Délmagyar logó

2018. 05. 21. hétfő - Konstantin 13°C | 24°C Még több cikk.

Tizenkét dühös ember

Folytatás az 1. oldalról.

Azért, mert saját magunkat láthattuk vissza színpadról, többet kellett nyújtaniuk. A darab szerinti tizenkét ember figurája valahol saját magunkat jeleníti meg. A feladatuk, mint esküdteknek, hogy egyhangú szavazással ítéljék villamosszék általi halálra az apját meggyilkoló tizenhat éves fiút. A bajok ekkor kezdődnek: nincs egyhangú szavazás. Kétely viszont annál több. Vajon az első pillanatban cáfolhatatlan tény megkérdőjelezhető-e? Igen. Az esküdtek is emberek, ők is unják a tárgyalást, mennének haza, meccsre, családhoz, vacsorázni. Szavazzanak, és végeztek. Igen ám, de mégiscsak egy másik ember életéről van szó. Az ő sorsát nem lehet félvállról venni. A komolyság pedig előhozza a humort, a feszültséget oldani kell valahogy...
Az örökös kételkedő 8. esküdt, Selmeczi Roland tökéleteset alakít. A megfontolt, kissé megfáradt, ám semmiképp sem életunt 9. esküdt, Makay Sándor pompásan formázza szerepét. A néhol hirtelen haragú, sztereotípiákkal teli 10. esküdt, Incze József úgy éli bele magát a szerepébe, hogy alkalmasabbat el sem tudnánk képzelni. Hiányérzetünk talán a kissé túljátszott, erőltetetten „laza stílusú” 7. esküdt, Varga Gábor esetében támad, valahogy nem így képzeltük el az 1950-es évek Amerikájának fiatalságát. Csiszár Imre rendező szintén nehéz helyzetben volt. Hiszen hogy lehet a színpadon tizenkét szereplőt úgy leültetni, hogy azok közül senki se legyen háttal? A ferdén elfordított tárgyalóasztal jó megoldásnak tűnik, de mégis előfordult, hogy hosszú percekig láthattuk Incze József vagy Sárdy Zoltán hátát.
A tizenkét dühös ember jól ér véget. A fiú ártatlan, megmenekül a villamosszéktől. De akkor ki a gyilkos?

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Négyen pontvesztés nélkül

Tovább olvasom