Délmagyar logó

2017. 10. 21. szombat - Orsolya 10°C | 20°C Még több cikk.

Valós felfedezés a virtuális obszervatórium próbája közben

Egy virtuális obszervatóriumi csillagászati szoftver kipróbálása közben Szalay Sándor magyar kutató vezetésével fedeztek fel egy barna törpét az Egyesült Államokban.
Szalay Sándor professzor
Az amerikai nemzeti virtuális obszervatórium létrehozásán dolgozó amerikai csillagászok nemrég barna törpét fedeztek fel. Ez azonban nem keltett különösebb izgalmat a csillagászok körében - legalábbis maga a barna törpe nem, hiszen ez a 201-ik volt a már ismert mintegy 200 mellett. Nagy izgalmat keltett viszont a felfedezés módja.

A csillagászok ugyanis egyszerűen ki akarták próbálni azt a szoftvert, amelyik megvalósítja majd a virtuális obszervatóriumot, és a legegyszerűbbnek erre az kínálkozott, hogy a segítségével megpróbálják azonosítani a már ismert barna törpéket. És erre mi történt - felfedeztek egy 201-iket, miközben semmilyen új felfedezésre nem számítottak. Csupán a rendszer működőképességét akartuk ellenőrizni, mondta Alex Szalay, vagyis Szalay Sándor, a Johns Hopkins csillagászprofesszora, a projekt kitalálója és vezetője.

 A barna törpe felfedezése úgy történt, hogy két óriási csillagászati adatbázis adatait vetették össze a prototípus szoftver segítségével. Külön-külön nézve egyik adatbázisban sem könnyű felfedezni a barna törpéket, a kettő adatainak egyesítésével viszont hamarosan kezdenek előkerülni. Ez a fajta adategyesítés viszont csak ezzel az új technikával végezhető el ésszerű időhatárok között. Csak a feladat érzékeltetéséül: a keresés során a szoftver az egyik adatbázisban 15 millió, a másikban 160 millió csillagászati objektumot nézett végig.

Ennek során hét barnatörpe-gyanús objektumot lelt, amit azután a kutatók szemrevételeztek, és négyet elvetettek, kettőt még igazolni kell, és egy maradt, amelyik biztosan egy eddig ismeretlen barna törpe. Ne feledjük tehát, több tízmillió objektumból sikerült ezeket kiszűrni. Mert hogy a két adatbázis együtt sokkal több, mint egyszerűen a kettő összege, bár az adatbázisok eddig külön-külön is nagyon sok új ismeretet szolgáltattak az égboltról. A kettő így egyesítve olyan lehetőségeket nyit meg, amilyenről a csillagászok eddig nem is álmodhattak.

Szalay professzor szerint új felfedezések tömege várható az új szoftver, a virtuális obszervatórium segítségével. Amelyek egyébként benne rejlenek abban a számtalan csillagászati adatbázisban, amelybe folyamatosan ömlenek be az új megfigyelési adatok, de felismerésüket csak ezek egyesítése, szintézise teheti lehetővé.
- Digitális eszközökkel viszonylag könnyebb nagy mennyiségű adatot felvenni - nyilatkozta Szalay Sándor. - Ez teljesen megváltoztatja a csillagászatot. Egy forradalom indult be pár évvel ezelőtt és ez most egyre gyorsul. Minden egyes évben a csillagászati adatok mennyisége megduplázódik. Az elmúlt egy év alatt annyi adatot vettünk föl, mint a csillagászat kezdete óta összesen és ez a lavina egyre jobban halmozódik, tehát egyre modernebb technikákkal gyűjtünk adatokat, de ahogyan az adatokat analizáljuk, és ahogyan adatokat nézzük, ez még mindig hagyományos módszerekkel történik. Ha nem csinálunk valamit, nem változtatjuk meg azt a módszert, ahogyan az adatokhoz hozzáférünk és ahogy az analízist elvégezzük, ez előbb-utóbb problémákat okoz, már ma is problémákat okoz. Tehát ez indított el ebbe az irányba, hogy valamit meg kell változtatni és próbáljunk meg ne reagálni, hanem próbáljunk meg elébe menni ennek a folyamatnak és több kollegámmal, akik különböző, más hullámhosszokon, tehát infravörösben, ultraibolyában, röntgenben, hasonló térképeken dolgoznak, beszélgetni kezdtünk arról, hogyan lehetne valahogy egy olyan rendszert építeni, ahol mindezek az adatok összetalálkoznak. Tehát jelenleg mindenki építi a maga elég nagy adatbázisát, de az az igazság, hogy még mindig a világ különböző izolált sarkaiban.

- A projekt tehát egy ilyen szuper adatbázis felépítésére vonatkozik?
- Ez lesz az első lépés, de ez itt nem áll meg, tehát igazából mi most nem egy rendszert építünk, hanem elindulunk egy úton, ami valószínűleg nem is látjuk még, hogy igazából hova vezet, csak azt, hogy merre indul.

- Az első lépés az adatok egyesítése.
- Igen, ez nem úgy fog megtörténni, hogy fogjuk a különböző adatbázisokat és az egészet, az összes adatot egy helyre összemásoljuk. Ezek az adatok lényegében naponta változnak és egyre több gyűlik hozzá, hanem egy olyan keretet, egy olyan vázat kell felépíteni, ahol ezek az adatok dinamikusan bármikor össze tudnak találkozni, tehát egyszerre tudjuk őket kérdezni. Nagyon könnyűvé kell tenni azt a folyamatot, hogy például van ez az objektum, amit az egyik katalogusban találtam és ez megjelent az összes többiben, ami jelenleg elvégezhető, de ezeket kell bányászni lényegében kézzel, a világhálón, hogy ezeket elő lehessen valahogy nehézkesen vakarni.

- Itt viszont egy kattintás.
- Remélhetőleg igen. Ha az ember belegondol, hogyan keletkeztek új felfedezések, amikor egy új felfedezés létre jött, ahhoz vagy drámaian nagyobb adatmennyiségre volt szükség, hogy sokkal részletesebben, sokkal pontosabban látott valaki az előzőeknél, vagy pedig valamilyen egészen újfajta kapcsolatot kellett, akár két különböző tudományág között, tehát tudományközi meglátásokra volt szükség, vagy arra volt szükség, hogy megint valami két, egészen függetlennek látszó dolog között lásson meg az ember egy kapcsolatot. És ezzel, hogy mi összekapcsoljuk ezeket a különböző hullámhosszakon készített égtérképeket, lényegében ezeket a furcsa kapcsolatoknak a megteremtését, vagy meglátását tesszük sokkal könnyebbé. Senki nem látta ezeket az adatokat együtt.

(Krónika hírszolgálat)

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Gyermekvédelem

Győr. A győri óvodák gyermekvédelmi munkaközössége holnap délelőtt 9 órától tartja értekezletét a… Tovább olvasom