Délmagyar logó

2017. 05. 23. kedd - Dezső 16°C | 25°C Még több cikk.

Szakácskönyvből gyógyíthatna

Közel négyezer darabos Balogh János katalogizált receptgyűjteménye, melybe a világ minden tájáról érkeznek újak.

Közel négyezer ételből áll Balogh János katalogizált receptgyűjteménye.
Az egyébként a minőségbiztosítás területén dolgozó szakember komoly
gasztronómiai gyűjteményt tudhat magáénak, hiszen nemcsak európai
országokból, hanem az USA-ból, Kanadából, Kínából, Indiából is kapja
a receptkülönlegességeket: száznál több személlyel áll levelezésben.

Balogh János receptgyűjtési szenvedélye 10 évre tekint vissza. Egykori általános iskolai igazgatója, dr. Eperjesy Ernő néprajzkutatóként tevékenykedett, s egy baráti látogatás során látta meg nála a népies receptgyűjteményét. A néprajzkutató akkor megígérte, hogy egykori kedvenc tanítványának készít belőle egy másolatot.

Receptes „levelezőtagozat"

János másik nagy büszkeségét egyik barátjától kapta, Zilahy Ágnes Valódi Magyar Szakácskönyvét 1892. április 1-jén adták ki. A Nagyváradon élő gróf Teleky Sándor, híres honvédezredes presszionálta szakácsnőjét, hogy tudományát ne csak a fejében tartsa, vesse is papírra. Érdekesség, hogy a lelkes Zilahy Ágnes két hónap alatt végzett a munkával, de nyolc évig kellett várnia, mire kiadót talált művének. Megjelenése után viszont két hónappal újra kellett nyomni a könyvet a népszerűsége miatt... A könyv nyelvezete a mai ember számára igazi ínyencségnek számít.

Bagolyvári sertésflekken

Hozzávalók 4 személyre: 4 szelet (70 dkg) sertéstarja, 20 dkg savanyú káposzta, 15 dkg gyulai kolbász, burgonya, 2 gerezd fokhagyma, só, őrölt fekete bors, csípős paprikakrém, olaj.
A hússzeleteket zúzott fokhagymával (vagy fokhagymakrémmel), borssal, csípős paprikakrémmel fűszerezzük és megsózzuk. A kolbászt, amelynek lehúztuk a héját, felkarikázzuk, és kevés olajat alátéve megpirítjuk, hozzáadjuk a káposztát, egy kissé azt is megpirítjuk. Babérlevelet teszünk bele, és kevés vízzel puhára pároljuk. A héjában megfőtt burgonyát cikkekre vágjuk, és a tálalás előtt olajjal kikent sütőlapon vagy sütőben pirosra sütjük. A hússzeleteket ugyancsak kevés forró olajban mindkét oldalán megsütjük.

János a könyvből vett régi recepteket elkezdte küldeni barátainak, ismerőseinek, akik más típusú receptekkel hálálták meg lelkesedését. Mára már százfősre duzzadt levelezőtársainak száma, a világ minden részéről jönnek a különleges receptek. Egyik ismerőse az avokádó felhasználási területére vonatkozóan kért tanácsokat e-mailben, a receptgyűjtők nem tétlenkedtek, körülbelül kétkönyvnyi avokádórecepttel halmozták el.

Gyerekkori ízélmények

A Somogy megyei Őrtiloson nőtt fel János, így a mai napig a falujából származó babos káposzta a kedvence. A kukoricafosztások alkalmával a munkások gyakran ették ezt az ételt, felváltva a babgulyással. Az emberbe igencsak beleivódnak a gyermekkori ízélmények is, így nem csoda, hogy Jánosnak a mai napig a babos ételek a kedvencei, de a tejfölös-hagymás dödöllére is szívesen emlékszik vissza.
Igaz, hogy Győrben dolgozik, de Pécsett lakik, így érthető, hogy a Mecsekben van hétvégi háza, ahol a bagolyvári flekkent szívesen készíti el baráti társaságának. Ilyen alkalmakkor a kókuszos tekercs is gyakran kerül a vendégváró asztalra, amit akár két nappal korábban is össze lehet állítani, mert addigra érnek össze az ízek, ráadásul a sütemény sokáig eláll. Ezért is gondolta János, hogy ezeket az ételeket ajánlja elsősorban olvasóink figyelmébe.

Kókuszos finomság

Hozzávalók: 25 dkg háztartási keksz, 0,5 dl tej, 15 dkg margarin, 0,5 dl feketekávé, 10 dkg cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 2 mokkáskanál mandulaaroma, 3 evőkanál búzacsíra, 1 evőkanál kakaó, 1 csomag kókuszreszelék.
A kekszet kézzel apróra törjük. A tejet, a kávét, a cukrot és a margarint egy edénybe rakjuk, és gyenge láng fölött addig melegítjük, míg minden belevaló megolvad. Levesszük a tűzről és belekeverjük a kakaót, az aromát és a kekszet. Néha megkeverve hagyjuk kihűlni. Amikor már langyos, belekeverjük a búzacsírát. Őzgerinc formába fóliát teszünk, rászórjuk a kókuszreszeléket, rákenjük a masszát és kicsit megnyomkodjuk. Szorosan becsomagoljuk, néhány óra hűtés után már szeletelhető.

A liszt mint sebhintőpor

Valamirevaló szabadtéri partin a „szakács" és a „kukta" nemcsak a pörköltet locsolgatják borral, hanem a gyorsan száradó torkukat is, hiszen a tűz mellett igencsak nagy a forróság. Évekkel ezelőtt János tiszteletét tette egy partin, ahol a „kukta" olyan gyakorisággal csillapította szomját, hogy komoly koordinációs problémái akadtak, egyensúlyát vesztve beletenyerelt a bográcsba. Ugyebár a gulyásleves tetején úszó paprikás olaj rendkívül forró tud lenni, így a „kukta" égési sérüléseket szenvedett. Miközben a sérült kezet elsősegélyben részesítette János, eszébe jutott az a gyógyítási mód, amit még Zilahy Ágnes szakácskönyvében olvasott, de éles helyzetben nem volt bátorsága kipróbálni. Valószínűleg a többiek sem hitték volna el neki, hogy a régi gyógyítási módnak van alapja.

„Ha valaki égési sebet szenved, mely nem nagyon mély, abban a pillanatban mártsa meg hideg vizben sebét és rögtön hintse be, jó vastagon, tiszta száraz liszttel. Ha elegendő nem ragad reá egyszerre, kétszer is vizezze meg és tapasszon reá lisztet, amennyit lehet. Egy-két perczig keservesen fáj a seb, de bámulatos hamar kezd csillapodni. Ha nagyobb a seb, egy-két napig nem szabad róla leáztatni a lisztet. Ilyen eljárás mellett az egész seb nem hólyagzik fel és nyomtalanul begyógyul pár nap alatt."

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Írja meg!

Közérdekű híre vagy jó ötlete, esetleg szabadidős programajánlata van? Rangos versenyt,… Tovább olvasom