Délmagyar logó

2018. 05. 23. szerda - Dezső 16°C | 27°C Még több cikk.

Szemezgetés a Vasilescu-gyűjteményből

A Győrnek adományozott neves Vasilescu-gyűjtemény kincseiből szemezgettünk.

Vasilescu János
Vasilescu János, egy tekintélyes román bojárcsalád sarja 2001 nyarán a magyar államnak ajándékozta páratlan képzőművészeti gyűjteményét, amely a három legnagyobb hazai magángyűjtemény egyike. A műegyüttest azóta az általa létrehozott alapítvány gondozza. A kuratórium korábban pályázatot írt ki a 260 alkotás elhelyezésére, amelyre nyolc nagyváros – köztük a Dunántúlról például Pécs és Székesfehérvár – jelentkezett. A testület úgy döntött, a beérkezett ajánlatok közül Győrét fogadja el, így a felbecsülhetetlen értékű gyűjtemény – amelyben többek között Ország Lili, Bálint Endre, Nádler István, Kassák Lajos, Kondor Béla, Korniss Dezső, Martyn Ferenc, Moholy-Nagy László, Schaár Erzsébet, Pierre Székely, Amerigo Tot és Vigh Tamás művei szerepelnek – a kisalföldi megyeszékhelyre kerül tartós letétbe. (Ez azt jelenti, hogy a tulajdonjogot nem kapja meg az önkormányzat.)

Deim Pál: Magőrzők II.
Az alkotások új otthona az egykori zsinagóga lesz, amelynek felújítása várhatóan 2006-ban fejeződik be. A műremekek gondozását, védelmét és feldolgozását a Városi Művészeti Múzeum biztosítja, de az önkormányzat természetesen biztosítást is köt, ezzel Győr lesz a XX. századi magyar képzőművészet bemutatásának legnagyobb vidéki központja. Emlékeztetett arra, hogy a Kolozsváry-gyűjtemény szintén a legjelentősebb három magángyűjtemény között szerepel, a Szőnyi István-féle gyűjtemény biztosan Győrbe kerül, s emellett a városi képtár anyaga is jelentős.

Tudós, diplomata, mecénás

Vilt Tibor: Magány
Vasilescu János román létére vált magyar műgyűjtővé. A hetvenes éveiben járó férfi román fiatalemberként a II. világháború idején diplomataként tartózkodott hazánkban, magyar lányt vett feleségül és letelepedett Magyarországon. Feltaláló, üzletember. Hogy a XX. századi magyar képzőművészeti alkotásokból álló gyűjteménye az egyik legértékesebb és legfontosabb, az tudott volt, de hogy milyen kvalitásos alkotások birtokosa, az a Magyar Nemzeti Galériában rendezett kiállításán vált nyilvánvalóvá. Ország Lili valamennyi korszakának fontos művei fellelhetők a Vasilescu-gyűjteményben.

Először befektetésként kezdett képeket vásárolni, Egry József, Derkovits Gyula, Gulácsy Lajos, Anna Margit és mások műveit. Ország Lilinek mecénása volt, így halála után hagyatékának nagy része hozzá került.
Ma már azt hangsúlyozza, hogy számára az alkotások igazi értékét az jelenti, hogy tanúja lehetett születésüknek. Ráadásul kissé különc módon a közkedvelt korszakok alkotásai helyett az izgalmas korszakokban született műveket vásárolta meg egy-egy életműből.

Két remekmű külföldről

Két jelentős külföldi művész munkája is bekerült a gyűjteménybe: Francis Bacon hármas képe Magyarországon valószínűleg az egyetlen Bacon-mű, a másik Mary Cassatt francia impresszionista festőművész önarcképe.

Hencze Tamás: Piros Jel VI.
Idézetek:

„Eleinte a műtárgy, az igazi műtárgy nálam a kézi munka volt. Az iparművészet, igen, ezt imádtam mindig. A fa volt számomra a legfontosabb, szinte minden, ami abból készült, borzasztóan megfogott. Tehát a szobrászat inkább... Ha itt jársz nálam, itt is látszik, hogy én imádom a fát. Imádom ezt a széket, imádom, ahol ülök. Imádom a fafaragást. Nekem inkább a festett bútor, a szép kézi munka, a népi bútorzat tetszett."
 
