Délmagyar logó

2017. 08. 24. csütörtök - Bertalan 12°C | 27°C Még több cikk.

Szólaljanak meg a túlélők!

Ma 2006-ot írunk. Ötven évvel ezelőtt, mikor 1956 novemberében kénytelenek voltunk elhagyni az országot, az első karácsonyt a Falsthöft nevű Keleti-tenger-parti kis üdülőhelyen töltöttem. Úgy kerültem oda, hogy egy német, magas rangú tengerésztiszt vendégül látott a karácsonyi szünet idejére, mivel tudta az iskolából, hogy az én apám is katonatiszt volt. A Mecke család, akinek a fia osztálytársam volt, Kielben élt, de karácsonyra magukkal vittek engem is a tengerpartra. A házikó egy piros-fehérre mázolt, a hajóknak jelző magas világítótorony közvetlen közelében volt. Időbe került, hogy megszokjam a villogó fény éjszakai sugarait. Nem jól éreztem magam. Szüleim nem tudták, hogy hova is kerültem, a posta nem működött, ez volt az első karácsony nélkülük. Az igaz, hogy édesapámat már többször is hiányoltuk, mivel a Rákosi-rendszer gondoskodott arról, hogy börtönben töltse több éven át a karácsonyokat, de édesanyám és testvére m mindig velem volt. A tengeri vihar süvített, kint hideg volt, a vendéglátóimmal pedig nem tudtam kommunikálni, mert csak pár hete érkeztem meg Németországba, nem beszéltem a nyelvüket. Egy füzetecskét, amibe eredetileg az első német szavakat szándékoztam felírni, arra a célra használtam, hogy gyertyagyújtásig visszahúzódva szobámba az ’56-os forradalom átélt eseményeit leírjam. Bevallom őszintén, azóta sem olvastam el az irományomat. Az 1956. októberi eseményeket szinte el is felejtettem, mert a kudarc és a látott borzalmak miatt el akartam felejteni. Soha nem is beszéltem szívesen a történtekről. A sors úgy hozta, hogy most, ötven évvel később a véletlen folytán a kezembe került ez a szótárnak szánt füzet és átolvastam azt, amit húszéves koromban írtam. A leírtakat magam is alig tudtam kisilabizálni. Látszik az akkori írásomon, hogy eléggé feldúlt állapotban voltam azon az ’56-os karácsony délutánon. A minap azt olvastam az újságban, hogy: „Azt szoktuk mondani, 1848-nak 1956 volt a folytatása. Igen ám, de míg március a fiatalok szívéhez ér, ’56-ot nem értik, nem érzik át… Ezért beszélni kell a megélt ’56-ról, s meg kell szólaltatni a túlélőket.”

Csebi Pogány Péter, Nagyvázsony

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

lajtos javulóban

Lajtos Dávid, a Győri ETO csatára megsérült a Tatabánya elleni bajnoki mérkőzésen. A hétvégén… Tovább olvasom