Délmagyar logó

2017. 08. 20. vasárnap - István 19°C | 34°C Még több cikk.

Szegeden négyszer járt a király

Ferenc Józsefet és feleségét, Erzsébetet 140 éve koronázták meg Budán. Az évfordulóra most a kiegyezés miatt emlékezünk. Az uralkodó nem vereségként élte meg a kiegyezést. Inkább azt az érzést erősítette meg benne, hogy a birodalom békéjéhez és jólétéhez járul hozzá – állítja Gerő András történészprofesszor, a Habsburg Történeti Intézet vezetője. A király négyszer látogatott Szegedre.
– A kiegyezési folyamat Deák Ferenc 1865. húsvéti, névtelen cikkével kezdődött, és mintegy két évig húzódott. Mi tartott ennyi ideig?
– Az, hogy közeledjenek az álláspontok. Ferenc József sokkal többet engedett, mint a magyarok. Ő egységesen irányított, abszolutisztikus berendezkedésű birodalmat akart. Végül erről lemondott, és Magyarország alkotmányos berendezkedésű lett, ahol tiszteletben tartották a liberális szabadságjogokat. Ferenc József azért is hajlott a kompromisszumra, mert szembe kellett néznie azzal a ténnyel, hogy amíg a katonaság erejét a belső rend biztosítása köti le, nemzetközi mozgástere leszűkül.

Könnycsepp

Négyszer járt Szegeden Habsburg Ferenc József. Először 1854-ben, amikor fiatal házasként beutazta Magyarországot – Sissyvel együtt. Aztán 1872-ben, amikor délvidéki utazást tett, s érintette Szeged városát is. „A Víz" pusztítása után, 1879. március 17-i látogatásakor megrendült a romvárossá lett Szeged látványától. De mikor 1883. október 14-én visszatért, modern várost talált: háromnapos itt-tartózkodását „király napoknak" nevezték. Királyi lehetett a látvány is, hiszen például ott, ahol négy és fél évvel korábban Ferenc József csónakkal járt, már fölépültek a paloták, a középületek, a burkolt utak; a Széchenyi tér a mai arcát mutatta; fölavatta a színház épületét. Jókai valahogy úgy fogalmazott: a vízözön, ami mindent lerombolt és egy királyi könnycsepp, ami mindent fölépített.  
– Ferenc József vereségként élte meg a kiegyezést?
– Ő rendkívül kötelességteljesítő ember volt. Egy bürokrata hivatalnok és egy katona keveréke. Neveltetéséből adódóan egyrészt azt gondolta, hogy Isten kegyelméből uralkodik, másrészt, hogy az itt élő népeket kell szolgálnia. Nem vereségként élte meg tehát a kiegyezést. Inkább azt az érzést erősítette meg benne, hogy a birodalom békéjéhez és jólétéhez járul hozzá. Krúdy Gyula írta visszatekintve erre az időszakra, hogy Ferenc József alatt százféleképpen lehetett beszélni, de csak egyféleképpen kormányozni. A Monarchia végül nem a belső feszültséghalmazba rokkant bele, hanem abba a nagyhatalmi akaratba, amely a világháborút követő békerendszerben jelent meg. Hozzáteszem: a Monarchia utolsó időszakát sokan szétrohadt világnak írják le, holott hadserege a németnél másfél-két hónappal, az orosznál egy évvel tovább kitartott.

– Meglepő párhuzam vonható Ferenc József és Kádár János között: mindketten kivégzésekkel kezdték, haláluk után közvetlenül mégis a legnépszerűbb történelmi személyiségek közé kerültek. Hogyan látja ezt?
– A magyarok gondolkodásukban, nyíltan nem szeretik a kompromisszumokat, másfelől viszont elképesztően pragmatikusak. Megtanulták, hogy a viszonyokat tisztelni kell, és azokon belül akarják elérni azt, ami számukra békét jelent. Ha Libényi János merényletkísérlete sikerül Ferenc József ellen 1853-ban, akkor az uralkodónak nem lenne semmifajta pozitív emlékezete. Ugyanígy Kádárnak sem, ha mondjuk 1962-ben meghal – mint ahogy a rövid ideig hatalmon lévő Szálasinak vagy Rákosinak sincs. A magyarok azonban szeretik a békés konszolidációkat, ezért mind Ferenc József, mind Kádár esetében számít nekik a következő néhány évtized, amit békében tölthettek el, azzal a biztos tudattal, hogy ötről hatra jutnak.

H. G.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Rövidfilm-kavalkád az Almássy téri szabadidőközpontban

Tovább olvasom