Délmagyar logó

2017. 08. 19. szombat - Huba 20°C | 35°C Még több cikk.

Ültessünk fát Bajorországtól kezdve?

Senki sem vitatja: nem jó a Duna úgy, ahogy most van. A Mosoni-Duna pedig különösen rehabilitációra szorul. S amint többéves munkával megszületik végre egy reális, megvalósíthatónak látszó terv, már támadják is. Bős után „gátiszonyunk” van...
Gátról, szakszerűbben szólva torkolati műtárgyról van szó, ami a Duna és a Mosoni-Duna gönyűi találkozásánál épülne. A tervezés kétéves, kemény, verekedős munka eredménye, s még koránt sincs vége. „Zöldek” tiltakoznak ellene a fővárosból, a leginkább érintettek, a helyiek a tiltakozók ellen írnak levelet... „Gátiszonyunk” van, ami Bős–Nagymaros óta nem csoda.

Nincs más lehetőség

Ezúttal nem a rehabilitáció 23 települést érintő terveivel vagy a torkolati műtárgy műszaki kérdéseivel kívánunk foglalkozni. Azokat olvasóink teljes részletességgel megtalálják Győr város internetes honlapján (www.gyor.hu), ajánljuk is szíves figyelmükbe.
A tervezői csoport egyik tagja, Németh József (Hullámvonal kft.) előadását a győri Baross Gábor Műszaki Klubban igen élénk érdeklődés fogadta. Sokféle szakma tapasztalt képviselői egyértelműen úgy foglaltak állást: nincs más lehetőség, meg kell csinálni, mert amit az ember elrontott, csak az ember hozhatja helyre. A klub két tagja, Somfai András és Kazó Pál mérnökök is arra figyelmeztetnek: nehogy (megint) politikai csatározások színtere legyen a rehabilitáció.

Ha nincs hordalék...

Ültessünk fát, milliószám, Bajorországtól kezdve a Duna mentén? Mert Krisztus idején még hatalmas erdőségek uralkodtak s tartották kordában a folyamot. Aztán az embernek egyre több élelmiszer, egyre több mezőgazdasági terület kellett, persze az erdők, nádasok rovására. És megváltozott minden.
Az évezredek során háborítatlanul zajló folyamat eredményeként Pozsony és Komárom között hatalmas kavicshordalékkúp alakult ki, kb. száz kilométer hosszú és hatvan kilométer széles – ezzel formálódott a táj. A rómaiak feljegyzése szerint a Duna bővizű, egyenletes vízjárású folyó volt. Aztán az egyre gyakoribb árvizek kikényszerítették a beavatkozást, a Duna magyarországi felső szakaszán a XIX. század második felében kezdődött a szabályozás. A történetnek ezzel nincs vége, a Duna továbbra is szállította hordalékait, szépen lerakta, kiadva „felesleges” energiáját.

Stabil szint kell

Mára azonban (gátak tőlünk feljebb, német, osztrák erőművek) már nem tud kavicsot görgetni, erejét medrének mélyítésében éli ki a folyó. S ami kavics még benne volt, bizony évtizedeken át kiszedtük – többek között a győri házgyár termeléséhez. Hát ezt visszatölteni...
Hogy rövidre zárjuk: mindennek a Mosoni-Duna, meg a szigetközi települések itták meg a levét (bocsánat a szóviccért). A mérnöki kör ezért is pártolja a torkolati mű megépítését. A Mosoni-Dunába egy bizonyos mennyiségűnél több vizet nem lehet engedni, mert akkor például a mecsériek „méltatlankodnak”. Stabil szintet ebben a helyzetben a gönyűi gát biztosíthat.

A törökök Véneknél úsztattak

Érdekességként említjük: a törökök 1594-ben Véneknél átúsztatva a Dunán tudták bekeríteni Győr várát. Véneknek azóta is hiányzik az átkelés, ami a „gumigáttal” megoldható lenne – meg persze az alsó-szigetközi turisztikai összeköttetés is. Ám ez csak egy a sok közül, amit tervezni lehetne a rehabilitáció kapcsán.
Soroljuk csak szinte címszavakban. A gönyűi medencés kikötő feletti természetesen magaslat kiváló ipari terület lehet. A stabil vízszint helyrehozhatja a pusztuló szentiváni nádast és a száradó erdőket, túloldalt a bácsai mezőgazdasági területeket. A ’70-es években a Szigetköz alsó csücskén még építőtáborokat kellett szervezni vízelvezető csatornák ásására, most meg öntözés kell a termesztéshez. (Az ilyen csatornák ezért kettős célt szolgálhatnak.)
Győrnek a torkolati művel nagy lehetőségei vannak, mondják a mérnökök. Itt van például a réges-rég nem használt Iparcsatorna, legalább tíz éve nem járt rajta hajó, akkor is csak próbaképpen. Az ÁTI-raktárbázisról az áruszállítás nem vízen történik, azt nem is tervezik. Így hát az Iparcsatorna szabadidős funkciót kaphatna. Hajdanán kedvelt pihenőhely volt – amíg az itt próbált harci járművek, a „vízicsibék” el nem szennyezték.
Somfai András szerint (feltételezve a folyó kiszámíthatóságát) Győr szinte páratlan „vízi főtér” adottságokkal rendelkezik, óriási turisztikai vonzása lehet. De kicsit el is távolodhatunk a Mosoni-Dunától, mondjuk a Holt-Rábcáig, amelynek töltései ma már semmilyen árvédelmi célokat nem szolgálnak, akár le is bonthatók, s a hajdani ártér a pihenést, kikapcsolódást szolgálhatná. Mehetnénk aztán végig fel a Mosoni-Duna mentén: nincs község, amely a rehabilitációs tervekben ne szerepelne legalább egy kishajókikötővel.

Felfokozott érdeklődés

Ötletet ötletre építve (mert abból van bőven), lassan, de céltudatosan előrehaladva a megvalósításban – erre lenne szükség. A Baross kör tagjai azt mondják, a „vízügyeseknek” most kellene kihasználni a felfokozódott társadalmi érdeklődést, maguk mellé állítani, aki megérti, hogy valóban csak az ember hozhatja helyre, amit az ember elrontott. Akár némi megalkuvással is.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tervez tavaszi kirándulást?

Tovább olvasom