Délmagyar logó

2017. 04. 27. csütörtök - Zita 10°C | 24°C Még több cikk.

Szerkesztőségi évzáró

"Jelentősen különbözik a filmeken ábrázolt kép a valódi újságírói munkától, mely a hétköznapokban nem annyira kalandos. Időnként azért előfordul, hogy az ember nem mindennapi körülmények között éri el riportalanyát."
A makói békaterem


Különleges létesítménnyel gazdagodott nemrégiben Makó belvárosának egyik legjellegzetesebb épülete, a Csipkeház. A dolog azért különleges, mert egyrészt a pincében található, másrészt lapunknak köszönhető eme rejtélyes létesítmény. Nyilván nem véletlenül került a történet címlapra. Mert ugye, mi is az a békaterem? Talán védett brekik föld alatti lakhelye? Talán – találgatták ismerőseim, akik elolvasták a Békaterem a makói Csipkeház pincéiben című cikkemet. Nem találtak benne rá semmiféle utalást, így aztán felhívtak engem.

A rejtély hamar megoldódott. A cikk arról szólt, hogy mivel a csipkeházi pincék szellőzőit egy útépítés alkalmával leaszfaltozták, olyan dohos lett a levegő, hogy már béka terem. Ez utóbbi kitétel megtetszett a rovatvezetőnek, és új címet javasolt az anyagnak: Béka terem a Csipkeház pincéiben. Hogy, hogy nem, mire a lap nyomdakész állapotba került, az első két szó valahogy egybeíródott – ebből született a békaterem.

A békáknak egyébként költözniük kell a csipkeházi pincékből, mert a napokban új szellőzőket létesítettek, így odalent újra jár a levegő. Hogy hová mehetnek? Talán valaki megszánja őket, és épít nekik egy békatermet...

Szabó Imre

Futva közlekedett a hírfutár

Jelentősen különbözik a filmeken ábrázolt kép a valódi újságírói munkától, mely a hétköznapokban nem annyira kalandos. Időnként azért előfordul, hogy az ember nem mindennapi körülmények között éri el riportalanyát.

Nemrégiben akartam beszélni azzal a romániai magyar asszonnyal, akit megskalpolt egy gyökértisztító gép, s akinek Vásárhelyen készítettek parókát. Az Arad megyei Kisjenőn élő Kiss Erzsébetet nem könnyű elérni – nincs telefonja. Kaptam azonban egy számot azzal, hogy Robi szomszédot keressem, majd ő segít. „Mindjárt adom!" – mondta, amikor megtudta, hogy az asszonnyal akarok beszélni. Meglepetésemre azonban jó ideig senki sem szólt a készülékbe, csak furcsa ruhasuhogás, ropogás hallatszott hosszasan a vonal túlsó végéből, s hiába hallóztam többször is, nem érkezett válasz. Később autó és motorhang, majd kavicsropogás színesítette az élő közvetítést. Nem sokkal később Robi szomszéd csalódottan szólt a kagylóba: – Nincs itthon!

Hamar kiderült, a kedvemért elfutott a település túlsó végébe, hogy beszélni tudjak Erzsébettel. A készülék végig élőben közvetítette az útját. Másodjára nem kellett futnia, megvárta, míg a megbeszélt időben ismét rácsörögtem, s már adta is az asszonyt.

Korom András

A sztárbarát és a fogtündér

Örül az újságíró, ha többórás intenzív nyomozás, telefonálgatás után végre sikerül kideríteni egy híres ember mobilszámát. Mert olykor az is előfordul, hogy az illetőnek nincs saját telefonja, csak egy igaz baráton keresztül érhető el.

A nemrégiben újra képernyőre került népszerű humoristát, Antal Imrét is barátján keresztül tudtuk elérni – épp úgy, ahogyan a magyar bulvárlapok újságíróinak zöme. Nagyon örültem, amikor felvette a telefont, és megígérte, hogy mindjárt átadja a készüléket a sztárnak. Ez hosszú időbe telt, és közben az alábbi párbeszédet hallgathattuk.

Sztárbarát: – Nem tudom, hol a fogam! Keresd már!
Női hang, (talán a bejárónőé): – Tudod, hogy egy szemem van, vak vagyok, nem látok. Milyen volt?
Sztárbarát: – Vak vagy? Anyádat vagy vak! Kicsi és fehér, mint egy fog.
Női hang: – Sz...ok én a fogadra!
Sztárbarát: – Már tiszta ragasztó a kezem, de a fogam nincs sehol. Biztosan kidobtad a dobozzal! Nézd meg a kukában!
Női hang: – Csak az üres dobozt dobtam ki. Alig várom, hogy elkerüljek ebből a házból.

