Délmagyar logó

2017. 01. 23. hétfő - Zelma, Rajmund -8°C | 4°C Még több cikk.

Szerelme a zene, a zongora

Rigó Ronaldnak hétéves korában bizseregni kezdtek az ujjai és beleszeretett a zongorába.
A dunaszerdahelyi fiatalember számos versenygyőzelemmel, sikeres koncerttel a háta mögött ma a győri Széchenyi-egyetem zeneművészeti intézetében tanul.

Hétéves korában kezdett el zongorázni. Rigó Ronald, ahogy mondja, zenészcsaládból származik, ahol minden rokon muzsikál. Ki a cigány zenében, ki a dzsesszben, ki pedig a klasszikus műfajban jeleskedik.

˝Unokatestvéreim, nagyapám, mindenki játszik valamilyen hangszeren, kivéve a szüleimet. Ez utóbbinak azért örültem, mert szerintem jobb, ha az ember magától jön rá dolgokra, mintha mondjuk otthon készen kapja a biztos fogásokat valakitől. Ennek ellenére a szüleimmel jártunk koncertekre, ahol fiatal művészeket hallgattunk. Nekem nagyon megtetszett a zongora, mondhatnám azt is, hogy akkor kezdődött a pályám. Mivel a zongora nem kétfilléres dolog, ezért szüleimmel elmentünk a dunaszerdahelyi művészeti alapiskolába, hogy még közelebbről ismerkedjek a hangszerrel. Nagyon megfogott! A sok hang, a rengeteg harmónia! Egyszerűen elvarázsolt! Így aztán nem engedtem a negyvennyolcból, vagyis a zongorából.˝

Ezután Rigó Ronaldéknál mindennap elhangzott a bűvös szó: zongora, zongora. Ennek a ˝kitartásnak˝ az lett az eredménye, hogy az eltökélt fiú megkapta az első hangszert. Onnantól kezdve nem létezett számára semmiféle játék, film, szórakozás, csak a zongora.


˝Szinte egész nap ott ültem és felfedeztem rajta érdekesebbnél érdekesebb dolgokat. A sok-sok hangot, amiből dallamok születnek. Magamtól próbálkoztam, kotta nélkül, csak úgy, ami jött, belülről. Érdekes kísérletek voltak, amit a dunaszerdahelyi művészeti alapiskola foglalt először valamiféle formába. Három évig zongoráztam, miután azt mondta a tanárom, próbáljuk ki az első országos versenyt. Nagyon készültem, minden gondolatomat, érzésemet, percemet a gyakorlás, a tökéletesítés töltötte ki. Megjegyzem, ez nem változott a mai napig.

Onnantól kezdve megállás nélkül versenyek után versenyek következtek. Mivel már az elsőt megnyertem, nagyon nagy erőt, belső késztetést adott a továbbiakhoz. A versenyek mellett természetesen koncertek is jöttek, és tízévesen felvételt nyertem a pozsonyi konzervatórium különleges tehetségek előkészítőjébe. A versenyek tovább folytatódtak, hála isten, nagy sikerrel. Tizenöt évesen már hivatalosan a konzervatóriumban folytattam tanulmányaimat. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy Magyarországon kell tovább tanulnom. Éreztem, hogy itt valami mást – a Kodály-módszer miatt –, tudásban-lélekben nagyobb szintű oktatást kaphatok. Felvettek a budapesti Bartók Béla-konzervatóriumba. Később úgy döntöttünk szüleimmel, hogy felsőfokú tanulmányaimat a győri egyetemen folytatom. Közel van Dunaszerdahelyhez, jó tanárok, mesterek oktatnak. Az enyém Várayné Szűcs Katalin, akivel nagyon megértjük egymást. Sokat segít, hogy gyarapodjak. A gyerekkori szerelem a zongorával az elmúlt évek alatt csak fokozódott, mélyült, még érdekesebbé, gazdagabbá, színesebbé vált. Tizenkilenc évesen az ember egyre nehezebb repertoárt tanul meg, egyre nagyobbak a kihívások, de azt is tudnom kell, hogy nagyon erős, nevezzük így, a művészi konkurencia. Ez nagyon inspirál. Mégpedig arra, hogy tudjam tartani, sőt, emelni a szintet, amit ajándékként kaptam. Bevallom, nagyon nehéz, országos és nemzetközi szinten is, de ez az életem lényege.˝

A repertoárról szólva Rigó Ronald elmondta: nagyon sok kedvenc zeneszerzője van. Szívesen játszik mindenkit, a barokktól egészen a XX. századig. Mindenkit, akiben megtalálja a számára kedves stílust. Szereti Mozartot, Beethovent, Chopint, Rachmaninovot, de legbüszkébb mégis, magyarságuk miatt is, Lisztre és Bartókra, akiktől legszívesebben játszik. Naponta két-három koncentrált órát gyakorol. Ahogy mondja: sokak számára ez kevésnek tűnhet, de Ronald ezenkívül még klasszikus előadóktól is tanul. Figyeli a kezüket, azt a technikát, amelyből a magáéba beépíti a sajátos ötleteket. Illetve sokat olvas azokról a művekről, szerzőkről, akiktől koncertjein, a versenyeken játszik.

˝Sokszor ami koncerten kijön a zongorából, a műből, igazi meglepetés, ajándék, varázslat nekem. Bízom benne, hogy ezt a közönség is érzi, mert úgy teljes az én örömöm.˝


 

Zongorakoncert egy zongoráért

Rigó Ronald március 2-án 18 órakor az egyetemi hangversenyteremben (volt zsinagóga) ad koncertet, ahol Liszt, Bartók mellett Chopin, Scarlatti, Debussy műveivel ajándékozza meg a közösséget. Az Első Győri Lions Club és a Kisalföld napilap a fiatal művész mellé állt. A koncert bevétele is hozzájárul ahhoz, hogy Rolandék az otthoni, negyvenéves pianínót lecserélhessék egy megfelelő zongorára, ami hozzájárulhat ígéretes zenei pályájának fejlődéséhez. Édesanyja rokkantnyugdíjas, felnőtt testvére egy baleset következtében betegállományban van, egy keresetből élnek négyen, ezért elkél a segítség. Jegyek Győrben, a Kisalföld Baross úti pavilonjában 2000 forintos áron vásárolhatók.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Volt egyszer a Nagy Bumm

Sugárzásból keletkezett az anyag? Hogyan keletkezett a világ? A kérdésre a választ nem egyszerű… Tovább olvasom