Délmagyar logó

2017. 08. 19. szombat - Huba 20°C | 35°C Még több cikk.

Tüzes bor a kialudt vulkánról

Amikor magunk mögött tudjuk a Bakonyt és észak-nyugat felé indulunk, már látni a Somló tökéletes, szelíd vonalát, amint sok-sok ezer év magányával és méltóságával emelkedik ki a síkságból. Különös érzés, a múlt tanújának lábainál állni.

Körülveszi a hegy ősi falvai - Doba, Oroszi, Borszörcsök, Somlóvásárhely, Somlójenő, Tüskevár, Iszkáz, Somlóvecse és Somlószőlős - koszorúja. E kis települések történelme, jóléte szorosan összefonódott a hegyen épült vár múltjával, lakóinak ősi foglalkozása és kenyerük a Somló hegyi szőlők művelése.

Lankáin termett szőlőiből érlelt bora – a híres somlai juhfark - páratlan gyöngyszeme borainknak. E nedű metafizikáját kevesen ismerik. Vörösmarty nemesen „térföldi remetének" nevezte. De a hegy és borának harmóniája megérintette Kisfaludyt is. Márai "az örök dolgok" között emlegette a somlait, "melynek illatában, olajos sűrűségű ízében él valami a régi olasz venyigék hagyományaiból". A somlai bor tüzes, testes, harmonikus savú és eperillatú, zöldesbe hajló csillogású bor – amelyet főként az ősi somlói szőlőfajták, elsősorban a sárfehér, szigeti (furmint), juhfark, a budai zöld és az olaszrizling adnak.

És most eredjünk a hegynév eredetének nyomába! Annyi bizonyos, hogy a Somló ősi magyar név. Abból az időből származik, amikor még somfa borította a hegy tetejét és lankáit, nem szőlő termett rajta. A sommal benőtt, fedett, ékesített hegy, ha a borítottság már messziről látszik, az -dunántúli tájnyelven szólva - "somlik vagy somlott". A Dunántúlon egyébkén sok hegyet neveznek a tájnyelv azonos logikája alapján Somlónak, Somos- vagy Somhegynek.

Másik felfogás szerint a megcsuszamló, suvadó oldalú helyet, vagy a zöld erdőövezetből kiemelkedő kopasz, sziklás hegytetőt jelölték így. Sokak szerint a somlik szó a zöld héjából kifejlő gyümölcsöt jelenti.

Mi rejlik a mélyben és a múltban?

E csodás nedűt adó hegy születése évmilliókkal ezelőtt kezdődött, akkoriban hazánk területét a Pannon-tó borította. Vize eleinte még sós volt, majd lassan-lassan a környező szárazföldek folyóitól édesvizűvé vált. Ezen tóállapot maradványai azok a kagylók, amelyeket a köznyelv a híres balatoni kecskekörmökként ismer. Itt a Somló keleti lábánál Ferencmajor közelében, az úgynevezett Födigödörben számos épen maradt kecskekörmöket találhatunk. A tó kiszáradását követő bazaltvulkanizmus hozta létre a Somló testvéreit, a Tapolcai-medence hegyeit.

A Somló alakját a szél, a csapadékvíz, a lerohanó folyók - itt vágott délnek egykoron az Ős-Duna - rombolóhatása formálta. A hegy kitűnő borát termő szőlőskertek a bazalttufa, homok- és agyagrétegek keveredéséből álló lankás üledékes, szétmálló bazaltanyagú hegyoldalakra települtek. A bazaltkúp ugyanis a hő, a csapadék és a szél hatására kisebb-nagyobb darabokra aprózódik, végül dió-mogyoró-sörét nagyságú (innét a népies "srét" elnevezés) lesz, és ebből képződik a híres somlai bor kitűnő termőtalaja.

Vár helyett kőhalom, csodás kilátással

A Somló vára a tatárjárás után épült, királyi várként. Kalandos története során volt Zámbó Mihály záloga, a Garaiak, Mátyás királyi lovászmestere, Szapolyai István nádor és a várat felvirágoztató Bakócz Tamás egri püspök tulajdona. Utóbbi átépíttette, ekkor készülhettek a vár faragott ajtó- és ablakkeretei, boltíves és tornyos kápolnája. A mohácsi vész idején messze vidéken csak a Somló vára volt a magyarság egyetlen erőssége. Később a tulajdonjogi viszályok következtében állapota folyamatosan romlott, míg végül az országgyűlés elrendelte megerősítését.

A vár stratégiai jellege azonban a Rákóczi szabadságharc után végleg megszűnt, romlásának 1735-ben az Erdődyek vetettek véget, akik a hozzátartozó birtokokkal együtt vették meg. Erdődy Kajetán építette fel Doba községben a pompás és szintén Somló-várnak nevezett emeletes kastélyát, amelyhez sok faragott követ hordtak el az eredeti épület anyagából, ami persze tovább rontotta annak állapotát.

Ma a hegy tetején a várrom és a Szent István kilátó várja a túrázókat, akik a hegyre mászás közben a pincegazdák kedves unszolásának nem tudván ellenállni, sűrűn meg-megpihenhetnek. A hegy legnagyobb borospincéje a Somlói Borok Háza, ahol egy hely- és borászattörténeti kiállítás is várja a látogatót.

Az első magyar szőlők emléke is a Somlóhoz fűződik. I. Szent István király 1010 körül a királyi birtokból adományozott szőlőbirtokot a Tornán (ma Somlóvásárhely) alapított benedek rendi apácazárdának, így már a középkorban jelentős szőlőtermesztési kultúra alakult ki a Somlón. IV. Béla Olaszországból, Moreából hozott be a szőlőműveléshez értő telepeseket, akik valószínűleg ekkor hozták magukkal a furmintot. A környék szőlőterületei értékes birtokok voltak, ezért gyakran gazdát cseréltek. A XVI. században már oly nagy becse volt a vulkán lankáin fekvő szőlős kerteknek, hogy egy 1511-ből származó hegytörvény kimondta: vidéki szőlőtulajdonos szőlőjét szabadon csak osztatlan atyafiának adhatta el.
A hegy lejtőin ma is kizárólag a fehér borszőlőfajták a furmint, az olaszrizling, a tramini és a juhfark tőkéi sokasodnak.

(Nem) csak friss házasoknak!

Gyakran emlegetik a somlóit a nászéjszakák boraként. Az európai uralkodó házak hagyománya szerint ugyanis a nászéjszakán elfogyasztott somlói bor gondoskodik arról, hogy fiú legyen a trónörökös. Ha már trónokról és örökösökről beszélünk, meg kell említeni, hogy az angol királyi ház kedvenc borai között szintén előkelő helyet foglal el a somlai. Ráadásul magas savtartalma étvágyat csinál, ezért szokták gyógybornak is nevezni.  

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Uniós időkben...

Szerdától kezdődően három napon át tartó előadás-sorozatot szervezett a megyei agrárkamara az… Tovább olvasom