Délmagyar logó

2016. 12. 07. szerda - Ambrus -5°C | 3°C

Varró, az élő érettségi tétel

Varró Dániel könyveiből rövid időn belül minden bizonnyal gyerekmusical, mozifilm és kötelező tananyag lesz.

Muhi Andrisból, Badarországból és Tintatengerből rövid időn belül minden bizonnyal gyerekmusical, mozifilm és kötelező tananyag lesz. A Maszat-hegyi mese megformálója, Varró Dani viszont ugyanaz a jópofa, intelligens srác maradt, aki szabadidejében „mellékesen" verseket ír. 

Műhelytitkok

– Hogy áll neki egy költő verset írni? Szigorú menetrend szerint hosszú napokon keresztül érleli magában a gondolatot, vagy ha megszállja az ihlet, tüstént papírra veti?

– Sajnos ott kell kezdenem, hogy a versírásból Magyarországon ma képtelenség megélni. Éppen ezért elsősorban színdarabokat fordítok angolról magyarra, egyetemre is járok, még nem befejeztem be a bölcsészkart, a versírás tehát csak amolyan „mellékes" tevékenység jelenleg az életemben. Ráadásul kicsit lusta ember vagyok, többnyire a határidők – amiket nagyon utálok, mert mindig kicsúszok belőlük – fenyegető rémének köszönhetően fejezem be a verseimet. Következésképpen komoly napirendről esetemben nem igazán tudok beszámolni.

– S ha éjszaka kap el az ihlet? Képes vagy felkelni hajnali fél négykor egy jó sorért?

– Éjszaka általában aludni szoktam, ilyenfajta költői fanatizmus – szégyen ide vagy oda – távol áll tőlem, meg aztán nagyon vigyázni kell az úgynevezett megálmodott versekkel. Babits Mihályról járja az a történet, hogy éjszaka jobbnál jobb verssorokat álmodott meg, de reggelre mindig elfelejtette őket. Emiatt egyszer gondosan papírt és ceruzát készített az ágya mellé, hogy alkalomadtán azon nyomban le tudja írni az álomsorokat. A tanulságos anekdota szerint amikor Babits felkelt, nem akart hinni a szemének, a következő sorokat firkantotta le félálomban: „Iskolában, iskolában, kitörött a Miska lába." Személy szerint különben a legjobb ötletek jártam-keltemben jutnak az eszembe, villamoson, metrón vagy a sarki zöldségesnél. Más kérdés, hogy ezeknek a töredékrímeknek, metaforáknak később a feléből nem lesz semmi. Kész szerencse, hogy a versírás nem mennyiségre megy.

– Azt hogy fogadta a kiadód, hogy az első köteted után közel öt évbe telt, mire csokorba szedted a Túl a Maszat-hegyen strófáit?

– Egyfelől nagyon noszogattak, másfelől türelmesek és megértők voltak. Mentségemre szóljon, hogy Muhi András és a Gonosz Pacacár küzdelme során a kelleténél sokkal jobban összekuszáltam a szálakat, s rendesen belegabalyodtam a történetbe én is. Arról nem is beszélve, hogy egyre csak nyúlt a mese, azt hittem, soha nem lesz „itt a vége, fuss el véle". Végül tavaly nyáron keményen asztalra csaptak a kiadó szerkesztői, hogy irgum-burgum, most már tényleg le kellene adni a kéziratot. Ha csupán egy-két hét haladékot kaptam volna még, meggyőződésem, hogy sokkal csattanósabb a cselekmény vége…

– S azt a pár napot már sehogy sem tudtad kicsikarni?

– Próbálkoztam, de a világ minden kincséért sem engedtek. Így aztán az utószót rekordidő alatt, egészen pontosan egy nap alatt írtam meg. Azt hiszem, ahhoz képest nem is lett olyan rossz.

Túl a Maszat-hegyen

– Panaszkodni és szégyenkezni azért semmiképp sincs okod, a magyar kisdiákok legalább annyira megszerették Maszat-hegy lakóit, mint Harry Potter varázslótársait.

– Bátran állíthatom, hogy nálam jobban biztosan senkit sem lepett meg a Túl a Maszat-hegyen sikere. Arra pedig végképp nem számíthattam, hogy tavaly karácsonykor az ünnepi forgatagban pillanatok alatt elkapkodják az első kiadást. Legalább ilyen kellemes meglepetés volt a kritika és a szakma fogadtatása is, jobbára még az egyértelmű hiányosságok felett is elegánsan átsiklottak.

