Délmagyar logó

2017. 09. 24. vasárnap - Gellért, Mercédesz 12°C | 17°C Még több cikk.

Szobatisztaság: mikor, hogyan?

Sok családban a szobatisztaságra szoktatás a szülő első komoly vizsgájának számít.

Nehéz persze elviselni az „ekkora gyerek és még mindig pelusban?" kezdetű, az anyukát mélyen megvető pillantással kísérő felkiáltásokat, mégse érdemes a szomszéd néni lenéző arca miatt sürgetni az apróságot, hiszen ez olyan természetes érési folyamat, mint a járás. A legjobban akkor tanulja meg a gyerek, ha nem szólunk bele túlságosan.

A nyár a szobatisztaságra szoktatás klasszikus időszaka. A nagy melegben az apróságoknak is kényelmesebb, ha nem a nehéz pelenkában dunsztolódnak, és ha mégis kicsurran a pisi, abból is tanulnak valamit. Így tapasztalják meg a nagy erejű nedvszívó ultramagokhoz szokott gyerekek, hogy honnan jön a pisi, milyen érzés, amikor nedves lesz a bugyijuk, a lábuk, és egyáltalán hogyan is működik a testük. A nyár mellett szól az a szülőbarát érv is, hogy ilyenkor kevesebb ruhát kell levenni, ha szól a gyerek. És persze a szoktatás időszakában sem kell feltétlenül otthon maradni: elegendő két-három váltás alsónemű, zokni, popsitörlő és persze zacskó, amelyben az esetleg összepisilt ruhákat tudjuk gyűjteni.

Elavult bölcsesség

A mai nagymamák egy része csodálkozik, hogy unokáik két-három éves korukban pelenkában szaladgálnak, hiszen néhány évtizeddel ezelőtt amint ülni tudott a gyerek, azonnal bilire tették. Előbb-utóbb belecsorgott az áhított pisi, és olyankor már csak résen kellett lenni az elkövetkező fél-egy évben, és a legkisebb jelre is lekapni a kisdedről a ruhát. Miért volt ez ilyen sürgős? A textilpelenkák mosása, áztatása, dörzsölése – ráadásul mosógép nélkül – egész napos programot adott a kismamáknak, akik természetesen szerettek volna minél hamarabb szabadulni ettől a feladattól. Éppen azért a nagymamák egy része a mai kor sokkal ráérősebb ritmusát a lusta anyukákra vagy a pelenkalobbi erős hatására fogja.

6 jel, amely arra utal, hogy itt az idő!

A gyereknek három-négy órán át is száraz marad a pelenkája
Panaszkodik, ha piszkos a pelenkája, kéri, hogy cseréljük ki
Magától is leszedi a pelenkáját, egyedül fel- és lehúzza a bugyiját, nadrágját
Érdeklődik, amikor a családtagok WC-re mennek
Tudja, mi a pisilés, kakilás, beszél is róla
Szól, vagy jelzi, hogy pisilnie, kakilnia kell

Ám húsz évvel ezelőtt még nem tudták, amit a mai kor pszichológusai már egyértelműen bizonyítottak. Be lehet idomítani a gyereket arra, hogy ha bilit lát, belecsorgasson, de ez még messze van az igazi szobatisztaságtól. Ahhoz ugyanis az idegrendszer és a húgycső záróizmainak olyan fokú érettsége szükséges, amelyet kétéves kor alatt szinte soha nem ér el egy gyerek. Arra az egyéves is képes, hogy belepisiljen a bilibe, de abban az esetben, ha ezt az utat választjuk, meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy a gyerek óvodáskoráig sok-sok balesetet kell feltakarítanunk, és ezzel olyan kudarcélményt okozunk a gyereknek, amely sem neki, sem a szüleinek nem lesz kellemes élmény. Míg ha várunk kétéves koráig, akkor lehet, hogy néhány hét alatt átvészeljük a „tanulós korszakot", és a tudat, hogy a gyerek képes ellenőrzése alatt tartani hólyagműködését, sikerélményt ad neki, erősíti önbizalmát.

Zenélő vagy autós bilit?

A bababoltok színek, formák tekintetében pazar választékkal várják a bilivásárló szülőket. Sokan már a gyerek egyéves születésnapja előtt megveszik a bilit „hadd szokja" felkiáltással, majd az új szerzemény néhány sikertelen próbálkozás után a gyerekszoba egyik játéka lesz. Ám nem biztos, hogy a bilit játékszerként kell kezelni! Hiszen ha például pakoláshoz, tároláshoz használja, hogyan várhatnánk el tőle, hogy a később beletermelt dolgokat se vegye kézbe és pakolja át a szoba másik részébe?

