Délmagyar logó

2017. 07. 22. szombat - Magdolna 20°C | 34°C Még több cikk.

Színház, érték, kultúra

A megyeszékhelyen működik az ország két leglátogatottabb színháza. A Győri Nemzeti Színház és Vaskakas Bábszínház.
A Kisalföldben a színházról, a kultúráról, a színházi értékekről ültek le beszélgetni Ottófi Rudolf alpolgármester, Korcsmáros György, a Győri Nemzeti Színház igazgatója, aki  a Színházi Társaságot is képviselte a vidéki színigazgatók egyesületének elnökeként. Rajta kívül Kocsis Rozi, a Vaskakas vezetője, Gáti Oszkár színművész és Forgács Péter színművész-rendező volt részese az eszmecserének.

Magyarországon a színházi szakmán belül megkondultak a vészharangok. Azt rebesgetik, hogy az általános spórolás jegyében még az is előfordulhat, színházakat csuknak be. Köztudott, hogy a Győri Nemzetiben most folyik egy vizsgálat. Érthető a művészek érzékenysége, bizonytalansága, hiszen tudásuk legjavát szeretnék átadni a nézőknek. A kérdés csak az, hogyan, miként. Mi az, amit értéknek tekintenek ők és mi az, amit a nézők kedvelnek, megkívánnak tőlük? No és persze mindez mennyiből hozható ki? Talán érdemes körbeülni egy majdnem kerek asztalt és beszélni színházról, kultúráról, értékekről. A Fábián György által vezetett beszélgetésen sok minden szóba került, a sétálóutca rágógumitól ragacsos kövezete éppen úgy, mint az, miért nincs az országos színházi találkozón győri darab.

A  kultúra végzett az első helyen

Korcsmáros György: – Nemrégen készítettek egy felmérést, mire a legbüszkébbek az emberek Győrött. A kultúra végzett az első helyen. Ez nagyon jó dolog, de mégis azt érezzük, veszélyben van a színházi műfaj, a bábszínházakat is beleértve! Akad, aki azt gondolja, hogy elég egy évente tíz előadást játszó, befogadó színházat üzemeltetni. A mai színházaknak, nekünk is, vannak jobb és gyengébb előadásaik, de vannak! Most ez a van veszélyben. A színházi struktúra  nagyon gyorsan  szétrongálható, de felépíteni ezután szinte lehetetlen.
Fábián György: – A színházra szükség van, de azt ki mondja meg, milyenre? Vagyis mi  a jó színház?

Forgács Péter: – Amit a néző szeret. Szerintem nagyon kevesen tartják fontosnak azt a hagyományos színházat, színjátszást, amit mi itt Győrben. Budapesten akadnak ugyan trendi színházak, de a hagyományokat nem ők ápolják.  Mondják nekünk kritikaként, nem jutunk el a POSZT-ra (Pécsi Országos Színházi Találkozó). Azt gondolom, nem is szeretnénk. Én voltam Pécsen tavaly mint zsűritag. Amit ott láttam, egy-két kivételtől eltekintve nem képviselt olyan értéket, mint a mi Nóránk, a Pillantás a hídról darabunk. Ezért nem szívesen vinném el a győri előadásokat oda! Tudom, most  magam és a szakma ellen is beszélek, de higgyék el nekem, nem azért, mert savanyú a szőlő.

Ottófi Rudolf: – Azt gondolom, a győri kulturális paletta nagyon sokszínű és színes, ha nem is leszünk 2010-ben Európa kulturális fővárosa, de vannak értékeink. Büszke vagyok a győri színházra, hogy ilyen. Sőt mi több, nekem olyan természetes, hogy van, szinte beszélni sem kell róla, annyira magától értetődik.

Gáti Oszkár: – Ezt sajnos másként látom, hiszen vannak, akik egyszerűen terméknek tartják a színházat. A Kisalföldben megjelent írásban (kulturális oldal, éves visszatekintő 2006-ra, január 3.) azt írták a főcímben, a megye kulturális termékei a Mediawave, a Győri Balett és a VOLT Fesztivál. Termékek. Színházként termékek közé tartozni nem szeretnék.

Nem termék, hanem érték

F. Gy.: – Ezeket a neveket ismerik országszerte. Megyénk határait ők hagyják el legtöbbször képletesen és a valóságban, róluk beszél az országos média is.

