Délmagyar logó

2017. 01. 20. péntek - Fábián, Sebestyén -9°C | 0°C Még több cikk.

Újra meg kell tanulnia járni

Minden sportszerető soproni ismeri Weisz Ferenc sportújságírót, és sokaknak feltűnt, az utóbbi időben eltűnt a pályák széléről. Feri bácsi súlyos műtéten esett át.
Meccseket néz a tévében, rejtvényt fejt és olvas. Közben persze minden soproni mérkőzést fejben tart, legyen az kosárlabda, futball vagy más, s ha lejár a játékidő, máris telefonál. „Nyertünk?” – kérdezi azonnal. Pedig kegyetlen hozzá most a sors, más talán tudni sem akarna játékról, erős fiatalok versenyéről. Weisz Ferencet, a Kisalföld és a Nemzeti Sport 73 éves sportújságíróját nagy csapás érte. Jobb lábát térd alatt amputálni kellett. Feri bácsinak újra kell majd tanulnia a járást.

Alattomos betegség

– Egy augusztusi reggelen arra ébredtem, hogy ráz a hideg – meséli Feri bácsi. – Feleségem azonnal a cukromat mérte, mivel évek óta küzdök ezzel az alattomos betegséggel. Nem volt túl magas, de levitt a kórházba a kezelőorvosunkhoz. Egy hétig feküdtem a belgyógyászaton, már éppen készülhettem volna haza, amikor a főorvos újra megnézett, aztán a sebészetre utalt. Még aznap megoperáltak, levették két lábujjamat. Később még egyet. Aztán nyilvánvalóvá vált az elkerülhetetlen: térd alatt amputálni kell a jobb lábamat...

Gondokkal küzdenek

Weisz Ferencnek korábban a bal lábán is amputálták az ujjakat, így most számára lehetetlenné vált a járás. Szerencséjére felesége nem hagyja, hogy feladja az élet nagy küzdelmét. Most látszik igazán, hogy mindketten vérbeli sportolók, hiába múltak el felettük az évek. Küzdenek. A szó szoros értelmében. Feri bácsi a kerekes székben, élete párja pedig a mindennapok gondjaival. Abból pedig bőven akad most, a gyógykezelések, az orvoshoz járás és minden, ami ezzel jár, szinte meghaladja az anyagi erejüket. Ahhoz, hogy autóba ülhessenek, Weisz Ferencné a Petőfi téri építkezésen „fog” segítséget. A munkások lecipelik a férjét a lépcsőn, aztán valamelyik elfogadja az odanyújtott ötszázast, valamelyik nem... Nehéz fenntartani a nagy önkormányzati bérlakást is, ami hiába nőtt az évtizedek alatt a szívükhöz, most kénytelenek lesznek kisebbre cserélni.

A szurkolóknak is hiányzik

A számos gond ellenére Feri bácsi megígérte: fog ő még újságot írni és meccsre járni. Hamarosan méretre készített „csizmát” kap, ahogy ő fogalmaz, új lábat, s azzal könnyebb lesz talán az élet. Látszik rajta, alig várja, hogy újra meccsekre mehessen, beszélgetésünk alatt állandóan edzőktől idéz, focistákat és kosarasokat emleget – ahelyett, hogy önmagáról beszélne. Lételeme a sport. Fiatalon focizott, kosarazott, úszott, vízipólózott, aztán könyvtárosi munkája mellett kosáredzőként dolgozott, s immár több mint három évtizede a Kisalföldet és a Nemzeti Sportot tudósítja a város sporteseményeiről. Profik, amatőrök és szurkolók Feri bácsijává vált az évek során, akiknek fel is tűnt a hiánya. A Matáv FC honlapján például egy szurkoló kezdeményezte, hogy egy meccs bevételének felajánlásával segítsék gyógyulását. Könnyek szöknek Feri bácsi szemébe, ahogy ezt elmesélem.
A Sopron Sportjáért kitüntetéssel is elismert, a szakemberek által is tisztelt Weisz Ferenc világéletében köztudottan SMAFC-szurkoló volt, de kérte, feltétlenül írjam meg: már ugyanúgy FC Sopron-drukker is.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Bukarestben túl szerénynek tartják a román biztos feladatát

A román politikusok egy részének öröme nem teljesen felhőtlen az ország leendő uniós biztosának… Tovább olvasom