Délmagyar logó

2017. 06. 26. hétfő - János, Pál 20°C | 31°C Még több cikk.

Szívére vette, főnök?

A Petz Aladár Megyei Oktató Kórház röntgenosztálya elõttrõl, a folyosóról idézte az újságíró ezt a beszélgetést, amelynek alanya Sütõ Csaba.

– Azt kérdezi, tudom-e, hogy mi lehet a kiváltó ok, az előzmény, hogy történt-e velem, körülöttem valami szokatlan, rendkívüli? Nem, azt kell mondanom, hogy nem. Azt viszont, hogy esetemben mi a rendkívüli, nehéz eldönteni. Nem normális, az talán igen, olyan volt, van. De hát az én mindennapjaimban a nem normális a normális.

– Mást kérdezek: túlságosan szívére vett valamit?

– Szívemre, szívemre... A héten egyszerre két halottunk volt, az egyiknek éppen aznap, talán éppen akkor volt a temetése, amikor a műtétemet végezték. Nem tudtam szegényt elkísérni. Az egyik legrégebbi bentlakó volt. Tudom, persze hogy tudom, az ember halandó, ott, nálunk aztán tényleg tapasztalni, de ezt most mégis nagyon sajnálom.

A Petz Aladár Megyei Oktató Kórház röntgenosztálya előttről, a folyosóról idézte az újságíró ezt a beszélgetést, amelynek alanya Sütő Csaba, a győri hajléktalanszálló vezetője volt. Előző nap végezték a szívcentrumban a katéterezését, s miután kifeküdte a szorítókötés kötelező óráit, mint a nagyon rossz betegek, szinte már azonnal vette volna az utcai ruháját. És a röntgen, az ultrahang? Aztán majd beszélgetünk a továbbiakról.

– Szóval, mi volt az előzmény? – és ezt már az előtt a rendelő előtt kérdezte az újságíró a betegtől, amelyik előtt azt várta, hogy az ultrahangra hívják.

– Az volt az előzmény, hogy éjjel felébredtem. Nem a rossz álom ébresztett fel. Szorított a szívem tájéka. Nem is tudtam aztán elaludni, csak szenderegtem. Aztán kelés, a szokott időben, megyek a szállóra. Először a saját orvosunk vizsgált meg, hívta a mentőt. A Kórházban újabb vizsgálat, aztán katéterezés. Olyan baja nincs a szívemnek, ami miattvégrendelkeznem kellene. Van eltérés. De a beavatkozással ki lehetett zárni egy sor dolgot, ami miatt ezután magam miatt is felébredhetnék éjjelente.

A nem bőbeszédű ember a katéterezéséről kivételesen valósággal áradozik. Nagyon profi, mint a Doxa, úgy mentek a dolgok, nincs üresjárat. Nagyon jó szervezés – ezeket mondta, aki tanult mestersége szerint agrármérnök, amitől azért elég messze került.

– Viszont a Keszthelyen szerzett diplomámhoz szereztem már kettőt, és úton vagyok a negyedikhez. Mindegyiknek köze van ahhoz, ami a mostani munkám. Egészségfejlesztő, mentálhigiéné, szociálpolitikai kiegészítő. Januárban lesz tizenöt éve, hogy a hajléktalanok sorsával összekapcsolódott az én sorsom. Gondolja csak el, most, a tél beköszöntével háromszázhúsz- háromszázharminc lakónk van Likócson. Rengeteg a rászoruló, pótágyakra is szükség van, ám ha meggondolom, itt is sokan várnak orvosi segítségre a kardiológián, én is pótágyra kerültem.

– Mit tart munkájában a legnehezebbnek?

– Hogy tehetetlen vagyok, sok esetben tehetetlen. Lehet látni a tragédiát előre, csak megelőzni nem lehet. Most, adventben különösen rossz, amikor tehetetlennek érzi magát az ember. Utánagondolva, az utóbbi tíz évben minden karácsonyéjszakán ott voltam a szállón, aztán kint az utcán. Mielőtt most a Kórházba kerültem volna, ugyancsak kint jártam, „terepen". Félelmetes helyen bújnak meg emberek. Félig szétvert, szétdöntött házakban, szeméttelepen fóliába takarózva. Kint a szálláson van néhány ott lakó, aki már krízisállapotban van. A kívülállónak talán nem sokat jelent, de mégsem mellékes, hogy nem az utcán éri majd őket a végzet.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vereséggel zártak a SMAFC kosarasai

kosárlabda Fehérvár KC–SMAFC 86–72 (18–31, 19–7, 22–20, 27–14)… Tovább olvasom