Délmagyar logó

2017. 08. 17. csütörtök - Jácint 17°C | 31°C Még több cikk.

Varnus Xavér: temetőben esküszik

Varnus Xavér nem tartozik a könnyen megfejthető személyisé- gek közé. A népszerű orgonamű- vész most a házasságról, az életről és a halálról vallott.
Warnus Xavér
– Feltűnően profi nyilatkozó: minden helyzetből kivágja magát, frappáns stílusával és gyors riposztjaival lehengerli beszélgetőpartnereit. Előfordult, hogy újságíró valóban zavarba tudta hozni?
– Hogyne. Évekkel ezelőtt kijelöltem magamban három újságírót, mondván: ha őket túlélem, már nem érhet olyan nagy baj. Szóbeli támadásra az adrenalinszintem azonnal felszökik, és ilyenkor megfelelő érveléssel azonnal visszalövök. Mivel valaha én is írtam cikkeket, az ilyen támadó szándékkal közelítő újságírókat, akiket egyébként a fajtámnak érzek, kicsit árulónak is tartom.
– Emlékezetes a közelmúltbéli Fábry-show-s lánykérése, ahol ország-világnak bemutatta a menyasszonyát. Mikor lesz az esküvő?
– Biztos lesz egyszer, csak nem tudom, pontosan mikor. Azt sem tudom, akartam-e egyáltalán bármiről is esküdözni. Úgy veszem észre, a női lapok még nálam is jobban szeretnék, hogy oltár elé álljak.
– Akkor ezt hogyan kell értelmezni: lassan dönt az életben vagy egy remek PR-fogást láthattunk?
– Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ha megfelelő időben megjelenek egy ilyen show-műsorban, mindez milyen arányban segíti a munkámat. Abban azonban, hogy Zitát sokan megismerték, semmi rosszat nem látok. Ha az időpontot nem is, de a helyszínt már tudjuk: a
Kerepesi temetőben, a Varnusok sírboltja fölött fogunk örök hűséget esküdni egymásnak.
– Miért épp ezt a bizarr helyszínt választották?
– Lehet, hogy sokaknak bizarr, számomra természetes: régen a családi temetkezőhelyek fölé építették a kápolnákat, és ott esküdtek a párok. Ma is a katolikus templomok legtöbbjének oltárában halottak vannak elhelyezve. A szegedi dómban esküdő szerelmesek pedig Szent Gellért lábbütykével szemeznek, mialatt kimondják a boldogító igent. Egész életemben sokat olvastam, ezért számomra a szellemi kapcsolatok a legfontosabbak. Mindent ilyen perspektívából vizsgálok. A Kerepesi temetőben éppen a Varnusok sírhelye mellett található Kosztolányi Dezső sírhelye, de ide temették például Babits Mihályt és Jászai Marit is. Gyakran járok a temetőbe, és ők hitelesebb tanúi az életemnek, mint azok, akik kényszerből lettek a rokonaim. Ha innen nézzük, szívesebben hívnám meg az esküvőmre Kosztolányi Dezsőt, mint például a nagyon ritkán látott unokatestvéremet.
– Mit jelent önnek Kosztolányi?
– Olyan, mintha a jobbik énem lenne. A verseivel kelek és fekszem,
rettentően figyelek minden vele kapcsolatos dologra. A közelmúltban egy furcsa és valóban bizarr ajándékot kaptam egy stockholmi intézettől: elküldtek nekem Kosztolányi rákos daganatából egy metszetet.
– Többször nyilatkozta már, hogy negyvenöt éves kora után önkezével kíván véget vetni az életének. Hatásos, erre valóban mindenki felkapja a fejét.
– Az élet sajnos nem éri meg, hogy mindenáron ragaszkodjunk hozzá. Az élet folyamán nemcsak a test károsodik és épül le, hanem a szellem és a lélek is. Vagyis a szellemi és a biológiai halál nem esik egybe. Úgy veszem észre, családom tagjai szellemileg 45–50 éves koruk körül kezdenek leépülni, már nem hoznak létre új dolgokat, addigra nagyjából végig is élték az életüket. Én ezt nem akarom megvárni. Seneca írja 70. levelében, hogy a sors nagyszerűsége folytán az életnek egyetlen bejárata van, de számtalan kijárata, és ha bármikor elsötétül körülöttünk a világ, módunk és lehetőségünk van arra, hogy kimenjünk belőle.
– Miért ilyen borús a világképe?
– Egyáltalán nem borús, csak a minőségi élet teljességéhez ragaszkodom. És nem tudom elfogadni a gondolatot, hogy az ember halála után semmivé váljon. A filozófiám szerint a hatalmas világmindenségben van egy olyan adatbázis, melyben a személyiségek el vannak mentve. Ezek az alapvető jegyek, még ha sorsukban eltérőek is, de hasonlóságukban nagyon jellemzőek. Számítógépes szakkifejezéssel élve minden születendő egyed személyisége rátöltődik az agy winchesterére. Utána ez a személyiség a sors, a történelem, az egyéni élethelyzetek módozatai által változik. Egy napon majd az agy is egyre nehezebben működik, hiszen a test csupán programhordozó. Egy mentéssel került a szellem és lélek ebbe a földi burokba. A sors pedig az ember halála előtt egy utolsó mentést végez, vagyis a személyiség nem vész el, nem semmisül meg.
– Miért néz állandóan farkasszemet a halállal?
– A XXI. századi ember rendkívül mesterkélten és mesterségesen van elválasztva ettől a dologtól. Ez nem helyes. Édesapám negyven évig fényképezte a Kerepesi temetőt. A közelmúltban felkért egy kiadó, hogy írjam meg a fotókkal illusztrált Nagy temetőkönyvet. Ezt tartom életem eddigi legnagyobb művének.
– Nem tűnik életunt fiatalembernek. Mit szeret legjobban az életben?
– Magát az életet, amit csak teljes harsogással és örömmel szabad élni. Az ismerheti leginkább ezt az oldalt, aki ilyen szinten ismeri a halált. Az élet pedig nem szólhat másról, mint a szépség folyamatos kereséséről. Az igazságosságra és jóságra való törekvés valójában esztétikai követelmény.
– Hol találkozott legutóbb ilyen szépséggel?
– A közelmúltban egy olyan rémisztő thaiföldi piacon jártam, ahonnan a
legtöbb utazó megállás nélkül elszalad. Én nem így tettem. A fából készült acsargó elefántok között egy eldugott sarokban megpillantottam két csodálatos alabástrom gyertyatartót, amit nevetséges áron adtak nekem. Ha az ember veszi a fáradságot, hogy felkutassa az olcsó és értéktelen dolgok között az értékeset, akkor mindig megtalálja a világban a neki tetsző szépet. Ugyanis mindig ott van az a bizonyos alabástrom gyertyatartó a sarokban, csak meg kell keresni.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Környezetünk veszélyei

A megyei katasztrófavédelmi igazgatóság „ Környezetünk veszélyei ” címmel rajzpályázatot… Tovább olvasom