Délmagyar logó

2017. 03. 28. kedd - Gedeon, Johanna 2°C | 18°C Még több cikk.

Szerelme, Tanzánia

A tíz magyarországnyi afrikai országban, Tanzániában kétezer négyzetméter – egy leendő iskola formájában – egy kis magyar sziget.

Magyar magánemberek pénzéből és magyarok közreműködésével épül már kilenc éve. A győri Lőrincz Katalinnak is köze van hozzá, igaz, zongorázásra való kezével nem kőműveskedett, ebédet főzött nemrég az építőknek.

Lőrincz Katalin (30) a Krúdy-gimnáziumban érettségizett angol tagozaton, biológus szeretett volna lenni, végül környezetvédelmi mérnökségre cserélte. Amire azonban gyermekkorától vágyott, ami a nagy álma volt, Afrika, regényes módon mégis teljesült.

– Mint más évben, a nagyszüleim kis házában nyaraltam, Balatonedericsen hét éve, amikor kezembe került egy szórólap, abból tudtam meg, hogy létezik egy Tanzánia Barátai Alapítvány. Fehér Szilvia barátnőmmel, ő is környezetvédelmi mérnök, utánajártunk, aztán a rá következő évben, szinte hihetetlen volt, három hónapot Tanzániában töltöttünk. A felnőtt életem a nagy kalanddal kezdődött, hazaérve lettem az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság munkatársa, egyebek között a pályázatírás a feladatom. Most szeptemberben pedig már másodszor kelhettem útra Tanzániába.

A Budapesten élő Parditka János hozta létre 1997-ben a Tanzánia Barátai Alapítványt azzal a szándékkal, hogy segítségére legyen az afrikai országnak. Idén hét éve, hogy a húszezer lakosú Mbuluban hozzákezdtek egy bentlakásos leányiskola építéséhez. Földrengésveszélyes terület, e szerint kell építeni, s ezért is nem halad gyorsabban a munka, és persze azért se, mert évente két-három hónapban épül. Ahogy a pénzből futja. A munkások helyiek, visszajárók, a kiutazó alapítványtagok, támogatók, akik irányítják az építkezést.

Lőrincz Katalin most szeptemberben Király György, Nagy József és

Horváth Attila társaságában kelt útra. Zanzibárban két héten át csak tanult, a szuahéli nyelvtanát gyúrta, úgy érzi, jól halad. A szókincsét aztán itthon is gyarapíthatja. Továbbutazva, fél napon át zötyögve autóbuszon Mbuluba, az iskola építésénél tolmácskodott, aztán ő főzte az ebédet magyar társainak. Reggelit és vacsorát a társaság a helyi püspökségen kapott. Onnan „vételezte" Katalin az ebédhez is az alapanyagot. Krumplit, rizst, esetleg paradicsomot. Ezért aztán az étrend nem volt túl változatos, hús annyi kerülhetett a fazékba, amit a repülőúton magukkal vittek. Panaszkodni azonban nem panaszkodtak a fiúk társnőjük főztjére.

„Milyen Afrika, Tanzánia? Éppen olyan, amilyennek álmaimban élt. A tanzániaiaksz egények, elképzelni is nehéz ezt itthonról, hogy mennyire, ám amijük van, azt szívből megosztják másokkal. Zanzibárban egy muzulmán családnál laktam, Mbuluban pedig katolikusoknál. Makande, azaz bab és hántolt kukorica, ez volt a fő, a mindennap látott ételük. Mennyi sok gyönyörű gyerek cseperedik ott. Egy kis barátnőm, Martina, ő különösen a szívemhez nőtt. Egyszer valamilyen gyümölcsfélét majszolt a kis tenyeréből, aztán odaszaladt hozzám, és boldogan kínált belőle engem is. Amennyi időnk a munka mellett maradt, ismerkedtünk az országgal. Ha jó messziről is, megcsodálhattam a Kilimandzsárót, jártunkaz Eyasi-tónál... Tavat mondtam? Egyetlen csepp víz nem volt már vagy még benne. Mbulu kisváros, ám Kelet-Afrika második legnagyobb katedrálisával büszkélkedhet.

Lőrincz Katalin azt mondja, alapítványuk senkit sem rövidít meg itthon, miközben jó szolgálatot tesz egy rászoruló országban, nem mellékesen jó hírét keltve hazánknak. Az alapítványnak egyelőre kevés támogatója van, ezért szerények a lehetőségek, nem haladhatnak gyorsabban. Jövőre azonban talán már sikerül befejezni az iskolában egy-két osztályt. Tanzánia barátai nemrég rajzpályázatot hirdettek az itthoni gyerekeknek Lesz egy sulink Afrikában címmel. Amennyiben több támogatót sikerülne megnyerni, felgyorsulhatna a munka, később pedig, ez persze most még csakálom, az alapítvány egy kórház vagy óvoda építésébe kezdhetne. Jövőre Katalin ismét szeretne kijutni Tanzániába, osztozni a helyiek örömében. Mert Afrika iránt érzett szerelme azért mégsem egészen olyan, amilyen gyerekkori álmában volt. Ez már rég nem csak a forró kontinensnek szól.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A Globex-kár jogilag megtérült

A Globex által Sopronnak okozott kár jogilag, dokumentálhatóan megtérült – állítja dr. Szalma… Tovább olvasom