Délmagyar logó

2016. 12. 10. szombat - Judit 0°C | 9°C

Szolzsenyicin az orosz-zsidó közös múltról

Alekszandr Szolzsenyicin író Kétszáz év együtt című, oroszok és zsidók közös múltját vizsgáló művének nemrég megjelent második kötetéről közölt recenziót a Frankfurter Allgemeine Zeitung.
A XX. századot áttekintő kötetből a német konzervatív újság tudósítója, Kerstin Holm kiemeli Szolzsenyicin bámulatát a zsidók közötti szolidaritás iránt, amelyet maga is tapasztalt a munkatábor poklában, s amelyet sóvárogva hiányol az oroszok között. A szerző "elintézettnek" tekinti Oroszországban a zsidókérdést, mert megtörtént az egyenjogúsítás. Műve második részében megrajzolja, miként vették ki részüket a zsidók az orosz történelem alakításából. Egyúttal elhatárolódik attól az "összeesküvési elmélettől", amely szerint minden bajról a zsidók tehetnek.

Azt a körülményt, hogy az 1917. évi forradalom után nagy arányban voltak zsidók a fiatal szovjet állam vezető személyiségei között, az író az addig elnyomott kisebbség nagyobb fokú "újító nyugtalanságával és tetterejével" magyarázza. Statisztikai adatok tanúsítják, hogy zsidók a 30-as években is az átlagot meghaladó arányban töltöttek be állásokat a politikában, tudományban, egyetemeken, a kulturális életben, ami irigységet vont maga után.

Marietta Csudakova az Izvesztyija című napilapban szemére vetette Szolzsenyicinnek, hogy túlságosan szőrmentén kezeli az állami és hétköznapi antiszemitizmust. Ennek kapcsán felidézte, hogy pártfunkcionáriusok még a 60-as években is megpróbáltak távol tartani tehetséges zsidó fiatalokat az egyetemektől. Ugyancsak hiányolja Csudakova az író egyértelmű szavait a sötét fóbiákról; ezt azzal magyarázza, hogy Szolzsenyicint minden másnál jobban foglalkoztatta az együttérzés a balsorstól üldözött orosz néppel.

Ki fog azonban velünk együttérezni azok után, hogy másoknak oly sok szenvedést okoztunk? - kérdezi az írótól Csudakova. Az oroszok magukkal kezdték a sort, majd megszálltak másokat, baltiakat és kaukázusiakat Szibériába száműztek, és leigázták Kelet-Európát. Ha Szolzsenyicin arra int, hogy nem szabad egyenlőségjelet tenni a szovjethatalom és az orosz nép közé, akkor fölmerül a kérdés: kié volt hát a szovjethatalom?

Dmitrij Bikov a Russzkij Zsurnalban főként a kötetnek azt a homályosan megfogalmazott állítását járja körül, amely szerint a zsidók előbb létrehozták az elnyomó szovjet államot, majd később a belső ellenzéket, amely azután lerombolta az államot. Vajon miért engedik át az oroszok a történelmi kezdeményezést másoknak? - kérdezi Bikov, két lehetséges választ sorolva fel. Az egyik szerint az oroszok mindig azt akarják, hogy a történelem alakulásáért soha ne ők, hanem mindig mások legyenek hibáztathatók. A másik, az elsőt kiegészítő válasz arra mutat rá, hogy az orosz nép nem érdekelt a tudatos történelmi cselekvésben.

Bikov provokatív diagnózisa szerint tehát - írja egyebek között a német tudósító - a zsidók úgyszólván az oroszok helyett alakították az orosz történelmet: előbb jött a régóta esedékes forradalom, majd - a terror alakjában - az ellenforradalom, később az atombomba és a hidrogénbomba, előbb hazafias dalok és filmek, majd végül kritikus dalnokok és költők.

Bikov szerint zsidók (Mandelstam, Paszternak, Brodszkij) vitték előbbre az orosz irodalmat, az ördögi üzletember, a Jelcin és Putyin elnököt támogató Berezovszkij éppúgy zsidó, mint Senderovics tévéhumorista, aki mindkettőt ledorongolja. Eközben pedig az orosz földet és népet kifosztják saját honfitársaik, akik megszállók módjára viselkednek. A legbölcsebb és legelkötelezettebb orosz, Szolzsenyicin pedig - Putyinnal beszélgetve - az orosz erdő problémáit találta a legfontosabb témának - idézi a német tudósító.

mti
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A kártékonysági listát a Klez vezeti

Számottevően nőtt mind a számítógépes vírusok, mind a spamek, mind az internetes csalásra buzdító… Tovább olvasom