Délmagyar logó

2017. 07. 26. szerda - Anna, Anikó 16°C | 26°C Még több cikk.

Súly, adó, prés

Nem árt néha a társadalom mélyére nézni; miként fortyog, buzog, gerjed odabent a magma. Legutóbb arról szólt a piactéri elmélkedés, hogy az ötvenes években azt hallották a népek: nem szabad levágni az aranytojást tojó tyúkot, mert fölzabálnánk a jövőnket. Aztán a hatvanas-hetvenes években azt zengte a politikai fáma, hogy most azért rossz, hogy jövőre jobb legyen. A nyolcvanas évtized vezérszólama meg az volt, hogy most már azért rossz, mert eddig jó volt. A kilencvenes évek alapszövege szerint meg minden azért olyan nehéz, mert a kommunizmus fölzabálta a jövőnket. Bokros ’95-ben azt mondta: véget kell végre vetni az osztogatásnak, hogy azután már tényleg jó legyen. Most megint azt halljuk – igaz, csak a választások óta –, hogy meg kell húzni a nadrágszíjat, hogy a másfél-két évnyi kínlódás nyomán ideérjen a csengő eurókkal kecsegtető Kánaán.

„ Hát az én életem már csak így fog eltelni?” – zárta eszmefuttatását a jó ötvenes férfi.
Igen, nehéz erre mit felelni. Hacsak azt nem, hogy az utóbbi másfél évtizedben ránk csökevényesedett politikai elit még mindig nem tanulta meg, hogy a nép nem hülye: hajlandó áldozatot hozni, fáradozni, ha látja az értelmét. De csakis akkor. Ám amint a fenti panaszos kérdés is igazolja, öt évtizedünk telt már el ebben az állandósult átmenetiségben. Ez a csaknem kétgenerációnyi idő bizony cinikussá és türelmetlenné tett bennünket. Mi is történt most? Volt a politika számára egy ritka kegyelmi pillanat: az istenadta nép elfogadta, hogy tényleg reformokra van szükség azért, hogy legyen végre egy szerethető szolgáltató államunk, normális egészségügyünk, lokálpatrióta büszkeségre is alapot adó önkormányzatiságunk. Aztán hamar kiderült, hogy a reform csak a leánykori neve az újabb megszorításoknak. A kormányalakítási tárgyalások óta megy a porhintés a nagyívű reformcsomagról, melynek lényegét a politika néhány hét alatt úgy kiherélte, mint a parancsolat. Az Új egyensúly programja néven más nem indult be, csak jobb híján újra az adóprés. Na persze, csak azt préselik, akit lehet. Akinek van taj- és adószáma, s bérlistán tündöklik a neve. A többi megint néma csend. Bankok, multik dettó.
Tisztelt miniszterelnök úr! Mr. Gyurcsány! Gázár- (vö. most cseréltettem kazánt!), villanyár-, áfa-, eva-, ekhoemelés: csak csuklottam meg nyeltem. De az, hogy duplájára tervezik emelni a súlyadót, már mégiscsak pofátlanság. Harmincezer kilométert autózom évente, 300 forintos benzinnel, méregdrága autópályákon, s gyakorlatilag járhatatlan, életveszélyes utakon. Most meg a dupla súlyadó. Ezt már mégsem. Ja, és én nem akarok innen elmenni sehová!

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

EU-csúcs: 2008-ig megoldást kell találni az alkotmányra

Brüsszelben pénteken megkezdődött az EU-tagállamok csúcsértekezletének második napja, amelyen többek… Tovább olvasom