G. O.: – Nem biztos, hogy a nagydobra vert művészeti intézmények, színházak, művészeti értéke nagyobb, csak mert ismertebbek. Láttam én a nagyon híres Shilling Árpád rendezte előadáson is tizennyolc embert ülni. Ez Győrött nem tapasztalható. Egyébként az újságnak mindennap minden héten arról kellene írni, hogy „hölgyek, urak ne köpködjenek a főutcán, ahol annyi rágógumi van, minden lakosra 30 darab jut, hanem menjenek el a színházba!". Lehet azt mondani, hogy a győri színház ilyen, olyan, amolyan. De én azt mondom, itt nem termékek vannak, hanem értékek.


Kocsis Rozi: – Nem kijátszható egyik a másik ellen. Világjelenség, ahogyan viselkedünk, ahogyan kezeljük a saját dolgainkat, kultúránkat. Ám a világ nem arról szól, hogy vagy színház, vagy rágógumi az utcán.

O. R.: – Nem szabadna, hogy a kultúra áru legyen, mert az mindannyiunké. A kultúra olyan, mint az oktatás, ami szintén mindannyiunké az esélyegyenlőség jegyében, mindenki érdekében.

K. Gy.: – Tizenöt éve vezetem ezt a színházat. Gyakorlatilag mint igazgatónak az a feladatom, hogy minden műfajban lehetőséget adjunk a győri és környékbeli felnőtt nézőknek. Más színházi elvárásoknak pedig Roziék felelnek meg, amikor a gyerekeknek játszanak.  A műfaj, ami hozzám tartozik: opera, dráma, vígjáték, zenés és nagy zenés. A Győri Nemzeti Színház önmagában egy fővárosi kínálatot nyújt. Ha bohózatot adunk, olyanok játszanak, akiken a közönség jóízűen tud nevetni.  Ha drámát, akkor is hiteles színészek kellenek, hogy a közönség katartikus élménnyel menjen ki a színházból. Ezek a darabok, bármit is gondolunk, mind áruk, mert el kell adnom a jegyeket. Ezt csak úgy tudom megteremteni, ha hitelesek vagyunk az előző évadban, ha olyan darabokat játszottunk, melyekre eljöttek és amelyekről nem elmentek a nézők. Az utóbbi időben ezt a munkát kezdik el bizonytalanná tenni a pénzügyi technokraták. Az újság sem tud majd mit tenni, ha a városháza azt mondja, nem tudja fenntartani ezt a színházat.

Két előadáson a Rómeó és Júlia az ETO-stadionban

F. Gy.: – Itt az illetékes, kérdezzük meg rögtön. Alpolgármester úr, van ilyen szándék?

O. R.: – Nincs! Az önkormányzatnak, akárcsak minden Győrben élő embernek, fontos a színház jó és nyugodt működése. De azt hiszem, hogy a többi önkormányzati intézmény nevében kijelenthetem, tudni kell tervezni a költségvetéssel. A gazdálkodást úgy kell beállítani, hogy az optimális keretek között maradjon. Ebből az elmúlt évben nem vizsgázott jól a színház vezetése. Tudom, hogy a pénz nem sok, tudom, hogy jóval több kellene, éppúgy, ahogy mondjuk az iskolák működésére is. Nem hiszem, hogy pénzügyi technokrataság lenne, ha az önkormányzat a kormányzati megszorítások közepette elvárja a felelősségteljes gazdálkodást.

K. R.: – Nyilván nem csupán helyi ügy ez. Ha az állami támogatás van veszélyben, akkor a város nem tudja egyedül fenntartani művészeti intézményeit. Korcsmáros Györggyel együtt voltunk egy értekezleten, ahol kimondták, csökkenni fog az állami támogatás, amely a színházak, bábszínházak költségvetésének a felét adja!

O. R: – Meggyőződésem, hogy az értéket az önkormányzatoknak támogatni kell! Megígérhetem, hogy ez így lesz a jövőben is. 

F. Gy.:  – Az a kérdés: mi dönti, ki dönti el, mi az igazi érték?

G. O.: – Színházban nagyon egyszerű ez: elmegy a néző, vagy ott marad és nézi? Ráadásul lehet látni az arcokon, szeretik vagy sem az előadást.

