Délmagyar logó

2017. 02. 25. szombat - Géza -2°C | 8°C Még több cikk.

Túra az árvíz előtti Szegeden

Nem gondoltak a mai turistákra: 1883-ban lebontották a Tisza-parti várat. A Palánk öreg házai is eltűntek. Nincs már hadapródkaszárnya, és a folyóparti sörház is rég bezárt. Az árvíz után bontási és újjáépítési láz dúlt Szegeden.
Tüzérségi raktár állt a mai Vár utca és a Deák Ferenc utca sarkán. Valaha középkori palota volt az. Ott magasodott, ahol ma a csuklós 9-es kanyarog a Széchenyi tér felé. Lebontották. Amit az árvíz meghagyott a várból, azt a szorgos munkások szedték szét.

Szeged az ország második városa volt. Malmok tucatjai őröltek a folyó partján, a szegedi superplaccon gyártották az ország legjobb hajóit. Nem volt helye vízparti sétáknak: a sáros, természetes állapotú partot mindenféle úszó eszközök foglalták el. A magasabb részeken farakások, áruhalmok álltak – folyami kikötő, üzemi terület, logisztikai központ volt ez. Persze egy magára adó, gazdag városban a közösségi sétának is volt helye: 1846-ban a magisztrátus sétálókertet, fasort ültetett a romos várfalak elé, a mai Széchenyi térre. A promenád közepére üvegfalú sörcsarnokot állíttattak.

Vártörténet

A tatárjárás után épülhetett a szegedi kővár. A vár alatt volt a tiszai királyi naszádosok hadi kikötője és állomása. A török Szegedet 1542-ben foglalta el, amit az ostrom alatt romboltak, utána kijavították: magasították és erősítették falakat, az árkokat mélyítették, szélesítették. A vár déli oldalán levő várost földbástyákkal és árkokkal kerítették. 1688-ban vették vissza a várat a császári csapatok. A kurucok kétszer ostromolták eredménytelenül. 1714–1716 között erősítették meg, az új védművet csillagsáncnak nevezte a nép. Három, felvonóhíddal ellátott kapuja volt. A belső vár kapuja a Palánkra nyílt. A nagy árvízkor a keleti fal és egy saroktorony a Tiszába dőlt. A romos várat 1883-ban lebontották.

A nagy árvíz előtt a vár romos épület volt, rontotta a város képét. 1857-ben a császár megszüntette erődítményi jellegét, ezzel feloldotta az építési tilalmat is. A városnak akkor már régi óhaja volt, hogy a várat lebonthassa. Végül azonban csak az árvíz után tudták az erődítményt a városközpontból eltakarítani. Tömörkény azt írta: „Mikor bontották, meg lehetett csodálni a régi kőművesség mesterségét; a csákány belegörbült a falakba, a fal nem engedett. Robbantással vetették széjjel a téglákat, mint a sziklát."

A vár helyén palotákat emeltek, parkosítottak. Talán azért akarták eltüntetni a börtönné vált várat a szegediek, mert az önkényuralom jelképének számított. Benne szabadságharcosok raboskodtak, az ottani katonaság pedig sakkban tarthatta a várost.

Ha ma állna, a vízibástyáról csodálatos kilátás nyílna körbe a folyóra, a falakra. Csak a rondella nyúlt a folyó vizébe, a falak beljebb, a magas parton húzódtak. A vár túlsó vége a főtérig nyúlt, a tornyos városházával szemközt magasodtak a falak.

Évfordulóra emlékezünk

Március 11-én, 1879-ben Szeged kétségbeesetten védekezett.
Lázár György, fiatal jogász, a csónakázóegylet tagja írta: „11 órára orkánná változott a vihar, amely a legbátrabb szíveket is megremegtette. A sebtében fölemelt nyúlgátak olyan lazák voltak, mint a keshedt posztó, amit foltozni nem lehet. A vihar elköpdöste a világító eszközök lángját, s a teljes sötétségben történt meg a végleges tragédia." Mikszáth így emlékezett: „A budai országúton mint vert hadak, nagy csoportokban húzódtak hazafelé, s föl a vár falára a munkások. A mozsárágyúkat a figyelmeztető vészlövésekkel már nem lehetett elsütni, a főteret is megfutotta az ár."

A vár egykori külső falain belül található ma a Vidra utca, a Rákóczi, a Bartók tér, de még a „lófara" is. Ami mára a várból maradt, az minderről nem mond semmit. Elvileg kapu volt az, később kazamataként, sőt Móra szerint még istállóként is szolgált. Ha ma körbejárhatnánk a belső várat, látnánk: a falak mentén hasonló boltozott kazamaták álltak. A színház helyén magasodott a katonai parancsnokság barokk épülete, mellette a tiszti kaszárnya. A régi vártemplom – melyet most ásnak ki a földből –, már az 1700-as években sem volt meg. A helyőrség későbbi temploma ott állt, ahol ma Erzsébet királyné kőszobra díszíti a parkot. A mai múzeum táján a térparancsnokság és a helyőrség kapott helyet, egy fegyvertárnak épült házba pedig a tüzérek költöztek.

A fagylaltozó, fényképezőgépet csattogató turisták ezt mind bejárhatnák. A Partfürdőn strandolók integethetnének a falakról és bástyákról távcsövező turistáknak. Az 1-es villamos a várfal tövében menne, mielőtt elkanyarodna a Kossuth Lajos sugárút felé.

(A Somogyi-könyvtár helyismereti gyűjteményéből felhasznált művek: Kiss Gábor: Várak, várkastélyok, várhelyek Magyarországon; Tóth Ferenc (szerk.): Csongrád megye építészeti emlékei; Péter László: Szegedi örökség; Tóth Béla: A szegedi nagyárvíz képeskönyve; Szeged, Magyar Városok Monográfiája sorozat.)


Palánk

Szegfű utca, Ipar utca, Árpád utca. Helyükön most a Dóm tér épületei és klinikák állnak. Az Ipar utca sarkán, a Tisza-parton szállt ki a gőzhajóból 1833-ban Széchenyi. Itt állt egy erkélyes ház borospincével. Ebben volt a műhelye Frankel Jakab paszományosnak is. Később Kiss Julcsa bormérése kapott helyet e házban, ahol Tömörkény gyakran vendégeskedett. Szemben állt a sörház. Sajnos a vonaton hozott kőbányai sör a helyi főzőket tönkretette, így a sörházat később kaszárnyává alakították. Volt itt még posztóvágó, cipész, szűrszabó, hentes, csizmadia. Csupa apró, kedves ház, mindben egy „kis- és középvállalkozás". A 13. szám alatt született Juhász Gyula. Lebontották, mert kellett a hely az új székesegyháznak, az egyetemnek. Ami maradt az öreg palánki házakból az Oskola utca környékén, az a hatvanas években pusztult el. Ekkor tüntették el az Alföld egyetlen 17. századból maradt emeletes polgárházát, az Oskola utca 6. alatti Török házat is. 
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

estére marad a száz százalék?

A Győri ETO FC és az FC Sopron is hiba nélkül teljesített eddig tavasszal. A hétvége kérdése:… Tovább olvasom