Délmagyar logó

2017. 09. 24. vasárnap - Gellért, Mercédesz 12°C | 18°C Még több cikk.

Varázslatok a sokarcú Párizsban

A legszerényebb becslések szerint is évente húszmillió turista keresi fel Párizst. Aligha akad közöttük olyan, aki ne ámulna el a francia főváros szépségén, sokarcúságán, ugyanis a Szajna-parti metropolisz olyan kincsekkel ajándékozza meg az utcáin sétálókat, amilyeneket sehol máshol nem raktározhat emlékei közé az élményeket gyűjtő.
Mivel kezdjem a sort? Az Eiffel-toronnyal, amit „ideiglenes jelleggel" építettek fel 1889-ben a párizsi világkiállításra, majd elszörnyülködve bámultak az akkori párizsiak, s ma már a város jelképe lett? Vagy inkább beszéljek a Notre Dame-ról, a messze földön híres katedrálisról, ahol 2007 nyarán egy időben legalább negyven nép turistái adnak egymásnak randevút? Netán mégiscsak a Louvre múzeumi termeinek kincseit soroljam elsőként? A milói Vénuszt említsem, amelynek a dolgok jelen állása szerint a karja ugyan hiányzik, de legalább harminc feje nőtt, s mind roppantul hasonlatos egy-egy fényképezőgép mögül kikandikáló japán turistára? No de akkor mi lesz a Mona Lisával, a Montmartre-ral, a híres művésznegyeddel, a Sacré Coeurrel, az aranydíszű operával, a latin negyeddel, diákok tanyájával? Róluk, no meg a Vendome térről, a Concorde térről, a Diadalívről, a versailles-i kastélyról, a Pigalról és a
Luxembourg-kertről, a Champs-Elysées-ről szót se ejtsek?

No, nem is kínlódok én tovább, inkább bevallom, Párizst meg lehet ízlelni, tapintani, utcáin, terein el lehet alélni a gyönyörűségtől, de buta ember az, aki felvállalja, hogy mindezt csokorba kötve, egyetlen riportban nyújtja át, s még azt is hazudja: íme Párizs. Ez persze nem jelenti azt, hogy az utazni vágyó Csongrád megyei polgárnak el kell rettennie egy párizsi kirándulástól. Mert az igaz, a világnak talán egyetlen pontján sem talál annyi, egy négyzetkilométerre eső értéket, történelmet, mint a Szajnát körbeölelő világvárosban, de Párizs hajdani tervezői voltak annyira kegyesek, hogy mindezt oly sorba rakták, mint akik már előre számítottak turisták rohamára. A legfontosabb pontok könnyen megközelíthetők, különösen úgy, hogy napjainkban tizennégy, egymáshoz tökéletesen kapcsolódó metróvonal szolgálja a városban élőket és az ide érkezőket.

Napóleonok ajándéka

Ötvenezer éve lakott vidék, Krisztus előtt 250 körül már a parisii gall nép otthona volt, neve is innen eredeztethető annak a csodálatos városnak, amit mi, magyarok Párizsnak hívunk. A világ minden részéből turistákat, művészeket, tudósokat, munkára, megélhetésre vágyókat mágnesként vonzó francia főváros annyira csodált arculata évszázadok alatt formálódott. A modern nagyváros megálmodójaként legtöbben Bonaparte Napóleont emlegetik, aki a tőle megszokott magabiztossággal adta ki építészeinek a parancsot: Párizs legyen a világ legszebb városa. Rokona útmutatását követve III. Napóleon császár is alaposan átszabatta Párizs pompás ruháját: uralkodása alatt épültek ki Párizs hatalmas sugárútjai, terei, de később is a világ legkiválóbb építészei mutathatták be tudásukat Párizsban. Ma a város húsz belső kerületében 105 négyzetkilométeren 2,2 millióan laknak.

Metró és ritmus


Abba belegondolni sem merek, mi lenne Párizzsal, ha olyan sebességgel építette volna ki metróhálózatát, miként mi görgetjük magunk előtt a pesti négyesnek mondott, lassan már harminc éve tervezett, építgetett, szétvitázott földalattinkat. Ám a párizsiak nem is tömegközlekedési koncepciókba, meg látványtervekbe ölték ötleteiket, hanem szorgosan dolgoztak, s így nem csupán metrójukra lehetnek büszkék – ami egyébként közel sem hivalkodó megállóival, mintsem célszerűségével hívja fel magára a figyelmet –, hanem a felszínen folydogáló forgalomra is.

Míg Pesten egy nap alatt hatszor lehet ideggörcsöt kapni a dugókban, Párizsban egyetlen ilyen forgalmi zűrzavart sem láttam. Közlekedésszervezőik is valamivel többet tudhatnak a világról, mint saját efféle mestereink, s maguk a párizsiak is ezerszer inkább tisztában vannak azzal, mennyivel könnyebb mosollyal az arcon előreengedni egy autót, mint a céklavörös fejű, örökké siető és káromkodó magyar „úrvezetők".

Spórolni is lehet

Sajnálom, ha ezzel az írásommal több tévhitet is szétbombázok, megzavarván ezzel az előítéleteikhez ragaszkodókat. Kezdeném azzal: a párizsi polgár – bár pontosan tudja, micsoda szerencséje van, hogy ebbe a városba született – egyáltalán nem elzárkózó és mogorva az idegennel. A bajba került turista azonnal segítséget kap, különösen, ha hajlandó indulás előtt egy-két francia szót is megtanulni. Párizs árai sem olyan riasztóak, mint azt évtizedek óta mesélgetik, különösen mióta saját áraink oly kövérre híztak. Aki – kitanulván a fapados repülőjáratok rendelési és kedvezményi rendjét – útra kel, s azt is megsejti, hogyan kell internetes barangolása során rábukkanni az olcsóbb szállodákra, egyáltalán nem hajt végre végzetes merényletet a pénztárca ellen. Párizsban a számtalan kis étterem között biztosan talál olyat, ahol majdnem annyiért megebédelhet, mint itthon. Persze arra fel kell készülnie: Párizs árait sokkal inkább a magyarnál ötször-hatszor magasabb francia fizetésekhez, mintsem honi minimálbérünkhöz szabták.

Kiárusítások

Vagy ki tudja? Megnézhettem, a nyári kiárusítás alatt hogyan veheti meg a turista a cipőt, a márkás sportpólót, a CD-t, s ezer mást negyedannyiért, mint amennyiért a mi butikjaink árazzák. Vagyis nem csupán a műkincsekkel büszkélkedhető Louvre kínál számos meglepetést, hanem Párizs legkisebb utcája, legeldugottabb tere is. Hogy aztán hazatérve hetekig másra sem marad erő, mint a vágyakozásra – istenem, Párizst csak még egyszer és minél hamarabb újra látni, és elámulni!

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hét súlyos sérüléssel járó baleset Fejér megyében

Viszonylag sok, összességében azonban leginkább könnyű sérüléssel végződő közlekedési balesetnél… Tovább olvasom