Délmagyar logó

2017. 07. 21. péntek - Dániel, Daniella 22°C | 35°C Még több cikk.

Taxi 3.

Újabb fegyveres banda tartja rettegésben Marseille-t; most terroristákat kellene megfékezni. Amikor a rendőrség tehetetlen, természetesen csak egyvalaki segíthet: régi ismerősünk, Daniel, a turbómeghajtású taxis!

Nincs túl sok kedve hozzá, de újból beletapos a gázba, dübörög a motor, horpad a karosszéria, és ő kétszázhúszas tempót diktálva csap szét a görkoris rosszfiúk között. Ha szerencséje van, még épp odaér a randevújára.

Gérard Krawczyk rendező:

- a folytatásról:

- Itt valójában nem is folytatásról van szó, hanem egy másik kalandról. Minden egyes alkalommal más, kerek történetet látunk ugyanazokkal a szereplőkkel. Azt hiszem, a Taxi elsősorban olyan szereplőgárdát jelent, akik barátként, jó cimboraként is közel állnak hozzánk, akikkel szeretünk találkozni, akikkel szívesen bulizunk együtt.

- a forgatási körülményekről: 

- Kicsit nehéz dolgunk volt, mert az idén nem esett túl sok hó. Kicsit bonyolult volt felvinni a cuccokat, várni a hidegben … ugyanakkor azonban kellemes hely volt, olyan, amit a mozi még nem igazán fedezett fel magának, érdekes volt kiaknázni a lehetőségeit. De az is igaz, hogy a természetes díszletek igénybevétele óriási szervezőmunkát igényelt. Néha az előrejelzés szerint fél egytől négy óra tízig volt napsütésünk, és négy tizenegykor le is bukott a nap a hegy mögött, és azzal vége volt: ott álltunk vágókép nélkül. Gyorsan kellett cselekedni, folyamatosan összpontosítani, és mindig készenlétben lenni.

Frédéric Diefenthal:

- a forgatókönyvről:

- Ugyanazt a meglepetést éreztem, mint amikor a Taxi forgatókönyvét megismertem. Olyan volt, mintha új filmmel ismerkednék. A Taxi 2. az első rész folytatása volt: ugyanazokból az elemekből építkezett, sok geget használt, humoros volt és jól ütemezett, de nem lehetett ugyanolyan meglepő. A Taxi 3.-t olvasni viszont tényleg felfedezés volt, minden lapra jutott valami érdekesség!
Lassan olvastam, mert újra és újra visszalapoztam egyes jelenetekhez, olyan jól szórakoztam magamban azon, ami velünk történik a filmben. Ráadásul újra találkoztam azzal a jófajta izgalommal és emberi melegséggel is, mely kezdettől jellemzi a sorozatot.
Úgy is fogalmazhatnék, hogy a Taxi 3-ban benne van, ami még nem volt benne a Taxiban, illetve már nem volt benne a Taxi 2-ben… ráadásul nagyon személyes is!
Olyan voltam, mint egy kissrác, aki nem bír magával, tutira tudtam, hogy ki fogunk lazulni, és jól fogunk szórakozni. Felszabadultnak éreztem magam, amikor a forgatókönyvet olvastam. Még több őrültség van benne, de mégse esik túlzásokba, az elképesztő jelenetkavalkád pedig még jobb keveréket alkot a játékossággal.

- a forgatásról:

- Nagyon jó hangulatú és vidám volt, egy szép túra a tengerpartról a hegyekbe. A díszletet tekintve nagyon kellemes volt a Földközi-tengertől felmenni a Grande Motte gleccseréig és az Isčre völgyébe. És hát mindenki ott volt: Gérard, Luc, a színészek és a technikusok. Hat év alatt valódi bizalom és barátság alakult ki köztünk. Fontos volt tudni, hogy erre mindig számítani lehet. Fejlődnek a kapcsolatok, bennfentesebbnek és szabadabbnak érzi magát az ember, talán attól, hogy elsajátított közben ezt, azt.

Bai Ling a szerepéről

- Csak a végszavakat olvastam, mivel a forgatókönyv franciául volt, mégis ott volt valahogy a szerepem; úgy állt előttem, mint egy szép, csillogó, színes virág, vagy legalábbis a magam számára így vizualizáltam előszörre. Utána minden könnyebb lett, éreztem, hogy annak a „francia lendület"-nek a sodrába kerültem, melyet korábban nem ismertem. Az általam játszott Qiu szexis, humoros, értelmes, bűbájos figura, aki azért veszélyes is tud lenni… Csodálatos történetet éltem meg rajta keresztül, és megtanultam dúdolgatni, hogy: „je t’aime".

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A sepsiszentgyörgyi színház vendégszereplése a Tháliában

A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház a Rómeó és Júlia című darabot játssza jövő kedden… Tovább olvasom