Délmagyar logó

2016. 12. 08. csütörtök - Mária -5°C | 3°C

Tisztulni, tisztának maradni

„ Vadállatok közt élt,

de angyalok szolgáltak neki.” (Mk. 1/13b)

Végül csak egy marék por vagy hamu marad az emberből. Bármit is tett, bármilyen gazdag, népszerű vagy éppen szegény volt egykoron, végül elfér egy kicsiny gyermeki tenyérben. Ezzel a ténnyel azonban a Teremtő nem elrettenteni, sokkal inkább ösztönözni akar: gazdálkodjunk okosan földi életünk idejével, hiszen csak a lelkünk maradandó, emberlétünk egyetlen halhatatlan alkotója. A katolikus liturgia szerint homlokunkon porladó hamu erre figyelmeztet.
A farsang víg kedélyű bolondozása után mindig elkövetkezik az önmérséklet, az önvizsgálat ideje. Nem a külsőségeké a főszerep – álarcainkat levéve önmagunkba tekintünk. Bűnbánó elhatározásainkat önként vállalt lemondásainkkal „hitelesítjük”. A csak a felszínt fürkésző képtelen ezt megérteni, s bamba közömbösséggel feltett kérdését saját üressége visszhangozza: „Mi a jó ebben? Miért állít felesleges korlátokat magának a parancsokkal egyébként is gúzsba kötött hívő?” Az így vélekedő képtelen felfogni, hogy a kényszertől mentesen, önként és szeretetből vállalt lemondás teszi igazán szabaddá az embert. Persze, ez nem mentes az erőfeszítéstől, de a küzdelem – melyben ily módon legyőzhetjük magunkat – nemcsak megedzi jellemünket, de a lelkünket is nemesíti.
Igaz, fizikai értelemben nagyböjtben sem szakadhatunk ki hétköznapi kötelezettségeinkből, ennek ellenére – vagy ezzel együtt – kell üdvösségünkre fordítani a húsvét előtti kegyelmi időt. Sokan panaszkodnak: a mai világ, a közvélekedés s a közélet – kivált kampány idején – nem kedvez a „lelkizésnek”. A lélekből (is) élő ember viszont – bizonyos értelemben – mindig ki van szolgáltatva a világ kínálta kísértésnek. A nagy kérdés: a lélekmérgezés és erkölcsi szenny korában lehetséges-e tisztának maradni? Érdemes-e önkéntes lemondásba (böjtölésbe) fogni, amikor körülöttünk minden a mértéktelen fogyasztásra, szabadosságra ösztönöz. (Gyaníthatóan – pusztán attól a ténytől, hogy nagyböjt van – nem lesz kevesebb autó a hipermarketek parkolóiban, s az üzletláncok bevétele sem lesz kevesebb az elkövetkező hetekben…)
A kitartás és erős elhatározás mindig „felülről” jövő támogatásra talál. Jézust negyvennapos pusztai magányában vadállatok vették körül, az ördög is megkísértette, mégis angyalok szolgáltak neki. (Vö. Mk. 1/12–13.) Csupán saját erőnkre hagyatkozva nem érdemes komolyabb elhatározást tenni, viszont még a vadállatokkal terhes pusztában is képesek utat találni az angyalok.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Átváltoztatjuk: Czollnerné Perleczky Ildikó

Jóval nyitottabb lett, és ezentúl több ruhafazont kipróbál, mielőtt a vásárlás mellett döntene… Tovább olvasom