Délmagyar logó

2017. 07. 24. hétfő - Kinga, Kincső 21°C | 34°C Még több cikk.

Táltosok, őselemek, imák, füvek

A különleges képességekkel bíró, és azokkal gyógyításra képes táltosok, csontkovácsok, füveket gyógyírként alkalmazók orvosló tudománya megéledt az utóbbi időkben, s ellentmondásossága, vitatottsága mellett arra is rávilágított, az „átlagember" mennyire keveset tud az ősi magyar gyógymódokról. Pedig eleink hatékony, a körülöttük élő népekénél fejlettebb gyógykultúrával bírtak, melynek számos eleme máig értékes és alkalmazható.

Korunk magyarjai számára a valahai „tudók", a táltosok, a csontkovácsok, a javasasszonyok, a füvesemberek, a kenők cselekedetei a mesék, a népmondák körébe tartoznak – holott valóságalapúak. Eleink mindenféle bajra kerestek, s jórészt találtak is gyógymódot, gyógyírt, részben lelki, részben materiális alapokon. A legendás Táltos a természetfeletti energiák észlelésével, a különleges rezgések „vételének" képességével, módosult tudatállapotában fellépő látomásaival emelkedett „tudóvá". A Tá(l)tos révületben, a ráolvasás ősrégi igéző, bajt, gonoszt, betegséget elhárító szavainak mormolásával, a betegségek rossz rezgéseit hanggal, zenével elűzőn gyógyított. Összhangban őseink azon meggyőződésével, hogy a betegséget a lélek bajai okozzák, azok gyengítik le a testet. S azzal, hogy a régi magyarok hittek az őselemekben (föld, víz, levegő, tűz) lévő erőkben, amik okozhatnak, de gyógyíthatnak is betegségeket.

Az őselemekben rejlő gyógyhatásokat igyekeztek felderíteni és alkalmazni a csontrakók, azaz a csontkovácsok, akik nemcsak a ficamokat tették helyre, a törött csontokat illesztették össze, a kimozdult csigolyákat masszírozták a helyükre, de alkalmaztak agyagterápiát, iszappakolást, ásványokkal történő gyógyítást is. Az őselemekkel való „megváltás" gyakran bevetett módja volt réges régen a testet, lelket, szellemet egyaránt gyógyító úgynevezett izzasztókamrázás, amikor szertartásosan megtisztulást, új erőket kaptak a tűzből, vízből, földből és levegőből. A hővel történő gyógyítást a javasok, tudákosok, fürösztőasszonyok többsége is gyakorolta, például meleg iszappakolással a sajgó izmokra, reumás testrészekre, meleg sóval a fájós fülre, végtagokra, vagy izzasztókúrákkal.

A fürösztőasszonyok és a kenők tudománya a hőhatás mellett a természet kínálta füvek, fák, termések gyógyító hatásának ismeretében rejtezett. S abban állt, az úgynevezett füveseké is, akik kicsit misztifikált, ám megbecsült tudományú tagjai voltak mindenkoron a magyar közösségeknek. A gyógynövények természet adta hatékonyságát réges-rég mágikus eljárásokkal is igyekeztek növelni (például már a szedésüknek is szabott időpontja volt, Szent Iván éjjele, Szent György napja, pünkösd), keverésük, kombinálásuk pedig féltve őrzött titok, öröklődő receptúra volt (legtöbbször a bűvös 3-as, 7-es, 9-es szám szerint), amihez hozzátartozott az ima, a fohászkodás mint minden gyógyítás alapja. Az évszázadok alatt felgyűlő tapasztalati tudás a növények gyógyító hatásáról sokaknak a nevébe is bekéredzkedett: a fekete nadályt például nevezték összeforrasztó fűnek is, kifejezve ezzel törött csontokra jótékony hatását, a kövirózsa népies neve fülfű, mert levelének kifacsart leve gyógyítja a fülfájást, a sömört elmulasztó növényt pedig sömörfűnek keresztelték el. A barátságosnak, jótékonynak tartott növények mellett az ellenségeseket, az ártani képeseket is megkülönböztetett figyelem övezte, mint például a méregnek tartott nadragulyát, aminek bódító hatásáról még a szerelemmondákban is esik szó.

Az ősi gyógymódok számos legendában, mondában, mesében, ráimádkozó szövegben megörökítődtek. A gyógyírok „receptjeit" és alkalmazási metódusait a kolostori és népi füveskönyvek őrzik. A magyar népi orvoslás kutatói pedig feltárták az egykori érvágások és más sebészeti beavatkozások mikéntjét, szólnak a köpölyözésről, a szem szivárványhártyájából kiolvasott valaha volt íriszdiagnosztikáról, a testnedvekből történt betegség-megállapításokról, de még az ősi színterápiákról is. Bizonyítva, hogy a réges-régi gyógymódok, gyógyírok nem „boszorkányságok", s nem népi mesék.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Személyes terek

A magánszférának éppen leglényegibb vetületével, a személyes térrel foglalkozom jelen dolgozatomban.… Tovább olvasom