Délmagyar logó

2017. 11. 21. kedd - Olivér 1°C | 8°C Még több cikk.

Szorongásaink

Ugye nem akarja, hogy elveszítsem az állásomat? – kérdezte a titkárnő a telefonban, és mit felelhetett volna neki az, aki szívességet, barátságot kért éppen, hogyan és miért viszonozta volna ezt rosszal. Márpedig az nagyon rossz, ha valaki elveszíti munkáját, azt előidézni pedig nagyon is rosszindulatú, kegyetlen dolog. Lehet-e ugyanis annál szörnyűbb, mintha valakit utcára tesznek?

A titkárnő aggódó kérdésének a következő volt az előzménye: az újságíró a társaság első emberét kereste, akiről kiderült, éppen szabadságát tölti. Talán a helyettese, az első, a második, akárhányadik is válaszolhat arra, amit tudakolni szeretett volna. Nevezetesen, hogy milyen haszna, előnye származott a cégnek abból a rangos elismerésből, amit néhány éve odaítéltek neki. Nem segíthet, mondta erre a titkárnő. Bármiről legyen is szó, mindenféle nyilatkozat jogát a vezér magának tartotta fenn. Ezt a házi szabályt megszegni kirúgással jár. Utánatelefonálni pedig szabadsága alatt, hogy engedélyét kérje, ugye beláthatom, nem teheti. Egyszóval az állásával játszana – mondta annyi félelemmel a hangjában, hogy feltételezni se lehetett, eltúlzott az aggodalma.
Mostanában sok minden nyomasztja a kisembereket, ahogy mondják, a bérből és fizetésből élőket. Munkavédelmi felügyelők szerint a munkabalesetek egyre inkább lefelé kerekítettek, hogy ne mondják, hamisak. Nagyon sok apró, vagy inkább kisebb-nagyobb balesetet nem jelentenek a cégek, mert nem is tud azokról a főnökség. Az alkalmazott úgy gondolja, majd őt okolják a bajáért, hogy nem vigyázott. Egyébként is, a gyenge emberre nincs szükség. Az alkalmazott meg akar felelni, mert tisztában van vele, hogy mindenhol a megbízható embereket szeretik. A megbízható pedig nem sérül meg, nem lesz beteg, nem szaladgál a főnökhöz, hogy lázas lett a gyerek, a megbízhatóra minden körülmények között lehet számítani, mert neki a cég a legfontosabb, az első. Ezért aztán az alkalmazott lábon hordja ki azt a betegséget is, amivel orvoshoz kellene menni, magára hagyja otthon beteg gyerekét, mert meg akar felelni. A kisembernek nemigen van tartaléka, tudata alatt ott motos zkál a fejében, mi lesz vele, ha kiteszik.
Ugyan vigasztalná-e a kisembert, ha arra gondolna, a főnöke is aggódik, s lényegében ugyanazért, amiért ő. Neki is meg kell felelnie. A tulajdonosok azt várják, hogy a cég haszonnal, lehetőleg mindig növekvő nyereséggel dolgozzon. A tulajdonosokat a részletek és a nehézségek nem érdeklik.
Tele a világ aggodalommal. A szorongások lassan koptatják, nyűvik idegrendszerünket. Már ma népbetegségnek lehet tekinteni nálunk a lelki bajokat. Kikúrálni pedig nincs időnk magunkat, mert meg akarunk felelni. A nem teljesen egészséges lelkű, fizikumú ember számára ez mind nagyobb erőfeszítésbe kerül, s mind reménytelenebb, hogy csakugyan meg tudjon felelni.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Materazzi beismerte, hogy provokálta Zidane-t

Marco Materazzi beismerte, hogy a vasárnapi labdarúgó világbajnoki döntőben provokálta Zinedine… Tovább olvasom