Délmagyar logó

2017. 09. 22. péntek - Móric 12°C | 17°C Még több cikk.

Tánctrendek és táncrendek

A báli mulatságok szervezői jól tudják: miként adhatnak rangot a vidám ünnepségeknek. A farsangi szokások e téren sem maradtak változatlanok, útmutatónak, ötletadónak azonban kiválóan megfelelnek a hagyományok.
A farsangi bálok idején válogatott szalonzenekarok húzzák (és persze rock-, pop-, sőt: lakodalmas bandák fújják, pengetik vagy szintetizátoron varázsolják elő) a talpalávalót, mindenféle stílusban. Tvisztet cigánytánc, keringőt, tangót csárdás követhet, s szamba, lambada, rockdallamok vérpezsdítő ritmusaival lesz még változatosabb a karneváli hang- és táncparádé.

A táncok sokfélesége azonban nem volt mindig ennyire jellemző a farsangi időszak báljaira. Amikor először báloztak Magyarországon, kezdetben a bécsi valcer, a cseh polka és a lengyel mazurka volt a kedvenc. A francia négyes 1836-ban csatlakozott a repertoárhoz. A csárdást – nők részvételével – 1840. január 9-én táncolták először egy bálon, melyet Liszt Ferenc tiszteletére rendeztek.

Az oroszok a XIX. és XX. század fordulóján francia négyest, valcert, polkát és mindenekelőtt mazurkát járnak, tudhatjuk meg Tolsztojtól. Pesten 1914-ben így látja a Divatsalon tudósítója: „… ezek már inkább kiállítások, mint mulatságok. A táncnak nagyon kevés idő, nagyon kis tér jut csak, és a táncban nincs öröm és nincs remény. Aki mulatni, táncolni akar, otthon marad … s aztán járja a bostont, two-steppet és a tangót. Csárdásnak, szupécsárdásnak, a döntő, diadalmas táncnak, ma már éppen olyan ritkán kerül sora, mint azoknak a házasságoknak, melyeket a bálban kötöttek."

A két világháború között többnyire keringő és a csárdás volt a nyitótánc. A XX. század közepétől a bálok sikerének fokmérője az volt, hogy a nyitótáncot – a palotást, esetleg nyugati szokás szerint francia négyest – hány pár járta: kétszáz párnál kevesebb már bukásnak számított. Nemkülönben fontos volt, hogy a befejező szupécsárdást hányszor újrázták. Legalább háromszor kellett, de ha ötször, hatszor, sőt hajnalig ismételgették, a rendezők megnyugodhattak: a bál igazán nagy sikert aratott. A balatonfüredi Anna-bálon mindig a palotás csendült fel – 2000-ben éppen a 175. alkalommal – nyitótáncként. Jelzés értékű a hazánkban tevékenykedő diplomaták köréből kiszivárogtatott óhaj: szeretnének palotást tanulni. Újabban viszont reneszánsz nyitótánc is dívik a bálokon a hagyományos keringő mellett.

A báli táncokat valamikor meghatározott sorrendben ígérték oda a hölgyek szívük választottjának, vagy az estélyen felbukkanó alkalmi partnerüknek. Az ilyeténképpen osztogatott kegyet táncrendnek hívták. Ma már nem divat, de – ha van – a táncok rendje még mostanság is meghatározója egy-egy bál hangulatának.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A magyar szakembereket fizetik a legjobban Kelet-Európában

Nálunk honorálják a legjobban a szakembereket Közép- és Kelet-Európa országai között - derül ki a… Tovább olvasom