Délmagyar logó

2016. 12. 10. szombat - Judit 0°C | 9°C

Szokolay-darabot dirigál Kocsis Zoltán

„ A kultúra mindig is élvezzen prioritást” – fogalmazott Kocsis Zoltán (1952) világhírű zongoraművész, a nemzeti filharmonikusok fő-zeneigazgatója, akinek kirobbanó sikerű szólókoncertjével indult a soproni Liszt-fesztivál.
– Évtizedek óta önt a magyar zeneművészet egyik leghíresebb utazó nagykövetének tartják, a soproni fesztiválnyitóra is Japánból érkezett...
– A távol-keleti országban most jártam tizedszer, de azt nem tudom megmondani, külhonban hányszor léptem pódiumra. Viszont gyerekkori szereplésemtől kezdve, 1958-tól számon tartom valamennyi koncertemet. A soproni Liszt-fesztivál nyitó hangversenye ebben a sorban a kettőezer-százkilencvennyolcadik, a vezényléseimet is beleértve. De azt sem hallgathatom el, hogy a Liszt-központ sok-sok évtizedes hangversenyzongorája muzeális értékű hangszer, igen nehéz rajta játszani: olyan régi, hogy hiába újítják fel, nincs olyan része, amelyet ne viselt volna meg valamilyen szempontból az idő. Úgy érzem, egy ilyen rangú fesztivál jobb állapotban lévő hangszert is megérdemelne.
– Soproni zongoraestjét Szokolay Sándornak ajánlotta, s a nap folyamán beszélt is a Kossuth-díjas zeneszerzővel.
– Számomra kitűnt, Szokolay élete egyik főművére készül: az ötvenhatos forradalom 50. évfordulója alkalmából Nagy Gáspár „Október végi tiszta lángok” című versére komponál oratorikus emlékezést. A mű az én dirigálásom mellett a Nemzeti Filharmonikus Zenekar előadásában fog felcsendülni a Művészetek Palotájában. Szokolay nagyjából a kompozíció felénél tart, s az újonnan elkészült tétel részleteivel ismertetett meg.
– Ön a Nemzeti Filharmonikus Zenekar fő-zeneigazgatója. Adódik a kérdés: a nagy általános pénzügyi megszorítások között milyen változások várhatók a zenekar életében? Visszaeshet-e a külső mecenatúra?
– A zenekart százhat muzsikus alkotja, s van egy nyolcvantagú kórusunk is. Az általános megszorítások bennünket érintő részéről egyelőre még nincsenek konkrét értesüléseink. Sajnos, a kultúrában mérhetetlenek az értékek; azt nem tudjuk egyértelműen bebizonyítani, hogy a mi Bartók-olvasatunk művészileg értékesebb, mint esetleg a többi zenekaré. De őszintén szólva, nem is akarjuk, mert azt valljuk, hogy a kultúra élvezzen prioritást, a tehetséget rangja szerint kezeljék. Ugyanakkor az is igaz, hogy a zenekarnak a minisztérium láthatóan szándékoltan csepegteti a pénzt, késnek a kifizetések. A muzsikusok között nő az elégedetlenség. Ez a helyzet méltatlan ahhoz a magas művészi színvonalú munkához, amelyet mi végzünk. Hangsúlyozom, nem a jelenlegi kulturális kormányzat hibáztatható mindezért, hiszen ez a folyamat már a fideszes kormányzat alatt elkezdődött: azon időszakban komoly pénzeket vontak el a zenekartól. Ami a mecenatúrát illeti, mindenki reménykedik, hogy a támogatások mértéke nem fog visszaesni. A kapcsolatok élőek, sőt, azt hiszem, még élénkebbé is válhatnak, hiszen bizonyos kulturális intézmények képtelenek lesznek megélni külső felajánlások nélkül.
– Ön 180 milliót nyert pályázaton Bartók életművének CD-összkiadására. Mikor kezdődik és fejeződik be a nagyszabású vállalkozás?
– Az alapötlet öt-hat éve az volt, hogy a régi Bartók-összkiadást felfrissítik, felújítják. Már akkor jeleztem, ez nem lesz jó, hiszen a sorozatban akadnak olyan felvételek, amelyek méltatlanok Bartókhoz, vagy éppen túlhaladottak; sajnos, nem mindig Bartók-specialistának tartott előadóművész közreműködésével születtek meg a hanganyagok. Úgy gondolom, az új összkiadás felvételei – amelyeknek úgymond generálkivitelezője vagyok – neves előadók részvételével egy évtized alatt elkészülhetnek. Szándékom szerint egyetlen olyan hang nem lesz rajta, amely mögött ne állna nagyon gondos munka.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kíváncsiak a 3. Győri Virágfesztiválra?

Tovább olvasom