Negyed óra elteltével, egy újratárcsázást követően, miután sikerül végre a sztárral beszélni, örömteli kiáltás hallatszik a háttérből: Megvan a fogam!

Török Anita

Kommandós kritika

Mélytengeri búvárkodás, ejtőernyős ugrás, maffiapernek elkeresztelt bírósági tárgyalás. Mind-mind rendkívül alkalmas arra, hogy a hétköznapokban megfásult állampolgár kicsit fölhergelje az izgalomszintjét. Jómagam az első kettő örömeit még soha nem élvezhettem ki, ám a harmadik, eme bizonyos maffiás, már színesítette életemet. Mégpedig ezen az őszön, amikor részt vehettem a Szegedi Ítélőtábla sajtótitkáraként a kecskeméti maffiaper néven elhíresült tárgyaláson.

Hát mit mondjak: termett akkoriban rengeteg kommandós a táblabíróság környékén, a géppisztolyt szorongatók, ha nem is minden kilométerkőnél, de ott sasoltak a bíróság valamennyi zugában. Egy ilyen, fejharisnyás szereplőkkel lejátszott előadáson aztán az embert úgy ellepi a jó magaviselet, mint Moszkvát a hó. Megszeppenve figyeltem a kommandós vonulást, hallgattam a bilincsek nem éppen kis éji zenéjét, amikor egyszer a nagy folyosói csöndre rázuhant a mondat: „Bátyi úr, a Belamit csak írja tovább, nekem tetszik."

Pördültem, mint búgócsigák teszik, egy símaszk alól kimosolygó, kommandós szempárba botlott tekintetem. „Köszönöm, ez igazán jólesett" – habogtam, s máig büszkén mesélem: talán én vagyok az egyetlen újságíró, akinek tárcájáról a kritikát géppisztollyal írják.

Bátyi Zoltán

B vagy P, avagy a bizonytalan újságíró

Lelkiismeret-furdalást okozó foglalkozások munkacímű cikkemhez gyűjtöttem anyagot a bíróságon, az SZKT-nál és az APEH-nál. Utóbbi intézményben az ellenőrzési igazgatóhelyettessel volt találkám, akit – gondoltam én – Bakai Andrásnénak hívnak. Megérkeztem a megbeszélt időpontban, a portás telefonon hívta interjúalanyomat.

– Tessék, Bakai Andrásné.
– Üdvözlöm, Gonda Zsuzsa vagyok, a Délmagyarországtól.
– Miben segíthetek?
– Megbeszéltünk egy találkozót, itt vagyok.
– Velem nem beszélt meg semmit.
– Dehogynem, két nappal ezelőtt.
– Sohasem beszéltünk.
Rövid csend, részemről teljes tanácstalanság, majd Bakai Andrásné megszólalt:
– Nem Bakai Andrásnét keresi inkább?
– De igen – válaszoltam, kissé kételkedve a saját épelméjűségemben.
– Akkor hívja őt, viszont hallásra.

Félve, de újra kértem a portást, szóljon – itt már a biztonság kedvéért a mássalhangzókat alig ejtettem – ..a..ai Andrásnénak. Ezúttal szerencsém volt, az igazgatóhelyettes már várt rám. Amikor a beszélgetés végén névjegyet cseréltünk, mindent megértettem. Bár valóban dolgozik a cégnél egy Bakai Andrásné, az „én igazatóhelyettesemet" azonban Pakai Andrásnénak hívják.

Gonda Zsuzsanna

Multitrükk

Akkor vált gyanússá a nevezett termék – hogy rendőrségi zsargont használjak –, amikor az egyik multi pénztárosnője ártatlan arccal 1943 forintot ütött a gépbe ötven deka akciós, ki tudja honnan származó sajtért, amiért csak 976 forint járt volna. A multis trükk a következő volt: a fél guriga csemege oldalára két vignettát is nyomtak: akciós, illetve listás árral. Természetesen a vevőszolgálaton – mint élelmes vásárlónak – készségesen visszatérítették a különbözetet. Ez már csak így szokás errefelé, mert úgysem sokan reklamálnak.

