Délmagyar logó

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 8°C

Távkapcs

Michael (Adam Sandler) boldog családapa, ám hiába van gyönyörű, odaadó felesége (Kate Beckinsale) és két bájos gyereke....

Michael (Adam Sandler) boldog családapa, ám hiába van gyönyörű, odaadó felesége (Kate Beckinsale) és két bájos gyereke, alig látja őket, mert csak a munkájának él. Hosszú órákat tölt az irodában, s abban a csalóka hitben ringatja magát, hogy főnöke (David Hasselhoff) egy napon észreveszi múlhatatlan érdemeit, és partnerré fogadja. És ha egyszer révbe ér, akkor végre foglalkozhat a családjával is. Legalábbis ő így képzeli a jövőjét.

Egy átdolgozott éjszaka után azonban a holtfáradt Michael kiborul egy apróságon: nem tudja kitalálni, melyik távirányítóval kapcsolhatja be a tévét. Elmegy tehát az elektronikai szaküzletbe, ahol furcsa eladóval hozza össze a sors. Morty (Christopher Walken) rögtön segít a baján, és felajánl neki egy páratlan, felturbózott szerkentyűt, mely garantáltan megváltoztatja majd az életét. Mind kiderül, nem tréfált. Michael valóban virtuóz módon kezeli a ház összes berendezését egyetlen gombnyomással.

A szerkezet számos más elképesztő funkcióval is bír: képes például lehalkítani a kutya idegesítő ugatását, de ami még lenyűgözőbb: előrecsévéli Michael veszekedését a feleségével, mint valami videofilmet. A férfit elbűvöli az új játékszer, de egy kicsit össze is zavarodik tőle. Újra felkeresi Mortyt, aki szerint Michael pontosan azt kapta, amit keresett - egy univerzális távirányítót, mellyel ellenőrzése alatt tarthatja saját kis univerzumát. Állítását igazolandó újabb funkciókat mutat be ámuló ügyfelének, melyek közül a legmeglepőbb, hogy kezelője képes előre és visszafelé utazni a saját életében, különböző sebességgel. Michael hamar függővé válik, de mielőtt észbe kapna, a távirányító szinte átveszi felette az uralmat. A pánikba esett férfi hiába próbálkozik, többé nem tudja irányítani, hogy életének melyik eseményét élje át, és melyiket hagyja ki…

INFÓ

A film történetét apró esemény ihlette: Steve Koren forgatókönyvíró a barátnőjével folytatott egyik hosszas veszekedése során előkapta a tévé távirányítóját, és partnerére mutatva megnyomta a ’némítás’ gombot. A hölgy nem találta túl szórakoztatónak a dolgot, de ez a kis mozzanat új gondolatmenetet indított el Korenben. "Mi lenne, ha életünket egy távirányító segítségével ellenőrizhetnénk, vagy éppen kedvünk szerint hangosíthatnánk és halkíthatnánk a világ hangjait? - tette fel a kérdést Koren. - Mi lenne, ha a jövő miatti aggódás helyett előrecsévélhetnénk életünket, és megnézhetnénk, mi vár ránk? Vagy ugyanígy visszatekinthetnék a múltba. A film főszereplője számára sok különböző terület tárul fel, és nagyon szórakoztató volt ide-oda utazgatása. Ennek során jön rá, hogy voltaképpen mit akar, és sok mindent megtanul a saját életéről. Végső soron a film arról szól, hogy a jelenben kellene élnünk."

A munka egyszerűbb részét az jelentette, hogy Koren és forgatókönyvíró társa, Mark O’Keefe összeültek, és a távirányítóval kapcsolatban jobbnál jobb ötletekkel és poénokkal bombázták egymást. "A nehezebb feladat a szereplő érzelmi útjának felvázolása volt - mondja Koren. - Ebben a filmben a történet nem úgy halad előre, hogy elkezdődik egy napon, és véget ér egy hét múlva. Állandó mozgásban vagyunk. A jelenben kezdünk, aztán visszamegyünk az időben, majd harminc évet utazunk a jövőbe, aztán megint vissza a szereplő gyerekkorába. Nagyon okosan kellett felépíteni a történetet."

Különösen akkor kezdődnek a gondok, amikor a filmbeli távirányító gyakorlatilag átveszi az uralmat kezelője fölött, önállóan "találja ki" az úti célt és hajtja végre az ugrást. Például amikor Michael veszekedni kezd a feleségével, a távirányító elviszi őt a veszekedés végéhez.
"A film a választások kombinációját mutatja meg - mondja Koren. - Eleinte Michael még tudja, hova megy, de később már fogalma sincs, mi fog vele történni legközelebb. Felébred harminc évvel idősebben egy olyan nő mellett, akit nem ismer. A történet robotpilóta-aspektusa hangsúlyozza a film komolyabb témáit. Az ember benne lehet egy eseményben úgy, hogy valójában nincs jelen: múltbeli eseményen gondolkodik, vagy a jövő miatt aggódik. Ennek a jelenségnek adtuk a robotpilóta nevet, és olyan embereket értünk rajta, akik nem igazán vannak jelen abban, amit éppen csinálnak vagy átélnek."

Koren azt a részt szerette leginkább a filmben, amikor Michael először fogja kezébe a távirányítót és veszi szemügyre az életét szabályozó menüsort. "Tetszett az elképzelés, hogy ilyesmi történik az emberrel. Valaki odaad egy DVD-t, melyen rajta az egész életed, beteszed a lejátszóba, és hallod a rólad szóló kommentárt."

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lázár, a kétszeres apuka

Tovább olvasom