Délmagyar logó

2017. 04. 28. péntek - Valéria 14°C | 23°C Még több cikk.

St. Martin: túra, tenger, koncert

A magyar rocktörténetben ő volt az első instrumentális popzenét játszó fúvós hangszeres, akinek önálló nagylemeze jelent meg, sőt, ő volt az első szólista, aki távol-keleti országokban is koncertezhetett. Szentmártoni Imrét, azaz St. Martint mégis inkább líraisága és sármossága miatt ismerjük, és ezek a vonásai a személyes találkozáskor még inkább áthatók.
Jóképű, szexi, figyelmes...
A Kisalföld A mi pasink! játéka kapcsán megkérdeztük St. Martintól, szerinte mi tesz sármossá egy férfit. Úgy véli, kell a „jó fizimiska", mert a hölgyek is megfigyelik a férfiakat először feléből-nagyjából, aztán aprólékosan is. Emellett fontosnak tartja a szexuális vonzerőt és hogy a férfi mennyire foglalkozik másokkal. Ugyanis meggyőződése, hogy ki vannak éhezve az emberek a szeretetre. „Sokan mondják ismerősök, barátok és külföldön én is tapasztalom, máshol nem marják annyira az emberek egymást, mint nálunk, és ez még nem is szerelem, csak közvetlenség, párbeszéd, ami sokat nyom a latban."

– Mi ad ihletet zeneszerzőként, szaxofonosként?

– Az élet, a mindennapok különlegessége, az a sok színes történet, ami akár a zenével kapcsolatosan megesik velem, a családommal. Előfordul, hogy tekergek, kirándulok és aközben jut eszembe valami. Sokszor a természet, a természetesség játszik közre a zene születésében.

– A jó vagy a rossz élmények ösztönzik inkább?

– Hol felemel, hol meg leenged a mélybe az élet és a zene is. Az életet és a zenét szinte csak együtt tudom említeni. A hangszerek is mindig hoznak magukkal mélységet és magasságot, és nem csak hangmagasságokra gondolok. Ebből adódóan a zenémben a felemelő érzések és az elkeseredett hangulatok is benne vannak. Az a jó, ha úgy játszom, hogy az érzelmek megérintik a közönséget.

Régi szerelem a dob

– Melyik hangszerhez fűzi a legrégebbi szerelem?

– A szaxofon és a pánsíp nagyon közel áll hozzám. Ezekkel fejezem ki a legtöbb érzésem, de a többit se szorítom háttérbe, mert amikor írom a lemezeimet, akkor azok kapják a főszerepet. A leghosszabb szerelmet a dob jelenti. Ugyanis a trombitával kezdtem, de közben már doboltam, sokat gyakoroltam vele, játszottam is zenekarban dobosként. Azóta jelen van az életemben. Ha egy-egy rögtönzésre kerül sor, például zenészkollégáimnál vagy külföldön, és nincs nálam a szaxofon, akkor a dobot kérem. Persze a pánsíp is már huszonhárom éve nálam van, de előtérbe tíz éve került. Mexikóiakkal is játszottam korábban együtt, csak nem került koncertre, színpadra, majd egyszer bemutattam az aggteleki cseppkőbarlangban és hozzám nőtt, meg a közönség szívéhez.

– A leginkább ismert számai különlegesen líraiak. Nem ellentétes ez a mai élet ritmusával?

– Nem érdekel, hogy ellentétes vagy nem, de egyébként szeretem a pörgős dolgokat is. Írtam bevonulózenét a férfi vízilabda-válogatottnak például. Nem arról van szó, hogy a zenémmel állandóan kesergek, de a mélyebb érzéseket is vállalom. Aki a verseket elolvassa, amiket írok, meghallgatja a zenémet és még a képeket is látja, amiket fotózok, azt mondja, hogy teljesen kitárulkozok. Engem ezekből szinte teljesen megismerhet a közönség, mert olyan vagyok az alkotásaimban is, mint a hétköznapi életben.

Zene a gólrúgáshoz

 „A szaxofon édes hálót font körém,
mámoros vigasz, mélyen együtt érző kéj, együtt bódulat, tőlem a hódolat. Szoprán, előtte alt, azelőtt tenor. Most a trió nem tágít, nem engedem, nem szeretném. Csak szóljon, szólhasson nyelvezetemen s a zene nyelvén az átalakított szöveg, az elképzelt mondanivaló!"
(www.stmartin.hu)


– Kap visszajelzéseket arról, milyen hatása van zenéjének?

– Érdekeseket írnak, mondanak arról, hova viszik magukkal, őszinte ötleteket, véleményeket küldenek. Egy tizenkét éves gyerek azt mondta a zenémről: „Apa, ha ezt hallgatom, másnap mindig rúgok egy gólt!" Na, ez jó! Van, aki autózás közben hallgat, van, aki akkor teszi be a lemezem a lejátszóba, mikor hazamegy, mikor már nem foglalkozik senkivel, mert végre távol lehet a napi zajtól, de házibulikban is játszanak.

– Indulót írt, zenei rendezői munkát vállalt. Ezek csak kitérők a pályáján?

– Szerves részei az életemnek ezek a felkérések is. Kihívást jelentenek. Ugyanis van, amikor a Mátyás király legendájához kell írnom zenét, van, amikor a Rómeó és Júliához, van, amikor meg egy szürrealista darabhoz. A szinopszis jelent ilyenkor térképet, de ha kell, szöveget is hozzáírok. Ezek izgalmas, kemény, stúdiós munkák.

Apa és fia

– Mire készül most?

– Szeretném bemutatni a legújabb lemezt, az Égi vár című albumot, szimfonikus zenekarral járom az országot, a világot. Pár hete jöttem haza Kínából, az egy fantasztikus élmény volt. A kínaiak csodálattal vannak az instrumentális zene iránt, de három koncert mellett hátizsákkal két tartományt jártunk be. Tibetet is érintettük egy kicsit, kétezer méteres magasságban túráztunk gyalog, lovakkal. Végigjártam érdekes csodákat, régi világot idéző helyeket, ezerkétszáz fotót készítettem. Most horvátországi kiruccanásra készülök, nyáron inkább a tengeren leszünk, hajókázunk, csónakázunk, de két szigeten lesz kis bemutató is. Összenő a kikapcsolódás és a koncertezés. Így szeretem, a mindennap-
jaimat is a zenével élem.

– Belefér azért más szerelem is a zenén kívül az életébe?

– Persze, mostanában még közelebb kerültünk egymáshoz a családon belül. A fiam most már hat-hét éve énekel, nagyon érdekli a zenei világ. Fel is került a legújabb lemezre, a koncertjeimen is fellép, így többet vagyunk együtt és a feleségem is többször van velünk. Nekem nagy büszkeség, hogy a fiam követ a pályán, neki nehéz, mert abban a szakmában akar nekilódulni, ahol az apja ismert, így távolabbról tud csak indítani, de nagyon várom, mi sül ki a dologból.

Rimányi Zita
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A csúcsok szerelmese

Az adrenalintúrákkal leginkább az erősebb nemet lehet lázba hozni. Búvárkodás a Vörös-tengeren vagy… Tovább olvasom