Délmagyar logó

2017. 04. 24. hétfő - György 3°C | 15°C Még több cikk.

Utólag eltorzították 1956-ot

Az 1956-os forradalom és szabadságharc résztvevőinek többsége a saját élményeit általánosította, sőt abszolutizálta Romsics Ignác történész szerint. Az egyetemi tanár viszont a források alapján elemzi az ötven évvel ezelőtti október legfőbb követeléseit. Mindent egybevetve leszögezi: 1956 alaptörekvése az ország függetlenségének visszanyerése és a demokratikus hagyományokhoz való visszatérés volt.
Romsics Ignác történész szerint is nyugvópontra kellene már hozni az ingát. Fotó: Vidovics Ferenc
Sok vita zajlott a rendszerváltás óta az 1956-os forradalom és szabadságharc jellegéről. Romsics Ignác egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja Szentesen tartott előadásában úgy fogalmazott, hogy a sokféle torzítás és mitológia miatt érdemes földhöz ragadtabb módon, a források szintjére leszállva megvizsgálni a felkelés törekvéseit. Ez legegyszerűbben a forradalom alatt megjelent különböző programok elemzésével végezhető el.

A történész a forradalom legátfogóbb programjának azt tekinti, amelyet – a szegedi egyetemisták követeléseinek ismeretében – a Budapesti Műszaki Egyetemen 1956. október 22-én este összegyűlt
diákok és oktatóik fogalmaztak meg előbb 10, utóbb 16 pontban.

Követeléseiket négy nagy csoportba sorolja Romsics Ignác. A külpolitikával foglalkozók között szerepelt, hogy a szovjet csapatok vonuljanak ki Magyarországról. A legtöbb kívánság azonban az ország politikai rendszerének megújítására vonatkozott. A diákok új kormányt akartak Nagy Imre vezetésével, s mielőbbi választásokat általános, titkos és egyenlő választójog alapján, több párt részvételével. A sajtó-, a szólás- és a vallásszabadság ugyancsak szerepelt a követelések között. A forradalom programjában azt is megfogalmazták: állítsák népbíróság elé az 1953 előtti terrorral és koncepciós perekkel kapcsolatban a felelősöket, név szerint Rákosi Mátyást és Farkas Mihályt, aki a fegyveres erőket felügyelte.

A korabeli forrásban gazdaság- és társadalompolitikai változások iránti igények is olvashatók. Azt akarták, hogy a magyar feltételeknek megfelelően vonják revízió alá a tervgazdálkodást, rendezzék újra a normákat, a béreket és az árakat. De az államosítások érvénytelenítése és a működő mezőgazdasági szövetkezetek feloszlatása nem szerepelt a pontok között.

Jelszavak

„Bem apó és Kossuth népe/ Együtt megyünk kéz a kézbe; Lengyelország példát mutat/ Kövessük a magyar utat; Nagy Imrét a kormányba/ Rákosit a Dunába; Azt kérdezik Pesten, Budán/ Hová lett a magyar urán; Szabadságra szavaztunk/ Kossuth-címert akarunk; Aki magyar velünk tart" – idézte Romsics Ignác az 1956-os jelszavakat, melyek közül a legismertebb – az 1989-es rendszerváltozás előtti időben is ismételt – „Ruszkik haza!"

A követelések negyedik csoportja a nemzeti szimbólumokkal és ünnepekkel foglalkozott. A diákok azt kívánták, hogy a vörös csillaggal, kalapáccsal és búzakalásszal ékesített 1949-es címert váltsa fel a nemzeti színek által dominált és a keresztény gyökerekre utaló, kettős keresztet is tartalmazó úgynevezett Kossuth-címer. Azt is követelték, hogy a Felvonulási téren magasodó Sztálin-szobrot bontsák le, s a helyén az 1848–49-es hősöknek és mártíroknak állítsanak emléket. Kérték, hogy március 15-e legyen nemzeti ünnep és munkaszüneti nap, s a magyar hagyományoknak megfelelő uniformissal akarták felváltatni a honvédség szovjet mintájú egyenruháját.

Az 1918 óta tartó acsarkodások, kölcsönös vádaskodások és ismétlődő leszámolások folytatása helyett – Antall József, a Harmadik Magyar Köztársaság első miniszterelnöke metaforáját használva – az „ingát" végre „nyugvópontra" kellene hozni – mindannyiunk, de különösen a jövő nemzedék érdekében.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Elfogták a jánoshalmai cserbenhagyót

Egy fiatal férfit vett őrizetbe a rendőrség halálos közúti baleset okozása miatt, aki elütött, majd… Tovább olvasom