Délmagyar logó

2016. 12. 06. kedd - Miklós -5°C | 2°C

Tetszetős domborulatok

A divattervezők évről évre újdonságokkal halmozzák el a piacot. Megszokottól eltérő szabásminta, új színárnyalatok és minták... De vannak olyan ruhadarabok és kiegészítők, amelyeket évtizedek alatt sem lehetett végleg letörölni a palettáról.
A fűző, amely ma is divatos és használatos, már az 1300-as évektől kezdve közkedvelt. Akkor még több réteg szövetből készült, formája, neve és elkészítése az évszázadok során folyamatosan változott. A lényeg mindig a nőies alak hangsúlyozása volt. Különlegességként beszélhetünk a híres „S" fűzőről, amely a feltűnően vékony derékra és a telt keblekre terelte a figyelmet, de tiltakozást váltott ki, hiszen nagyon hátrányos volt a nők egészségére. Csökkentette a tüdő befogadóképességét – ami kapkodó légzést eredményezett –, állandó viselése pedig a hát- és hasizmokat gyengítette, „legsúlyosabb következménye" emésztési zavar, felfúvódás lehetett. Ennek eredményeként megjelent az elsősorban esztétikai célt szolgáló, egészségre nem ártalmas ruhadarab, bár a darázsderék divatja nem szűnt meg a változások ellenére sem.

Az új megoldások és rugalmas anyagok még kényelmesebbé tették a fűző viseletét, mindemellett a teltebb hölgyek is elérték a kívánt karcsúsítást. A változás 1947-ben következett be, amikor Christian Dior bemutatta a New Lookot, mely ismét a karcsú derekat állította a középpontba. Ettől kezdve a divatházak nagy része működött együtt a fűzőgyártókkal és sok divattervező a fűzőt felsőrésznek tervezte a ruhához. Így századok óta először megint kétféle értelmezése létezett a fűzőnek, amely a mai napig megmaradt: fehérnemű és felsőruházat. Napjainkban romantikus nosztalgiával tekintünk erre a ruhadarabra, csodálhatjuk Scarlet O’Hara darázsderekát. Manapság előtérbe helyezzük a kényelmes viseletet, de a fűző, még ha kényelmetlen is, mindig örök marad, hiszen viselése és látványa esztétikai élményt nyújt.

Sarok, boleró, retikül

A magas cipősarok például a XVII. század óta a hölgyek kedvence. Nemcsak meghosszabbítja, „királynőivé" magasítja a női termetet, de – állítólag – vonzóbbá is formálja a testtartást. XIV. Lajos korában a túlzásoktól sem idegenkedtek az elszánt hölgyek, hiszen 6 hüvelyknyi magas cipősarkot is viseltek.

A kurta kiskabát, avagy boleró már a XVIII. század végén is divatos kiegészítőként szolgált. Igaz, hogy pár évvel ezelőtt gyakoribb volt jégtáncosokon, pincéreken vagy a szállodák liftesfiúin látni.
Manapság trendi és nap mint nap viselt a boleró avagy a spencer, ami Lord George John Spencerről (1758–1834) neveztek el.

Érdekességként a női kézitáska már 1801-től használatos, míg 1912-ben hosszú zsinóron lógott le a földig, addig 1914-ben doboz alakot öltött, majd miniatűr aktatáskává finomult. Ma már minden elképzelhető formában találkozhatunk vele.

Kertics Dia
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kirakatban landolt a kisbusz

Tovább olvasom