Másrészt a bilizés nem játék! Nem okos dolog mesélni, tévét nézetni a kakit vagy pisit várva. Sokan azt gondolják, ez igazán nem árthat, hiszen ők is olvasnak a WC-n ülve, és a gyereknek is jobb lesz, ha elfoglalja magát ücsörgés közben. A gyereknek azonban nem az a feladata, hogy órákig a bilin üljön, hasznosabb, ha ilyenkor saját testére és annak működésére figyel. Felesleges ezért zenélős, kismotoros, mackós vagy egyéb formájú bilit venni, arról nem is beszélve, hogy a kismotor alakú biliből könnyen kiborul a tartalom. Vásárlásnál sokkal fontosabb arra ügyelni, hogy széles lábtámasza legyen, kényelmes ülés essen rajta, és nagyon hasznos, ha elöl jó magas védőpereme van, mert nemcsak a kisfiúk, a kislányok is magasan és hegyesen tudnak ám pisilni!

Azonnal a WC-be?
 
Sok szülőt vonz ez a megoldás, hiszen így kihagyhatják a bilimosás nem túl lélekemelő korszakát, ám sok gyerek kifejezetten ijesztőnek találja a WC-t, és nem hajlandó ráülni. A zaj, az alatta tátongó mélység elbizonytalanítja ebben az amúgy is bizonytalan helyzetben. Más gyerekek viszont úgy és ott akarják csinálni, ahogyan a szüleiktől látják, és ezt érzik a legtermészetesebb helyszínnek. Ha úgy látja, hogy gyereke szívesen ülne rá a WC-re, vásároljon szűkítőt és fellépőt. Szűkítő nélkül a gyereknek folyamatosan egyensúlyoznia kellene, és képtelen volna a kakiláshoz szükséges ellazulásra, fellépő nélkül pedig éppen az önállósága csorbul, pedig emiatt választotta a WC-t.

Száraz éjszakák

Sokan úgy gondolják, hogy itt az idő, a gyerek oviba ment, vagy éppen betöltötte a negyedik életévét, tehát a „szakkönyvek szerint" már éjszaka sem pisilhetne be. Ezért megbeszélik vele, mit várnak el tőle, és leveszik a pelenkát. Aztán jön az éjszakai bepisilés, az álmos pizsamacsere, az ágy áthúzása, majd a reggeli dorgálás.
Ennek a dolognak éppen fordítva kellene zajlania! – állítja Kőtörő Emese pszichológus. – Akkor jött el a bugyis éjszakák ideje, ha több egymás után következő reggelen azt veszi észre a szülő, hogy száraz marad a pelenka. Éjszaka ugyanis sokkal nehezebb kontrollálni a hólyag működését, hiszen nagyon erős az a reflex, amely érzékeli a teli hólyag feszítését, és ezáltal automatikus ürülésre készteti. Éppen ezért öt-hat éves korig nem kell abból nagy gondot csinálni, ha éjszaka még előfordulnak „balesetek". Általánosságban megszabott határidők helyett pedig inkább a gyerek saját ritmusát, fejlődését kell figyelni.

Kakit csak a pelusba?

Gyakori eset, hogy a gyerek már hónapok óta bilibe pisil, de a kakiláshoz pelenkát kér. Jó hír, hogy egészséges: érzi az ingert, és vissza is tudja tartani. Ám a székletürítés bonyolult feladat, és ahhoz, hogy a bilibe is tudjon kakilni, megfelelő lelki érettség kell. Nem rosszaságból kér pelenkát – ebben érzi magát biztonságban. Ennek oka egyszerűen a szorongás is lehet. A kaki titokzatos dolog, piszkos, félelmetes, ami jobb helyen van a pelenkában, ahol senki nem látja, Másrészt a kaki a gyerek testének része, aki megrémülhet attól, hogy elveszik tőle, és kidobják. A szülő és a gyerek között ilyenkor gyakran elkeseredett harc keletkezik, amely főleg a szülők értetlenségéből fakad. Nem érdemes harcolni – ha kéri, rá kell adni a pelenkát, mert sokkal jobb, ha ebbe végzi el a dolgát, mint ha visszatartja a székletét (akár három-öt napig is képes erre!), és aztán esetleg komolyabb székrekedés alakul ki belőle.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hírcsokor

Király sikere. Az országúti kerékpáros bajnokság Tamásiban és környékén rendezett mezőnyversenyét a… Tovább olvasom