Délmagyar logó

2018. 05. 24. csütörtök - Eszter, Eliza 16°C | 27°C Még több cikk.

Tagok a 25 éves Győri Balettról

Jöttek, láttak, győztek. És maradtak. Győriek lettek, mert szeretik a várost, szeretik a lakóit és szeretnek itt táncolni. A társulat tagjai közül néhányan személyes vallomásukat osztják meg a miértekről.

BOMBICZ BARBARA: A szerepeimen keresztül mutatkozhattam meg. A tükrös nőt nagyon szerettem, ez egy teljes ívű bemutatkozás a megsemmisülésig. Ez egy igazi kis gyöngyszem volt. Az életem nagy adománya azonban a Bika szerepe volt, mert ez egy olyan feladat volt, ami jóval meghaladta a képességeimet, lehetőségeimet. Bebizonyíthattam magamnak, hogy képes vagyok túllépni a saját határaimon. Ez a képesség hozta meg számomra a többi sikert is. A csodálatos mandarin lányalakja is erről szólt, hogy az embernek önmagának kell megszülni a saját erejét. Koreográfusként is sok örömöt kaptam. A Párkák című munkám a társulat egyik utazó darabja lett a turnékon és szerte a világban nagy sikerrel táncoltuk. A társulat szeretete körülölel és olyan jó, hogy ez van nekem.


TÁRNOKI TAMÁS: Jelenleg tanítok és a balettnövendékeim a legkisebbek közül kerülnek ki. Az iskola az utánpótlást és a Győri Balett létét jelenti. A táncos pálya sajnos nagyon rövid és ennek befejeztével nagyon jó érzés, hogy átadhatom azt a tudást, amit a színpadon képviseltem. A tavalyi végzős osztályomat jó szívvel bocsátottam a táncospályára. Ebben a munkában az a legszebb, hogy megszerettetjük a táncot a növendékekkel és a maximumot hozzuk ki belőlük.

DEMCSÁK OTTÓ: A mi közösségünket olyan törvényszerűségek jellemezték, ami a legtöbb emberi közösségre jellemző. A csodavárás után a tényszerű értékteremtés, a csalódások, az újra felemelkedés. Szinuszgörbeként alakult az együttes élete. A kezdetekben nem voltunk se jobbak, se rosszabbak, mint a világ bármely együttese. Csak jobban hittünk egymásban és hittünk a saját hivatásunkban, mint bárki más. Nagyon hálás vagyok a Teremtőnek, hogy ezt a huszonöt évet a Győri Balettben éltem meg. Hiszek abban, hogy értéket teremtünk a színpadon, az iskolában és baráti közösségként is.


KARA ZSUZSANNA: A balett-teremben, a színpadon és az élet más területein is egy nagy családot alkotunk. A közös cél áthatja a mindennapjainkat és ez abban rejlik, hogy mindig a maximumot akarjuk nyújtani a közönségünknek. Az alapító tagokra a kezdetekben gyermeki rajongással néztem, az idő múlásával elfogadtak kollégájuknak és ezért nagyon hálás vagyok.


WILLIAM FOMIN: Az 1991-es változás nagyon jót tett az együttesnek. Új korszak, új stílus, új gondolkodásmód, és valamennyien szabadabbnak éreztük magunkat. Nagyon hálás vagyok a Győri Balettnek, mert az elmúlt tizenöt évben sok lehetőséget kaptam főszerepekre, koreografálásra, taníthattam és filmet is forgathattam. A legnagyobb sikerem a Purim koreográfiája volt. Nagy büszkeség számomra ehhez a társulathoz tartozni.

CSERPÁK SZABINA: Tizenegy éve vagyok tagja az együttesnek. A tanulmányaim befejeztével más társulatot el sem tudtam képzelni magamnak. Kiskoromtól tudatosan erre a pályára készültem. A Győri Balett nélkül nehezen tudom elképzelni az életemet. A sors nagy ajándékainak tartom azokat a főszerepeket, amelyeket eltáncolhattam a pályafutásom alatt. Sok örömöt adott Az operaház fantomjában Krisztina szerepe, a Carmenben, valamint a Rómeó és Júliában a címszerep. A Purimban Esztert táncoltam. Ezt a szerepet kimondottam nekem koreografálták. Vágyom minden olyan szerepre, ami kihívást jelent. A társamat is az együttesben leltem meg, ami szintén nagy öröm számomra.


PÁTKAI BALÁZS: Majdnem minden szerepemet nagyon szerettem. Nagyon sokat fejlődhettem ezek által. Sokféle karaktert formálhattam meg, és az tetszik a legjobban a táncosszakmában, hogy bárkinek a bőrébe belebújhatok, bárkit eltáncolhatok és bárkinek az érzéseit átérezhetem. Rómeó szerepét azért is szerettem, mert én is romantikus alkat vagyok és a Júliát táncoló Cserpák Szabina a magánéletben is a párom. Nagyszerű érzés volt, hogy ezt együtt táncolhattuk. Bármit csinálok az életben, fontos számomra, hogy megtaláljam benne a saját boldogságomat és ennek színteréül megtaláltam a Győri Balettet.


SÁNDOR ZOLTÁN: Az élet minden területén az emberi dolgok a legfontosabbak számomra. Biztonságban érzem magam az együttesben. Emberileg egy olyan közösség tagjaként lehetek jelen, ami ezt adja nekem. Az együttes professzionális és ilyen művészi környezetben jó dolgozni, jó utazni és képviselni Győrt és Magyarországot. A Győri Balett bárhol a világon megállja helyét.


VELEKEY LÁSZLÓ: Az első igazán nagy szerep, amiben megtaláltam magam, az a Trójai játékok volt. Ebben végig teljes örömöt érzek a színpadon. Erre a szerepre értem be táncosként. Az életemet és a munkámat én nem tudom szétválasztani. Ha sikeres vagyok a Győri Balettel, akkor sikeres az életem is. Azt a tapasztalatot, amit a színpadon átélek, át tudom vinni a magánéletembe is. Tudom, hogy ennek fordítva kéne lenni, de annyi időt töltünk együtt, hogy ez nálam így alakult ki.


SÓTHY VIRÁG: A szerepeim sok örömöt adtak nekem és remélem, hogy ezekkel én is örömöt adtam a közönségnek. Azt szeretem a Győri Balettben, hogy a mestereim nem felejtettek el a mestereimnek maradni azután sem, hogy én is a tagja lettem az együttesnek. A mai napig művészileg és szakmailag tanácsokkal látnak el. Szeretem a kritikát és megpróbálok megfelelni az elvárásoknak, kéréseknek. Számomra a Győri Balett a fészek biztonságát adja.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nemcsak idénymunka

Mind a középiskolások, mind az egyetemisták, főiskolások körében egyre népszerűbbek a különböző diákmunkák. A diákok általában zsebpénzüket, ösztöndíjukat szeretnék megtoldani egy kis pluszpénzzel, de az elmúlt évek tanulsága szerint egyre többen saját továbbtanulásukat finanszírozzák a „diákmelóval”. A diákszövetkezeteknél feltétel a nappali tagozatos diák-viszony. Tovább olvasom