Délmagyar logó

2018. 02. 25. vasárnap - Géza -8°C | -1°C Még több cikk.

St. Martin érti a jelzéseket

St. Martin zenél, verseket ír és fotókat készít, emellett családjának is rengeteg időt szentel.

Tizenegyedik nagylemeze után is ugyanolyan szerény és visszafogott,
mint ahogy a magyar közönség megismerte. Verseket ír és fotókat készít, emellett családjára, feleségére s fiára rengeteg időt szentel. Szentmártoni Imrének, ismertebb nevén St. Martinnak diákéveiben konfliktusa volt magyartanárával egyedi látásvilága miatt, de ő kitartott nézetei mellett. Úgy vallja, a természet jelzéseit kell észrevenni, és olyan világot kialakítani, amely az embernek megfelel.

– A közelmúltban új lemezzel jelentkezett, immáron a tizenegyedikkel... Mi jellemzi ezt a korongot?

– Nagy várakozás és vágyakozás előzte meg a mostani albumot, az elmúlt két évben ugyanis többnyire válogatáslemezekkel jelentkeztem és már szerettem volna dalokba foglalni a véleményemet. Nagy jelentőséget tulajdonítok a címnek: Érintés. Szerettem volna kifejezni, hogy ez a fogalom mennyire végigkíséri életünket. Érdekes még, hogy a külső borító is a munkámat tükrözi. Saját magam készítettem a fotókat és kitaláltam egy egyedi színvilágot. Szeretem az elejétől a végéig megtervezni a munkámat, mert akkor maximálisan engem tükröz.
– Nyilvánvalóan szükség van mindig az ihletre...
– Valóban, nemcsak nekem, mindenki számára meghatározó ez. Ha van ihlet, más dolgok nem is foglalkoztatnak, így olykor kénytelen vagyok borítani programokat. Elzárkózom a magam világába és ketten vagyunk: a zene és én.
– A zenélés mellett versírással is foglalkozik és sikeresen űzi...
– Tizenhárom évesen született meg az első versem. Azt kell mondanom, változik az ember. Megindulnak a hormonok, az ember beleszédül egy lányba, aztán jön a többi. Így írtam az első versemet. Szokásom a mai napig megmaradt. Emlékszem, konfliktusom is volt a magyartanárommal, mert érdekelt az irodalom, több költőnket, mint például Kosztolányit vagy József Attilát megszerettem, viszont sok mindenkit nem értettem meg. Nem a versét, hanem magát az alkotót, és nem fogadtam el a könyvben lévő elemzéseket. Akkor azt mondta a tanárom, megírhatom a saját véleményemet, de akkor az a jegyeimen is látszódik majd. Így is történt...
– Azóta a magyartanára némileg igazat adott önnek?
– Érdekes módon közel húsz év telt el az érettségi óta és amikor találkoztam vele, megjegyezte, hogy soha nem gondolt volna rólam ebbéli hajlandóságot. Második kötetemből ajándékoztam neki, és nem vallottam szégyent.
– Milyen költő St. Martin?
– Egyszerűen szeretek rímeket faragni. Nem kizárólag komoly, szentimentális hangulatban írok, akadnak keményebb hangvételű verseim is. A közeljövőben jelenik meg a kötetem harmadik kiadása Továbbutazás címmel. Mégsem nevezném magamat költőnek vagy írónak, csupán öröm, ha a verseket nemcsak olvasom, hanem írom is. Ezáltal kicsit több lehetek, megismerhetem önmagam.
– A fotózás hasonlóképpen a szívéhez nőtt...

– Szintén tizenhárom éves voltam, amikor egy jó barátom hívott el fotó szakköre. Hihetetlen nagy élményben volt részem. Később lehetőségem volt fényképezni Amerikában, de volt egy izlandi fotóművész is, akivel tizenhét szigetet jártam körbe.
– A legtöbb művésznek akad példaképe... Önnek van?

– Nálam nagyon fontos az ember, hogy mi van mögötte. Einsteint sem azért tisztelem, mert zseni volt, hanem világnézete miatt nézek fel rá. Szüleimet említhetem példaképnek, persze ők sem tudták mindig úgy élni az életüket, ahogy szerették volna, de ahogy próbálták, az nekem nagyon tetszett.
– Gyakran halljuk, hogy kiegyensúlyozott családi légkörben él, és remekül neveli gyermekét...

– Próbáltunk egy olyan életet magunk körül kialakítani, ami megfelel nekünk, és ha valami nem tetszik, azt kiszűrjük. Huszonegy éve vagyunk együtt a feleségemmel, a fiam pedig tavaly érettségizett. Először úgy próbáltam nevelni gyermekemet, mint engem a szüleim. A gyermeknevelés mindamellett, hogy szenzációs dolog, felelősségteljes és nehéz. Az ember elképzel valamit, de egy teljesen önálló, egy teljesen más egyén az, akinek kialakul az énje az én segítségem által. Ki tudja, hogy arra van-e szüksége. Egyszerűen szeretnék teret biztosítani a fiamnak, annak ellenére, hogy nagyon következetes és maximalista vagyok.
– Mégis, mi az élet értelme ön szerint?

– Szeretem a természetet, és úgy érzem, jó kapcsolatban állok vele. Próbálom a jelzéseit észrevenni, a bonyolult szimbólumrendszereit. Ha lehet, úgy szervezem az életemet, hogy minél többet legyek a természetben. Fontos észrevenni azt, amit az emberek régen jól tudtak, amit az állatok az ösztöneikkel jól éreznek és csinálnak, és ennek a lényegét megérteni. Érteni kell a természet erejét...
– Ez már a tizedik lemeze, évek óta bent van a köztudatban. Hogyan tud fennmaradni a pénzcentrikus piacon?

– A válasz egyszerű: szeretni kell, amit csinálsz és törekedj a színvonalra. Mindenre próbálok odafigyelni, éppen ezért a szervezést sem engedem ki a kezemből.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nagyberuházások Győrben

Tovább olvasom