Folytatás az 1. oldalról.
Lapunkban az elmúlt mintegy másfél évben összesen több mint húsz alkalommal foglalkoztunk a kishatár megnyitásának ügyével és Nagy Attila már-már szélmalomharcnak tűnő küzdelmével. Most, az alagút végéhez érve arra kértük a levéli férfit, vonjon mérleget az elmúlt másfél év történéseiről.
Több mint tizenöt éve dolgozom Ausztriában, így több száz sorstársammal együtt naponta szembesültem a határátlépés nehézségeivel. Hazánk uniós csatlakozásától azt is vártuk, hogy megoldódik ez a probléma, a gyakori sorban állás, ám nem így történt. Ekkor döntöttem úgy, hogy megpróbálok tenni valamit a helyzet javítása érdekében. Az esetleges megoldási lehetőségek sorában merült fel a K2 megnyitása.
Az elmúlt másfél évben alulról kezdve végigjártam az összes létező hivatali utat mind magyar, mind pedig osztrák részről, sőt, még Brüsszelhez is fordultam. Már külön padlást kellett nyitni a különböző helyekről érkező ígéreteknek, ám az eredmény elmaradt. Az ügy megoldásán sokat lendített az autópálya fizetőssé tétele, hiszen így még nagyobb lett a nyomás egy alternatív útvonal biztosításáért. Mára bebizonyosodott, hogy az osztrákok akarata nélkül nem nyílt volna meg a kishatár mondta Nagy Attila.
Az elmúlt napokban mióta kiderült, hogy megnyitják az átkelőt nagyon sokan hívtak fel telefonon, hogy megköszönjék az elért eredményt. Ennek ellenére nem gondolom azt, hogy az én érdemem lenne. Az elmúlt másfél évben nagyon sokan segítettek és kiálltak a jó ügy mellett, gyűjtötték az aláírásokat vagy eljöttek a figyelemfelhívó megmozdulásokra. A Kisalföldnek is oroszlánrésze volt a végső megoldás elérésében, hiszen a lap hasábjain tárták a nyilvánosság elé elsőként a problémát és a másfél év alatt objektíven végigkísérték a történéseket. Úgy gondolom, nem az a fontos, hogy kinek az érdeme. Az a lényeg, hogy megnyílt végre az átkelő.
Bár a petíciókat az ország minden részéből aláírták, közülük sokaknak nem hozott eredményt ez a határnyitás. Mégis úgy vélem, jó megoldás, hogy a csak határ menti térségben élők számára nyitották meg az átkelőt. Ellenkező esetben nem oldódott volna meg az eredeti probléma és itt is hosszú várakozások alakultak volna ki. Most már csak abban bízom, hogy ez a megoldás végleges marad és majd az őszi szüretre igyekvő alkalmi munkások is élvezhetik az előnyeit hangsúlyozta Nagy Attila.
Átlagos forgalom
Tegnap kora délutánig mintegy háromszázan léptek át a kishatáron személyautóval. A határőrség szerint ez megfelel a korábban itt tapasztalt forgalomnak, csak eddig gyalog, illetve kerékpárral keltek itt át az emberek a határon.
hirdetés
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!
Lájkolom és követem a Delmagyar.hu-t
Megosztom a cikket a Facebookon
hirdetés
hirdetés
A címoldal témái

Aki ultizik, az agyát is karbantartja - Ötmillió forintos összdíjazású versenyre készülnek a kártyások
A szegedi ultisok legfiatalabb és legidősebb tagjától érdeklődtünk, hogyan szerettek bele ebbe a rendkívül bonyolult és sokszínű kártyajátékba. A vásárhelyi Rákos Károly tavaly bejutott az ultiliga kilences döntőjébe, amit Budapesten rendeztek.