresztény egyesületek a bálokra ne idegen dzsesszt fogadjanak fel, hanem a munka nélkül lézengő magyar cigányokat. Ha lelkeket kell felrázni, akkor a magyar cigány hegedűje sírt, ma pedig mi jajgatunk, sírunk, de hiába" – bukott ki a prímásból a varázslatosan szép panasszó.

Ebben az időben százhúszan voltak zenész cigányok Győrben, s közülük nyolcvanan lézengtek munka nélkül. Vagyis az arányok majdnem olyan rosszak voltak, mint manapság, ami azért furcsa, mert az embernek épp ebből az időből jutnak eszébe a nagy nevek. A Hungáriában, a cigánybálon Flacker Pista, Nyári Dezső, Lakatos Misi és Sárközi Béla zenekara egymást felváltva muzsikált. Zene szólt az utána lebombázott Fehérhajóban és a Gergáczban, a Royalban és a Kioszkban. Sárközi legtöbbször a Híd utcai csárdában húzta Dayka Margit fülébe, Flacker Pista zenekarát a Kék Dunában lehetett megtalálni. Aztán ott volt a Szúró Pista, akinek a feladata volt, hogy a cigánybálokon betolja a verklit. Ez volt a jel: a prímások ilyenkor letették a szárazfájukat és ők kezdtek el mulatni. Szúróról hírlik az is, hogy ha elszakadt a lószőr a vonón, ő a cipőfűzőjét húzta fel, s azzal játszotta végig, hogy „vadgalamb sírva dalolja: élt egyszer egy cigány, öreg cigány, a vén cigány".

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Írja meg!

Közérdekű híre vagy jó ötlete, szabadidős programajánlata van? Rangos versenyt, vetélkedőt nyert… Tovább olvasom