Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

Tánctrendek és táncrendek

A táncok sokfélesége nem volt mindig ennyire jellemző a farsangi időszak báljaira, mint ma.

A báli mulatságok szervezői jól tudják, miként adhatnak rangot a vidám ünnepségeknek. A farsangi szokások e téren sem maradtak változatlanok, útmutatónak, ötletadónak azonban kiválóan megfelelnek a hagyományok. 

A farsangi bálok idején válogatott szalonzenekarok húzzák (és persze rock, pop, sőt: lakodalmas „bandák" fújják, pengetik vagy szintetizátoron varázsolják elő) a talpalávalót, mindenféle stílusban. Tvisztet cigánytánc, keringőt, tangót csárdás követhet, s szamba-, lambada-, rockdallamok vérpezsdítő ritmusaival lesz még változatosabb a karneváli hang- és táncparádé. 

A táncok sokfélesége azonban nem volt mindig ennyire jellemző a farsangi időszak báljaira. Amikor először báloztak Magyarországon, kezdetben a bécsi valcer, a cseh polka és a lengyel mazurka volt a kedvenc. A francia négyes 1836-ban csatlakozott a repertoárhoz. A csárdást – nők részvételével – 1840. január 9-én táncolták először egy bálon, melyet Liszt Ferenc tiszteletére rendeztek. 

Kétszáz pár a nyitótánchoz 

Az oroszok a XIX. és XX. század fordulóján francia négyest,   valcert, polkát és mindenekelőtt mazurkát járnak, tudhatjuk meg Tolsztojtól. Pesten 1914-ben így látja a Divatsalon tudósítója: „…ezek már inkább kiállítások, mint mulatságok. A táncnak nagyon kevés idő, nagyon kis tér jut csak és a táncban nincs öröm és nincs remény. Aki mulatni, táncolni akar, otthon marad (…) s aztán járja a bostont, two-steppet és a tangót. Csárdásnak, souper-csárdásnak, a döntő, diadalmas táncnak, ma már éppen olyan ritkán kerül sora, mint azoknak a házasságoknak, melyeket a bálban kötöttek." 

A két világháború között többnyire keringő és a csárdás volt a nyitótánc. A XX. század közepétől a bálok sikerének fokmérője az volt, hogy a nyitótáncot – a palotást, esetleg nyugati szokás szerint francia négyest – hány pár járta: kétszáz párnál kevesebb már bukásnak számított. Nemkülönben fontos volt, hogy a befejező szupécsárdást hányszor újrázták. Legalább háromszor kellett, de ha ötször, hatszor, sőt, hajnalig ismételgették, a rendezők megnyugodhattak: a bál igazán nagy sikert aratott.  A balatonfüredi Anna-bálon mindig a palotás csendült fel  nyitótáncként. Jelzésértékű a hazánkban tevékenykedő diplomaták köréből kiszivárogtatott óhaj: szeretnének palotást tanulni. Újabban viszont reneszánsz nyitótánc is dívik a bálokon a hagyományos keringő mellett.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

SMS 01.18.

Tovább olvasom