– A folytatáson még nem gondolkodtál?

– Legfeljebb viccből, igazándiból még nem fordult meg a folytatás lehetősége a fejemben. Mostanában a rendkívül hasznos és fontos gyerekirodalom helyett inkább komolyabb, fajsúlyosabb témák foglalkoztatnak. Elméletileg egyébként semmi akadálya sincs a második kötetnek, némely szálat ugyanis nem varrtam el egészen. A gyerekeket például több közönségtalálkozón is meg kellett nyugtatnom, hogy Emil bácsinak, akit feledékenységből jól otthagytam a pácban a Gonosz Pacacár birodalmában, nem történt semmi baja, köszöni szépen, nagyon jól érzi magát…

– A Túl a Maszat-hegyen színpadi adaptációja, filmes feldolgozása még nem került szóba?

– Nagy örömömre Mácsai Pál remek közreműködésével „hangoskönyv" már készült a verses regényből, s hamarosan a budapesti bábszínház is bemutatja Muhi Andris kalandjait. Tudomásom szerint konkrétan egy gyerekmusical is felvetődött, s hogy meg ne feledkezzem a terjengő filmes pletykákról, Gothár Péter valóban elkezdett dolgozni a Túl a Maszat-hegyen forgatókönyvén, s most igyekszik támogatókat gyűjteni a készülő produkcióhoz.

– Valamilyen szerepet esetleg vállalsz ezeknek a műveknek a megvalósításában?

– A „bábváltozat" mellett eddig tevékenyen bábáskodtam, s a filmnél is felmerült a nevem mint társ-forgatókönyvíró. Gothár minden biztatása ellenére azonban – főként a történet korlátai miatt – még mindig kicsit szkeptikusan látom a film jövőjét. Szerencsés esetben persze majd meglátjuk, mi sül ki belőle a filmvásznon.

Mint kortárs tananyag

– S azt el tudod képzelni, hogy néhány év múlva kötelező tananyag legyen Muhi Andrásból? Csak azért kérdezem, mert nemrég jutott a fülembe, hogy egy győri gimnáziumban a szóbeli magyar érettségin a kortárs írók-költők közül jövőre már Varró Dániel nevét is választhatják a diákok.


– Igazság szerint már az is nagyon furcsa számomra, hogy hét-nyolc éve négy-öt soros, ostoba kis versikéket farigcsáltam a Duna-parton, most meg hallom, hogy ezekkel a négy-öt soros, ostoba kis versikékkel alternatív gimnáziumokban ismerkednek a diákok, sőt, ha jól tudom, egy-két osztály már érettségizett is belőlük. Az meg kifejezetten kellemetlen érzés volt, mikor az egyetemen magyar szakosként kortárs irodalomból az egyik szemináriumi tematikán megpillantottam a saját nevemet. Még véletlenül sem abba a csoportba jelentkeztem…

– Egy angol kisgyerek tisztában lehet Badarországgal és a Babaarcú Démon Várával? Magyarán idegen nyelvekre fordítottak már le a verseidből?

– Az elmúlt években fiatal, lelkes műfordítók angol, német és bolgár nyelvre egy-két versemet átírták, de a Túl a Maszat-hegyen fejezeteinek még angolul sem állt neki senki. Sajnos szépirodalmunknak továbbra is rákfenéje, hogy külföldön még mindig nagyon kevés magyar költőtől vesznek át verseket a kiadók, s azt a keveset is többnyire gyatra minőségben ültetik át a műfordítók az adott nyelvre. Pedig ha csak két-három igényes, angol nyelvű antológia elkészülne, már az nagy előrelépésnek bizonyulna, hisz így más országok, népek előtt is könnyebben megnyílnának a kapuk.

– Napjainkban a költők összejárnak gondolatot cserélni, műveket
megvitatni vagy csak magányosan álmodoznak?

– Hát ez bizony fogós kérdés, néhanapján különböző művészklubokban, kávéházakban összejárunk, dumálgatunk egy kicsit, de a szó klasszikus értelmében igazi csapatszellem nincs köztünk. Amit egyébként én személy szerint nagyon hiányolok…

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

KIFESTŐK/karácsony 3.

A nagyításhoz kattintson a képrészletekre - ezután könnyedén kinyomtathatja a kifestőlapokat! (Ne… Tovább olvasom