„Borzasztóan szerettem az ikonosztázokat a templomban, tudod, a romániai ortodox ikonosztázok, azok fantasztikusak, gyönyörűségesek. Mikor bementem egy templomba, csodásan ragyogtak. Az ember úgy kerül oda, mint valami misztikumba."

Maurer Dóra: Ugrálva a lugasban
„Az első kép egy Ámos volt. Hirdették az újságban, hogy Zuglóban valahol van egy Ámos. Fillérekért vettem meg. Ezzel indultam. De nem voltam biztos magamban, tudod, biztos szerettem volna lenni az értékében, abban, hogy ez komoly dolog. Megmondom őszintén, nekem akkor még fogalmam sem volt, hogy kell gyűjteni. Jártam a Képcsarnokba, Miháltz Pali bácsitól vettem, akkor ez a szentendrei stílus tetszett, és gyűjtöttem Mednyánszkyt, aztán Kosztát, meg sok minden mást."

„Feri bácsival (Glücks Ferenc gyűjtő – a szerk.) sokat beszélgettem. Ő adott nekem egy tanácsot, hogy keressem meg az Ország Lilit. Mert láttam egy Ország Lili-képet a Feri bácsinál. Néztem, néztem, úristen, ez nekem, Feri bácsi, nagyon tetszik. Így indult ez a dolog. Megkerestem a Lilit, nehezen jutottam be hozzá, borzasztó nehezen, mert ő nagyon zárkózott típus volt. És örökre az őre lettem, és leszek, amíg élek, a Lilinek."

KeserŰ Ilona: Nő (Változó tér)
„Én nem pályáztam babérokra, nem akartam rálicitálni más gyűjtő gondolataira és anyagára. Mert minden gyűjtő más, nem a gyűjtő mérete a fontos, hanem a személyhez kötöttsége. De az az egy biztos, hogy maximálisan úgy gondoltam, nem ugrálok azért, hogy legyen egy Markóm. Erre én nem pályáztam. Azért sem, mert nem tudtam elviselni, hogy majd én újgazdagként létezzek. Csináltam magamnak gyűjteményt, saját ízlés szerint."

„Az Ország Lili addig lesz a szenvedélyem, míg élek, ez tény. De a többi is, ami itt van, és ezt hangsúlyozom most is, a gyermekeim, a családom, idézőjelben – a gyűjteményem. S ezért egyben akarom tartani. Ezért azt nem engedem, hogy ami plusz volt bennem, azt elherdálják."

„Ennyi sikerült és boldog vagyok, hogy ezt megvalósíthattam az életemben. Nekem nincs nyaralóm, se földem, se más. Ebben a lakásban lakom harminc-egynéhány éve. Lett volna lehetőségem olyan kacsalábon forgó Villa Negrára, hogy forgott volna a nap után. Nincs szükség rá."

Bálint Endre: Képszonettek I-VIII.
A legek

A kakukktojás(ok): Mary Cassatt és Francis Bacon
„Az úgy kezdődött, hogy barátságba kerültem Vilt Tiborral, aki felhívta a figyelmemet Baconre, és amikor Amerikába mentem, sok csodálatos képet láttam. S attól kezdve szerettem volna tőle valamit. Ez valahogy spontánul jött, és akkor épp volt pénzem is. Nem volt egy könnyű dolog, anyagi értelemben sem, de sikerült. Bacon nekem a XXI. századot jelenti. Ezek a figurák, ez az emberevő, ez a motorizáció... minden benne van. Ezek a groteszk dolgok, ahogyan az emberek a tragikum felé mennek. És jól látta azt, amit én is érzékelek valamennyire, hogy majd milyen lesz a következő század, és benne az ember.

Én mint gyűjtő a XX. századot választottam, amit ismerek, amit látok. Picasso, Kandinszkij, Miró, Francis Bacon és Chagall. Ezek a tartópillérek a világomban. Tudtam, hogy nekem nem lehet ezektől a mesterektől művem. Hogy mégis lett az egyiktől, azt mindenáron akarni kellett. Négy éven keresztül próbálkoztam. Ezt, ami nekem van, ezt a Francis Bacon menedzsere útján szereztem meg, aki egy spanyol ember. Nézd, én megtaláltam. Négy év, Laci. És a háromdarabos sorozat itt van."

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Traktorok az utakon

Az autósoknak érdemes óvatosabban közlekedniük, mert a traktorok a főutak forgalmát… Tovább olvasom