Délmagyar logó

2017. 03. 25. szombat - Irén, Irisz 7°C | 14°C Még több cikk.

Tour de France: a nevetség karavánja

„Vinokurov megölte a Tourt." „A Tour meghalt, a démonoktól nem sikerült megszabadulni." „A Tour mostantól a nevetség karavánja." A fenti mondatokat tekintélyes francia lapok szakírói vetették papírra a világ leghíresebb kerékpáros körversenye kapcsán. A doppingügyek tengerében néhány magas rangú sportvezető harcba szállt a kerékpársport olimpiai száműzetéséért.
A kerékpározás szerelmeseinek még nem volt idejük felocsúdni a kétkerekű cirkusz idei ámokfutásából. Alig néhány napja, július 18-án a Német Kerékpáros Szövetség illetékesei bejelentették, hogy Patrik Sinkewitz, a T-Mobile csapat versenyzőjének szervezetében egy júniusi vizsgálat a megengedettnél magasabb tesztoszteronszintet mutatott ki.
Július 24-én lebukott az Astana csapat első számú sztárja, Alekszandr Vinokurov. Az elemzés során a szakemberek homológ vértranszfúziós eljárást tártak fel, magyarán a kazah kerekesnek beadagolt vér nem a saját szervezetéből, hanem egy alkalmas donortól származott.

Egy nappal később a holland Rabobank csapat vezetői közölték: felfüggesztik az összetettben vezető Michael Rasmussen versenyzési jogát. A dán sportoló ugyan nem akadt fenn a kontrollon, de korábban többször is megszegte a doppingellenes szabályzat passzusait, vagyis az ellenőrök felbukkanásakor nem az előre megadott helyen tartózkodott.
Ezek csupán a legkirívóbb esetek, a további vétkesek névsorát még hosszasan citálhatnánk. Százmilliók kedvenc sportága döbbenetes agóniában vonszolja magát, és a gyógyulás jeleinek még csak a halvány körvonalai sem látszanak.

Nem félnek semmitől

A versenyzők az évről évre szigorodó és egyre súlyosabb büntetéseket kilátásba helyező regulák ellenére is tucatjával szolgáltatják a pozitív teszteket. A Nemzetközi Kerékpáros Szövetség mostanra elérte, hogy a Tour de France-on csak olyan kerekes szerepelhet, aki hozzájárul az esztendő bármelyik pillanatában elvégezhető doppingvizsgálathoz, és akit fülön csípnek, egyévi fizetését köteles átutalni a szövetség kasszájába. Emellett a csapatok még abba is beleegyeztek, hogy amennyiben akár egyetlen versenyzőjük lebukik, a teljes gárda azonnal visszalép a viadaltól. Erre a sorsra jutott például a Cofidis istálló Moreni és az Astana Vinokurov csúfos bukását követően.

Régi dicsőségünk...


A francia szervezők egészen az idei nyárig roppant büszkén állították, hogy az ő háromhetes tekerésük sokkal tisztább az örök rivális Giro d' Italiánál. A harsány dicsőség lassacskán a feledés homályába vész, miközben a tiltott szerek ellen folytatott háborút az orvostudomány fejlődése különösen kilátástalanná teszi. A leggazdagabb országok sportolói olyan anyagokat használnak serkentőként, amelyekről a rend őreinek még csak sejtése sem lehet. Gondoljunk csak bele: ha egy hiúságában vérig sértett doktor nem szólta volna el magát, ki tudna most az amerikai atlétáknál kirobbant THG-botrányról?
Ezek alapján felettébb fura, hogy a Tour de France idei „bűnözőit" közismert módszerekkel, EPO-val és tesztoszteronnal kapták el. Az EPO a vörösvérsejtek számát dúsítva javítja a szervezet oxigénszállító képességét, és csökkenti a fáradékonyságot, míg a tesztoszteron férfi nemi hormon, amely az izommasszát növeli.

A vér szava

Az ellenőrök néhány éve ugyan rájöttek, hogy a vizelet önálló elemzése meglehetősen felületes képet ad, a vérvizsgálat azonban jó néhány sportágban, így a labdarúgásban is csupán lelkiismereti kérdés. Az olasz futballmeccsek után a kisorsolt játékosoknak pisilni kötelező, a véradás viszont önkéntes tevékenység. A nemleges válasz semmiféle következménnyel nem jár, ráadásul alapesetben a megtagadás a külvilág számára ki sem tudódhat. Két éve egy Lazio–Milan mérkőzés után Rino Gattuso elutasító magatartására mégis fény derült, ám a Milan középpályása elegánsan kibújt a vádak alól, mondván vérvétel esetén a csapat lekéste volna a repülőt.

A kerékpározás ennél jóval előrébb tart, noha a sportág képviselői eleinte alkut kötöttek a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség, a WADA vezetőivel, hogy a levett mintákban kizárólag a hematokritszint, azaz a vérsűrűség analizálható. Képzelhetjük, az idők során hány és hány korábbi klasszis kullogott volna el szégyenében, ha a tudósok egyéb elemek boncolgatására is engedélyt kapnak.

