Délmagyar logó

2017. 01. 18. szerda - Piroska -7°C | 1°C

Száztizenöt éve készült az első modern melltartó

Az öltözködés történetében szinte a kezdetektől elváltak a kényelmi-praktikus szempontok és a divat. A női mellet, amely egyszerre volt a termékenység jelképe és szexuális szimbólum, kortól és kultúrától függően hol eltakarták, hol pedig kiemelték.
 A krétai nők például igyekeztek lenyűgöző idomaikat teljes voltukban megmutatni, a középkorban viszont titkolták azokat. A mell-láttatás a reneszánsz korában kezdett ismét „bimbózni": a megjelenő fűzők által felnyomott női ékesség olykor teljesen kibuggyant a ruhából. Medici Katalin volt az, aki az 1550-es években mint illemtelent betiltotta udvarában a vastag derekat. Az általa megkívánt „homokóra" alak (darázsderék és hangsúlyos mell) elérését a következő évszázadokban szédületes karriert befutó fűző szolgálta.

A vállpánt nélküli merev fűző, a corset bonyodalmas fel- és levétele megnehezítette a félrelépést, így a tisztesség szinonimája is lett, egyben – mivel semmilyen fizikai munka végzését nem tette lehetővé – viselője társadalmi állásáról is tanúskodott. A könyörtelenül összenyomott belső szervek persze károsodtak, a hölgyeket tartós légszomj, ájulás fenyegette, de ők előbbre valónak tartották alakjuk vékonyítását.

A felszabadulás a XIX. század fordulóján érkezett el, amikor az öntudatra ébredő nők fellázadtak a rájuk kényszerített míder ellen. A melltartó nem egyik pillanatról a másikra született, több szerkezetet szabadalmaztattak, mire az amerikai Marie Tucker megszerkesztette az első modern melltartót. Ő a fűző többi részét elhagyva, két kosarat készített, ezek pántjait a vállon vezette keresztül és a hátsó pántot kapoccsal kötötte össze. Tucker asszony azonban nem rendelkezett jó üzleti érzékkel és hiába szabadalmaztatta 1893-ban a „melltámaszt", nem sikerült piacot teremtenie. (Az új kebelformálónak a Vogue magazin adta a brassiere – „mellemelő" nevet.)

Az újabb lépést 1913-ban Mary Phelps Jacob, egy New York-i társasági hölgy tette meg, aki a finom szatén estélyi ruháját tönkretevő halcsont fűző helyébe két zsebkendőből, gumi- és selyemszalagból barkácsolt melltartót. A kényszer szülte megoldást utóbb le is védette, ám érdeklődés hiányában szabadalmát néhány év múlva 1500 dollárért eladta. A vevő a következő 30 évben több mint 15 millió dollárt keresett rajta... Az orosz származású Ida Rosenthal ébredt rá, hogy nem minden nőnek kényelmes az egyenméret, így ő kezdett különböző nagyságú kosarakat gyártani.

A melltartónak azóta számtalan változata született, a lapostól kezdve az ötvenes évek „rakétamell" divatjáig. A hatvanas években a feministák elégették a nőellenesnek kikiáltott, a melleket béklyóba szorító cifra „cicifixeket", de a melltartó ezt is túlélte.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Gyereketető - Hogyan adjuk be a gyereknek?

Életmód - Mennyi badarságot vagyunk képesek mondani akkor, amikor csemeténk elkezd finnyáskodni:… Tovább olvasom