Délmagyar logó

2017. 01. 17. kedd - Antal, Antónia -5°C | 1°C

Varázserős húsvét

A húsvétban a természet újjászületését köszöntő ősi rituálék, az ókori tavaszünnep, a ver sacrum örvendő-varázsló elemei ötvöződnek a keresztény hit, az egyházak tanításai szerinti legfontosabb esemény, Krisztus feltámadása szertartásaival. Analógiás varázslásokkal összefonódó hiedelmek, tavaszörömös vigasságok, sajátos jelképrendszer, gazdag népi szokásvilág fonódik össze vallási előírások szabta cselekményekkel, népenként, koronként változva.
A hímes tojás a húsvét ünnepének egyik jelképe Fotó: Gyenes Kálmán
A húsvéti ünnepkör természetköszöntő, termékenységet, egészséget és biztonságot elősegíteni hivatott, ősi rituáléiról, hiedelmeiről, mi tagadás, egyre kevesebbet tudunk, ám jó néhány eleme máig él a nagyheti misztikumban, cselekedeteinkben, családi hagyományainkban (akkor is, ha leginkább már csak „babonaság"-nak tartjuk).

Ma, nagyszombaton például sokan szenteltetnek ételeket a hagyományos templomi szertartásokon. A megszentelt víznek és ételnek az archaikus felfogás szerint termékenység- és egészségvarázsló, bajelhárító ereje, valamint jelképes értelme van. Eleink hittek abban, hogy ha szentelt vízzel hintik meg a házukat, jószágaikat, elhárítják vele az istencsapást, a tüzet, árvizet, vihart, dögvészt, ártó szándékokat, boszorkányok rontó praktikáit. A megszentelt vízzel egészséget véltek biztosítani maguknak, ittak e napon belőle, s ha később valaki megbetegedett, azzal is itattak pár kortyot.

Megszentelt étkek

Az ételszentelés – Jézusnak az utolsó vacsorán végzett ételáldása analógiájára – általánosan elterjedt, máig élő hagyomány. A jellegzetes húsvéti étkek (tojás, bárány, sonka, kalács) összefogó neve valaha kókonya volt, s Jézus Krisztust jelentette. A szegedi tájon élők számára később az új élet kezdetét szimbolizáló tojás volt a kókonya, a megszentelt húsvéti kemény tojás bírt a Megváltó minden varázserejével, megóvó, bajelhárító hatalmával. Ezért Szegeden és környékén a feltámadási körmenetet követő vacsorán a családok minden tagja evett a családfő által szentelt vízzel meghintett tojást, csakúgy, mint sonkát, kolbászt, kalácsot vagy kenyeret.

Körmenetes divat

Az algyőiek úgy tartották, a húsvéti sonka evése megvédi őket attól, hogy a mezei munkák közbeni déli pihenéskor kígyó másszék a szájukba. A gonoszt, a rosszat, a bajt távol tartó, oltalmazó erőbe vetett régi hiedelem érhető tetten abban a szokásban is, hogy a húsvéti sonka csontját a tápaiak a fájós torkukon húzogatták „gyógyítóként", mások meg az ólajtóra, a gyümölcsfák ágaira kötözték, Kiszomborban pedig a legtermékenyebb gyümölcsfa alá ásták el. A szeged-alsótanyaiak hasonló archaikus bajhárító rituáléval a szentelt tojás héját ásták el, a szőlősük négy sarkába. Tápén a tojáshéjat összetörve megetették a baromfikkal, és voltak, akik a veteményesbe szórták, illetve tűzbe vetették.

Az ősi termékenység- és bőségvarázslás elemei sajátos módon ötvöződtek a vallásos, liturgikus elemekkel a nagyszombati körmenetekben is. A feltámadási szertartást követő körmenetben Sándorfalván például régen azért igyekeztek a családokból sokan részt venni, mert úgy tartották, minél többen vannak ott, annál több gyümölcsük fog teremni. A valaha volt természeti népek tavaszi megtisztulási, megújulási törekvése nyilvánvalóan rokonítható a néhai kiszomboriak azon szokásával, hogy a misére és a körmenetre tisztára mosott lábbal mentek. S a tápéi asszonyok „divatjával", akik a feltámadási körmenetre tiszta fehér ruhába öltöztek. A szegedi gyerekseregnek a feltámadáskor csapott éktelen lármázásában – amikor is rossz bográcsot verve, kolompot, csengőt rázva vonultak házról házra – pedig a zajkeltéssel történő, ősi gonoszűzés képzetei, s a Rómából visszatérő harangok kongásának felidézése fonódnak egybe. Akárcsak a húsvétvasárnapi dologtiltásban, parancsolt ünneplésben az ősrégi, önfeledt, féktelen vígságok munkakerülő napjainak emlékezete a keresztények ünnepnapot megszentelő, azon nem dolgozó szokásaival.

Locsolkodós bokréta

A húsvéthétfői locsolkodásban a pogányok új életre varázsoló vízöntési rituáléi a hívőknek a megkeresztelkedéssel új életet kezdő szertartásaival mosódnak össze. A vízbevető-hétfő eredeti egészség- és termékenységvarázsló jelentőségére, illetve a keresztelés magasztos elemeire régente a mainál sokkal több figyelmet fordítottak. E jeles nap szokásvilága éppen ezért igen gazdag volt (felidézni színességét külön írást érdemel). Szegeden még a múlt század elején is dívott a lányok és asszonyok kútról, vödör vízzel való öntözése, azt követően a szagos szappanos vízzel történő locsolkodás, aminek jutalma a húsvéti, hímesnek nevezett tojás mellett errefelé egy tavaszi virágokból kötött bokréta volt a férfiaknak, egy-egy kupica pálinkával.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A KENÓ pénteki nyerőszámai

A Szerencsejáték Zrt. tájékoztatása szerint az április 6-i KENÓ-játékban a következő számokat… Tovább olvasom