Délmagyar logó

2017. 10. 19. csütörtök - Nándor 10°C | 24°C Még több cikk.

Szelíd szegedi motorosok

Több évtizede a szegedi Tisza-part, pontosabban a Huszár Mátyás rakpart a találkozóhelye a motorosoknak. A tagságnak nincsenek feltételei, bárki a közel ötvenfős baráti társasághoz csapódhat.
Közel húszfős társaság ücsörög a szegedi alsó rakpart lépcsőin. Első látásra nem is gondolnánk, hogy csupa motoros alkotja a kis csapatot. Sehol egy bőrdzseki, bőrnadrág vagy westerncsizma, tetoválás is csak néhány karon díszeleg. Árulkodó jel maga a járgány: legalább húsz termetes kétkerekű sorakozik egymás mellé letámasztva a lépcsősor előtti aszfalton. A sokak által vadnak titulált motorosok meglepően barátságosnak mutatkoznak. Invitálnak, üljek csak közéjük.

– Hétvégenként mindig többen, legalább harmincan összejövünk – mondják. A közel ötvenfős bandában nincs hierarchia, mindenki egyenlő értékű: legyen akár segédmunkás vagy orvos, kamasz vagy netán nagytata. Gyakran kapnak felkérést rendezvényszervezőktől és önkormányzatoktól, hogy vonuljanak fel csapatostul, nagy csinnadrattával, amolyan látványosságként.

Száz fölött a baleset

Az elmúlt évben Csongrád megyében összesen 144 olyan közúti közlekedési baleset történt, melynek motoros volt az okozója, sértettje, illetve résztvevője. Ebből 81 esetben a motoros hibájából következett be a baleset. A forgalmi rendszámmal rendelkező nagymotorok sebességének mérése technikailag megoldható, de az utóbbi időben nem volt olyan eset, amikor a traffipax kirívóan nagy sebességgel közlekedő kétkerekűről készített volna felvételt – tudtuk meg Tuczakov Szilvánától, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóreferensétől. Az elmúlt években nőtt a nagymotorok száma Magyarországon – a kedvező gépjármű-finanszírozás mellett ugyanis több lízingcég motorhitelt kínál. Egy-egy nagytestű motor értéke 1,8 milió forintnál kezdődik.

A brancs egyik tagja, Füvesi Róbert tízéves kora óta motorozik. Az első kétkerekűjét, egy Romet Kadettet, a szüleitől kapta ajándékba. Akkoriban persze még nem volt jogsija, így földutakon, homokbányákban, töltéseken és a focipályákon kerekezett. Utóbbin gyakran megkergették az aranylábúak, és a körzeti megbízott is az orrára koppintott néhányszor. De a kedvét senki sem tudta elvenni a motorozástól. A szenvedélyévé vált. A benzingőz bekerült a véráramába, amit már nem lehetett kitisztítani. A kilencvenes évek elején másfél évig nem volt motorja. Valósággal belebetegedett a hiányába.

– Inkább eladtam a Peugeot-mat, és Moszkvicsra váltottam, csak hogy vehessek egy régi 750-es Suzukit – eleveníti fel a 36 éves gépjárműtechnikus férfi, aki jelenleg egy csúcsmodellt, egy 186 lóerős, ezer köbcentiméteres Suzuki GSX-R-t hajt.

Ez a motor már inkább versenypályára való. A közutakon nem is száguldozik vele, inkább amikor csak teheti, a Hungaroringen rója a köröket. Igaz, ez nem olcsó mulatság, a pályahasználat egy napra 12 ezer forintba kerül.

A 38 éves Szűcs József a sportmotorok helyett inkább a chopperekért és a túramotorokért rajong. Gyerekként ő is gyakran került galibába a Riga 6-osával. Tízéves forma volt, amikor egy alkalommal, éppen próbált meglógni a rendőrök elől, de a kis robogóval elcsúszott egy tehénlepényen. Végül egy ejnye-bejnyével és egy atyai nyaklevessel megúszta a kalandot.

– Ez egy kényelmes, nyugdíjas fílinget árasztó típus – mondja az építész férfi, aki két éve büszke tulajdonosa egy BMW 1150 RT túramotornak. Korábban a chopperekre esküdött, ezekhez bőrszerkó, bőrmellény, bőrkesztyű és bakancs dukál.

Technikák

A szegedi motorosok nemcsak az alsó rakparton, de az egykori orosz laktanya alakuló terén is rendszeresen találkoznak. Az öthalmi rutinpályán, a motoros rendőrök saját kiképzési terveik alapján segítik őket, a motoros technikák elsajátításában.

Táborosi Zoltán is majd mindennap ott ücsörög társaival az alsó rakparton. Az algyői gipszkartonszerelő férfi a munka után nyeregbe pattan, hogy az 1100-as Kawasakijával bemotorozzon Szegedre.

– Az egész napos hajtás után itt remekül ki tudunk kapcsolódni. Beszélgetünk, megszervezzük a közös túrákat, gyorsan elütjük az időt – állítja. Párja és kisebbik fia is rajong a motorokért, gyakran felülnek mögé. A 14 éves Zolika éppen a minap jelentette ki, hogy ő bizony már utál hátul ülni, saját motort szeretne. – Benne van a korban, úgyhogy hamarosan beíratjuk egy segédmotoroskerékpár-tanfolyamra. Aztán majd ha sikerül a vizsgája, kap egy Simsont, hogy megtanuljon váltani – mondja büszkén az apa.

Miközben beszélgetünk, fotóriporter kolléganőnk sem rest, felpattan egy csillogó-villogó monstrumra. Nem biztos, hogy tudja, mire vállalkozott. Amikor negyedóra múlva visszatérnek, mosolyogva kászálódik le a nyeregből, de azért látszik rajta, hogy egy kör elég volt neki a ringlispílből.

– Az első ijedség után élvezte az utat – jelenti ki a sofőr, Lakatos Zoltán. – Nem mentünk gyorsan, de azért visszafelé meghúztuk egy kicsit – mondja. A fodrászmester állítja, egy-egy ilyen motor tisztításának külön rituáléja van. Két, két és fél óra hosszat is eltarthat a manikűr. – Tényleg sok simogatást igényel, nem csoda, hogy a feleségem is irigy rá.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A többség igennel válaszolna a Fidesz kérdéseire

A Fidesz által feltenni kívánt hat kérdéssel az emberek több mint fele teljes mértékben egyetért. A… Tovább olvasom