Délmagyar logó

2017. 08. 21. hétfő - Sámuel, Hajna 14°C | 23°C Még több cikk.

Vadosfa az idősek igényeit szolgálja ki

Vadosfán jelenleg alig kilencvenen élnek, noha a település „fénykorában” közel háromszázan vallották magukat vadosfainak. A helyiek a lélekszámcsökkenést többféle magyarázattal indokolják.
A dél-rábaközi Vadosfán száz alá csökkent a lélekszám. A helyiek azt mondják, azért, mert a környéken nincs munka, nincs, ami otthon tartsa a fiatalokat. Pedig a község múltja büszkeségre adhat okot az ott élőknek.
Az 1681-es országgyűlés Sopron vármegyében Nemeskér mellett Vadosfát jelölte ki a protestáns hívek nyilvános vallásgyakorlására, ahol papot és tanítót is tarthattak. A tekintélyes méretű evangélikus templom ma is áll, közvetlenül a katolikus szomszédságában. Csak a hívek fogynak egyre a faluból.
A múlt emlékeit őrzik a községi temető régi, megkopott sírkövei is. A régi sírkertben maradtak fenn, és az egykori birtokos, tehetős családok neveit őrzik.
Tompos Ernő Vadosfa szülötte, ma Mihályiban él. Édesanyját rendszeresen látogatja, így figyelemmel kíséri a község életét is.
– Azt hiszem, Vadosfának most sajnos csak a túlélés lehet a célja, mint a többi, hasonló nagyságú településnek is – foglalja össze véleményét. – A jövő nagyon bizonytalan, munkahely itt sincs, a fiatalok elhagyják a falut. Emlékeim szerint az 1960-as években még 270-en éltünk Vadosfán, sok volt a többlakásos, közös udvaros családi ház. A mi falunk sajnos nem tartozik egyik nagy, sok munkahellyel rendelkező település vonzáskörzetéhez sem. Amíg a téeszben szükség volt a munkaerőre, nem volt annyira gépesítve a gazdaság, biztos megélhetése volt az itt élőknek.
Tompos Péterné Ilus néni születése óta él a kistelepülésen, emlékszik még arra, amikor „más világ” volt Vadosfán: – Sok jóról nem beszélhetek, dacára annak, hogy fiatal voltam. Nagyon sok munka jutott rám, és a házasságkötésem utáni időkre esett a beszolgáltatás is. Nem tudtunk előrejutni, pedig születtek a gyerekek, kellett volna egy kis plusz. A maszekvilágban több tehetős gazda élt itt a faluban, de sok volt a szegény ember is. Megéltek a pár hold földből és tartottak állatokat, például libát tömtek. Az én édesanyám is abból vett nekünk ruhát télire.
Ilus néni azt is megjegyezte, hogy az 50-es években sok embert fogadtak be a helybeliek.
– A környékbeli községek üldözött kulákjai húzták meg magukat nálunk. Szívesen látták őket a vadosfaiak, itt maradhattak addig, amíg lenyugodott a helyzet.
A település jelenéről az október elsején újraválasztott Szakács Lajos polgármester elmondta: mivel zömében idősek élnek Vadosfán, elsősorban őket kell az önkormányzatnak segíteni, igényeiket kielégíteni. Ennek szellemében ingyenesen szállítják orvoshoz őket, akár Győrbe, Sopronba, Csornára vagy Kapuvárra szól a beutaló. A téli, ház körüli munkákban is segít a falugondnok: a házak előtt szükség szerint a polgármesteri hivatal takaríttatja el a havat.
Vadosfán, a beledi bekötőút mentén találjuk a Lisztes-tanyát. Tulajdonosa, Molnár István „magyar szigetet” álmodott az egykori téesztelepre, ebből eddig az valósult meg, hogy őshonos, hazai állatfajokat nevel, szürke marhákat, racka juhokat, bivalyokat, mangalica disznókat. A gazda szívesen fogadná a látogatókat, akik vinnék a falu jó hírét és akiknek bemutatná az igazi falusi életet. Egyelőre azonban családja megélhetését kell a nehéz körülmények között biztosítania, utána jöhet csak a hobbi.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Elmegy az Árkád megnyitására?

Tovább olvasom