A huncutság az érdeklődésemet még inkább felkeltette. Jobban megvizsgálva a címkén feltüntetett fogyaszthatósági határidőt kiderült: egy nap múlva lejár a szavatosság. Ezért pedig reklamálni nem lehet, meg különben is, az olcsó sajtok sokszor erjedtebben jobb ízűek. Ha valaki olyan mulya, hogy megveszi, az ő baja.

Mikor aztán este darabolni, majd fogpiszkálóra szúrva csemegézni kezdtem a lyukacsos ínyencséget, egyszer csak észrevettem egy újabb dátumot a fóliás csomagoláson. A nevezett terméket előállítva és teljesen átvilágítva, a bélyegzős felülnyomás láttán fellélegezhettem: nem kell tovább versenyt futnom az idővel. A fóliáról ugyanis elfelejtették eltüntetni, hogy már régen lejárt a sajt szavatossága.

Cs. Gát László

Gyártják a vakcinát a mérgezett műcsirke ellen - Halálos kétszáz tonna

Kétszáz tonna lejárt szavatosságú, mérgezett műcsirke bukkant föl szakhatóságok munkatársai szerint az év végén a megyében. Az ügynek egészségügyi és tudományos vonatkozásai is vannak.

A mintegy kétszáz tonnányi, lejárt szavatossági idejű, mérgező anyagokat is tartalmazó műcsirkével kapcsolatban megkerestük az érintetteket.

Másik uniós országból

– Az eset példa nélküli. Eddig, ha műcsirkét találtunk, az vagy lejárt szavatosságú volt, vagy mérgezett. Hogy azonban lejárt szavatosságú is legyen, meg mérgezett is, még nem fordult elő – hívja föl a figyelmet a szakhatóság osztályvezetője, a nevének elhallgatását kérő Kovács János.
Információink szerint a lejárt szavatosságú, mérgezett műcsirkék egy másik uniós országból kerültek Magyarországra. – Bár megjelenésük a régióban váratlan fejlemény, már régóta várni lehetett – jegyezte meg lapunknak.

Az OEP nem támogatja

– A magyar egészségügy sikertörténete a vakcinagyártás. Történjék bármi, vakcinát kell ellene gyártani. Lejárt szavatosságú, mérgezett műcsirke gyengített vírusát a szervezetbe juttatva négy-hat héten belül kialakul a védettség – jelentette be tegnapi sajtótájékoztatóján Átütő Jenő szakállamtitkár. Megtudtuk: a vakcina alkalmazását az OEP nem fogja támogatni, mert üzleti tervében nem szerepel. – Várható, hogy a lejárt szavatosságú, mérgezett műcsirkék áldozatainak száma jelentősen növekedni fog – mutatott rá Letális Faktorné, az egészségügyi pénztár helyettes főigazgatója.

A helyzet azonban nem reménytelen: cseppeket is lehet szedni műcsirke ellen, kórházi kezelés keretében. Igaz, a kórházakban addigra az ágyszámcsökkentés miatt már egyáltalán nem lesz ágy, a betegek majd az adott létesítmény légterében tartózkodnak, az addigra feltalálandó levitáció segítségével.

Napról napra fogy

– A módszer kidolgozását várhatóan meggyorsítja: az elégtelen táplálás miatt a betegek testtömege napról napra fogy – magyarázza az eljárást Doktriner Richárd, egészségügyi pénzügyi osztályvezető. Információink szerint várható: a lejárt szavatosságú, mérgezett műcsirke-károsította dél-alföldi betegeknek a cseppkezelésért Aggtelekre kell utazniuk. Azért oda, mert Aggtelek a Dél-Alföldtől jó messze van – ez önmagában is elegendő indok –, és azért is, mert elaggott lesz, mire odajut. Illetve, mert a kezelés a cseppkőbarlangban történik; mint megtudtuk, ez utalás arra, hogy – egységben az új irányelvekkel – a mérgezett fizessen, ha még egy csepp kő'.
Farkas csaba

Lapzárta után
Lapzártánk után tudtuk meg, hogy a megyében fölbukkant nagy mennyiségű műcsirke nemcsak lejárt szavatosságú és mérgezett, hanem egyszersmind átcsomagolt is. A helyzetet tovább bonyolítja: az átcsomagolásra használt csomagolóanyag önmagában is lejárt szavatosságú és mérgezett. A csomagolóanyag szavatossági ideje annak ellenére is le tudott járni, hogy műanyag alapanyagból készült, tehát sohasem bomlik el. A jelenséget tartósított szakemberek vizsgálják.

Farkas Csaba
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Újrakezdené az elmúlt évet?

Tovább olvasom