Délmagyar logó

2017. 02. 27. hétfő - Ákos, Bátor 1°C | 13°C Még több cikk.

Vadételek specialistája

Nem szegte kedvét Pozsgai Gábornak, hogy első önerőből kreált levese ehetetlenre sikeredett.

Nem szegte kedvét Pozsgai Gábornak, hogy legényemberként az első önerőből kreált levese ehetetlenre sikeredett, napjainkban viszont már elvárják a rokonai, barátai, hogy a Bőny-Szőlőhegyen élő erdész-vadász a közös étkezések előtt ragadja magához a kezdeményezést – vagyis a fakanalat –, főleg ha vadételek készítéséről van szó.

A soproni erdészeti technikum elvégzése után, 1974-ben került Gábor a Tolna megyei Bikácsra gyakornoknak. Tizenkilenc éves fejjel, naivan kérdezte főnökét, hogy az erdészházban, „távol a civilizációtól" miként lehet meleg ételhez jutni, s rendkívül  elszomorító választ kapott :„Ha lőtök, esztek, ha nem lőtök, éheztek!" Gyakornokként csak egy öreg légpuska dukált neki, így őzpörköltben nem is reménykedhetett, csak galamblevesben. Hosszú távú memóriájából hívta elő emlékképeit, hogyan főzte nagymamája a húslevest. Villanyrezsón tette fel az ételt rotyogni, amit egy hatalmas cseresznyepaprikával bolondított meg.

iután órák múlva visszatért az erdőből, a levét már elfőtte az étel, alig marad az edény alján háromujjnyi lé. Nagy dózisban a paprika annyira átjárta a húst, hogy csípőssége miatt Gábor nem bírta megenni. (Azóta persze már tudja, hogy ekkora dózis 5 literes mennyiséghez, nem pedig 2–3 decihez dukál.) Kutyusa először még örült a váratlan csemegének, de miután megkóstolta a húst, inkább elásta, nem merte a gazdi előtt bevállalni, hogy számára is túl erős az étel...

A gyakornokévek alatt Gábor a fiatal kollégájával megette a változékony tinórugombából készült pörköltet. A vargányaféle gombáról tudni kell, hogy a gyenge gyomrú személyeknél mérgezési tüneteket produkál. Sopronból senki nem jöhetett el úgy, hogy a középfokú gombaismerői vizsgát nem tette le, vagyis Gáborék tudták, hogy miből falatoznak, de hirtelenjében nem találtak más alapanyagot. A tintaszínű gomba felaprítva nem volt valami gusztusos, de hát az éhség az nagy úr... Főnökük mondta is, csak akkor mer belőle enni, ha Gáborék a másnapot is megérik...

1978-ban került Gábor mostani munkahelyére erdésznek, attól kezdve gyakrabban találkozott vadhús elkészítésének a lehetőségével. A vadászok évente egyszer májusfadöntéskor meghívták párjaikat a vadászházhoz, s a hölgyeknek csak egyetlen dolguk volt, hogy jól érezzék magukat: egyenek, igyanak, mulassanak. Egyetlen szelet kenyeret sem vághattak, egy kiskanalat sem mosogathattak el. A közös férfifőzőcskék során az idősebbektől természetesen ellesett egy-két fortélyt Gábor, majd idővel kialakult saját, egyéni stílusa is.

Mivel vadhúsból leggyakrabban pörkölt készül, ezért szívesen ad elkészítéséhez néhány tanácsot. Mindenképpen csontos hús is legyen az ételben, mert úgy jóval finomabb, mintha csak tiszta húsból készülne. Ajánlott alaposan kiáztatni a vadhúst: annyiszor kell rajta hideg vizet cserélni, amíg a víz átlátszóan tiszta nem marad. Ha előtte nem áztatták ki a húst rendesen, nincs az a pirospaprika, amely tisztességesen beszínezné. Vadételeknél az ízesítés során a rozmaring, kakukkfű, citromfű és a tárkony – az újra felfedezett fűszerek kerüljenek előtérbe.
Gábor érdekességképp elmondta, szakmai ártalom a pincérek körében, hogy amikor meglátják a vendéget zöld ruhában, kötelességüknek érzik, hogy mindig vadhússal traktálják őket.

Az első osztályú besorolás még nem garancia a minőségre, életében nem evett olyan rossz vadételt, mint egy puccos étteremben.
Tavalyelőtt az éppen a fővárosban tanuló unokahúga hétfő délután telefonált, úgy vágyna egy kis tiszta vidéki levegőre, nyugodt környezetre, zavarna-e, ha azonnal leugrana Bőny-Szőlőhegyre. Majd Nóra udvariasan érdeklődött, ha már váratlanul betoppan, milyen alapanyagot vigyen magával a főzéshez. Mire a nagybátyja megnyugtatta, maradék fácánleves és tűzdelt őzgerinc van a hűtőben, ha azokat szereti, nem kell semmit hoznia. Mire az unokahúg csodálkozva kérdezte: „Mi volt nálatok tegnap, lakodalom?" „Nem, vasárnapi ebéd."

Gábor fontosnak tartja megjegyezni, sajnos a vadászokról elterjedt egy téves nézet, miszerint a tevékenységhez „célzóvizet" használnak. Hangsúlyozza, a vadászat csak akkor fejeződik be, amikor a fegyver elzárva szekrénybe kerül, addig az alkoholfogyasztás törvényileg tilos!
Sajnos kialakult egy olyan valótlan kép is róluk, ami a gyermekmondókából ismert: elment vadászni, meglőtte, hazavitte, megsütötte, mind megette. Hazánkban úgy ötvenezren űzik ezt a tevékenységet, ennek csak töredéke az, aki azért is vadászik, mert kedveli a vadhúst. Gábor Széchenyi Zsigmondot idézte, miszerint „a vadászat: vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás". Vagyis eme tevékenység valójában a természet szeretetéről szól.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

„ Előellenőrzések” a schengeni csatlakozás előtt

A határőrség felkészült arra, hogy Magyarország 2007-ben csatlakozik a schengeni egyezményhez, s… Tovább olvasom