A tudomány pallérozódásával az ellenőrök újabb és újabb turpisságokra jönnek rá. Most már tudják, mit is kell keresni a vérben, ezáltal évekre visszamenőleg kideríthető, hogy ki milyen szabálytalanságot követett el. Így történhetett, hogy az egyik legnívósabb európai sportnapilap, a L'Equipe két éve megszellőztette: a hétszeres Tour-győztes Lance Armstrong egyik 1999-es mintájában EPO nyomaira bukkantak. Amit az ezredforduló előtt még nem tudtak kimutatni, hat évvel később egyértelművé vált, jóllehet a daganatos betegsége miatt kemoterápiával kezelt amerikai szupersztár helyzete teljesen speciális eset.

Két kerék, öt karika

Sovány vigasz, hogy a doppingügyek sorozatát nem a nézők és nem a médiumok generálják. Ami a szurkolót érdekli, az dopping nélkül is látványos, a győztesekből így is, úgy is ünnepelt idolt farag, sőt. Példátlan, hogy a Sinkewitz-esetre válaszul a német állami televízió, az ARD és a ZDF befejezettnek nyilvánította az idei verseny közvetítését, más kérdés, hogy a SAT1 azonnal lecsapott a sugárzási jogokra. Napok múltán a Liberation című francia lap Vinokurov drámájára reagálva döntött úgy, hogy a továbbiakban egyetlen sort sem szentel a Tournak, még a szakaszgyőztesek nevét és az összetett verseny állását sem közli. Ennél jóval súlyosabb szankciókat helyezett kilátásba Jean-Francois Lamour, a WADA alelnöke, aki úgy véli, a kerékpársportot azonnal törölni kell az olimpia programjáról. A felvetés már csak azért is komolytalan, mert a fenyegetések hallatán a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség elöljárói méltán emelnék fel a szavukat az atlétika, a súlyemelés netán a birkózás elüldözéséért.

Álságos őszinteség


A helyzet persze felvet bizonyos erkölcsi és gyakorlati problémákat. Mert van-e joga bárkinek egy '99-ben hematokritszint-vizsgálat céljából leadott véradagban EPO után kutatni? És a laboreredmények alapján megváltoztatható-e a korábbi versenyek végeredménye? Annak idején az NDK-beli úszónőket a beismerő vallomások ellenére sem fosztották meg olimpiai bajnoki címeiktől. Ugyanakkor Ben Johnson 1988-as szöuli aranyérmét három nappal a skandalum után, az olimpiai stadion öltözőfolyosóján átnyújtották Carl Lewisnak. Hol itt az igazság?

A Tour de France '96-os bajnoka, a dán Bjarne Riis nemrégiben elismerte, hogy ő is harapott a „tiltott gyümölcsből". Bármelyik pillanatban elkobozhatják tőle tizenegy évvel ezelőtti győzelmét. Minden idők egyik legjobb sprintere, a német Erik Zabel májusban vallotta be az EPO rendszeres használatát. Ugyanígy cselekedett honfitársa, Jörg Jaksche, aki a Der Spiegelnek – a rossznyelvek szerint százezer euróért – adott nyilatkozatában tárta fel rovott múltját. Jaksche szisztematikusan doppingolt, ám egy évre felhagyott mindenféle külső segítséggel. Abban az esztendőben még az utcák, terek bajnokságán sem került az első tízbe.

Nem kétséges, a pénztől bűzlő élsportban az izmok természetellenes terhelésnek vannak kitéve, a versenyszerű mozgás egészséges hatásait pedig egy életre elfelejthetjük. Az élsportolók mára, kis túlzással, a világ legegészségtelenebb emberei lettek.

A mögöttünk lévő három hét történetének ismeretében különösképp döbbenetes a külföldi elemzők azon véleménye, mely szerint a versenyek 98 százalékának végeredménye a tabletták és az egyéb csodabogyók kiiktatásával is ugyanez lenne. Armstrong nagy valószínűséggel akkor is hétszer nyerte volna meg a Tourt, miképp Carl Lewis is a világ legjobb atlétája lett volna, és még sorolhatnánk a példákat. Ám a kör ördögi. A tehetségesnek muszáj a kokszhoz nyúlnia, mert ha nem teszi meg, a tehetségtelen csaló legyőzi őt.

A cirkusz folytatódik

Történjen bármi, Tour de France jövőre is lesz. A szabályokat pedig várhatóan addig szigorítják, amíg a sportágon belül viszonylagos tisztulás nem megy végbe. Cirkusz kell a népnek, és kétségünk se legyen felőle, hogy a holnapi befutóra a gyalázatos események ellenére is összeverődik másfél millió ember a Champs-Élysées-n.

A dolgok jelenlegi állása szerint a földkerekség leghíresebb kerékpáros körversenyét 2007-ben a spanyol Alberto Contador nyeri.
Legfeljebb tíz év múlva ő is előrukkol egy vallomással.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

56 ezer gázár-támogatás igénylőnél talált eltérést az APEH

Az APEH és a Magyar Államkincstár közösen ellenőrzi a lakossági gázár-támogatások igénylésének… Tovább olvasom