O. R.: – A musicalt egész biztosan szeretik a nézők. Lehet-e számítani a színházra egy nyári fesztiválon való részvételre?

K. Gy.: – Musicalfesztivált terveztem. Az hiszem, ezért a műfajért tettem jelentős lépéseket, talán nem véletlen, hogy a Rába-parti Broadway név hozzám kötődik. A mi színpadunk a musicaleknek kiválóan alkalmas. A fesztivált pénz nélkül nem lehet megvalósítani.

O. R.: – Köszönöm ezt előre is. Még nyilván beszélünk róla, de azt most bejelenthetem, hogy a nyitó előadás megvan vagy meglehet. Június végén vagy július elején az ETO-stadionba meghívtuk a Rómeó és Júlia musicalt két előadásra.

G. O.: – Jó, ott lesz majd húszezer ember, de gondolom, a pénz is megvan rá.

F. P.: – Kellenek a fesztiválok is, de év közben is ki kell szolgálni a várost, az igényeket. Emberbarát színházat kell csinálnunk. Ezzel értéket adunk a nézőknek.

K. R.: – Az igényeket azért lehet változtatni. Amikor a Vaskakas Bábszínház 15 éve elindult, egy didaktikus bábszínház volt Mégis ment oda a közönség, mert az volt a bábszínház. Aztán elkezdtünk mestereket hívni, szakmai továbbképzésekre járni. Magasabb színvonalú műveket hoztunk létre. Akkor, amikor ez elindult, a nézők azt mondták, nekik olyan darab kell, hogy a róka bejön jobbról és éhes. De eltelt tíz év, és most ha véletlenül egy fesztiválon becsúszik egy régi porosabb, nevelő szándékú darab, kikérik maguknak. Ebből látszik, hogy a közönséget azért lehet nevelni. Azt gondolom, nehéz helyzetben vannak a színházak, mert a szakmának és a közönségnek is szeretnének megfelelni. Ez nagyon nehéz.

Amit a színház túlköltekezik, azt a közönségre költi

G. O.: – Színházat csinálni egy akkora színpadon, aminek a bevilágítása annyiba kerül, mint egy másik színház egész évi költségvetése, nem egyszerű. Ott nem lehet szórakozni, bejönnek a nézők vagy nem.

F. P.: – Nem olyan könnyű dolgozni, hogy érzel egy görcsöt a gyomrodban: változás történhet. Mondjuk bemegyünk a BBMMK-ba (Bartók Béla Megyei Művelődési Központ)  és ott kísérletezünk. Meg kéne próbálni, hogy ott állandó telt házzal mennének-e darabok. De az is pénzbe kerül ám!

K. R.: – Az emberek Győrött a kultúrára a legbüszkébbek, de az utóbbi évek legtöbb nézőt megmozgató szabadtéri rendezvénye az volt, amikor Lagzi Lajcsi itt vendégeskedett Győrött. Ezzel szembe kell nézni.
K. Gy.: – Ezért szükséges, hogy a műsortervben legyen olyan, amely lenyűgözi azokat, akik a prózára érzékenyek, és olyan is, ami az operettkedvelőknek jó.

O. R.: – A szegedi színház után a győri kapja a legnagyobb támogatást vidéken.

G. O.: – De kétszer akkora a gázszámlája.

O. R.: – Bár a most futó pénzügyi vizsgálatról annak lezárásáig nem beszélünk a Győri Nemzetiben, érdekes, a fenntartási költségekkel úgy tudom, nincs semmi gond.

K. Gy.: – Mindent, amit a színház túlköltekezik, azt a közönségre költjük. Mi a győri közönségért csináljuk a színházat. Ez volt és ez lesz a célunk. A vizsgálat egyébként képletesen szólva azt találja majd, hogy nyolc méterrel több láncot használtunk fel egy díszlethez. Azt hiszem, nem ez a lényeg. A lényeg, hogy legyen színház, legyen lehetőségük az embereknek ezt a több ezer éves műfajt élvezni, nézni, hallgatni. A minőség változhat, a kritikai vélemények is, csak a színház maradjon!

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Farsang idején elmegy bálba?

Tovább olvasom