Délmagyar logó

2017. 02. 24. péntek - Mátyás 6°C | 12°C Még több cikk.

Velorextől a Rezidenciáig

A szerencsét meg kell látni – tartja dr. Jakab Tamás, akit nagyon sokan Japánként ismernek, becenevét említve fel, melyet még kenusként kapott.

A kajak-kenu csónakházban tanult meg küzdeni. Nyitott szemmel járt a világban, mindig voltak céljai, vagyis mindig újabb és újabb kihívásokat keresett magának. Neve előtt a doktor szócskát nem mindig használja, pedig megteheti, hiszen jogászként végzett Szegeden. Felújított autók értékesítésével kezdte a vállalkozói létet, majd éjjel és nappal is dolgozva megnyitotta Győr első huszonnégy órás élelmiszerüzletét a vasútállomáson. Két évre rá már mindenki a Palacsintás Király vendéglőbe próbált asztalt foglalni magának a hétvégére. Ma mint a Püspökvár óta legnagyobb egytömbű győri építkezés, a Dunapart Rezidencia beruházóját és kivitelezőjét ismerik. Az csak apróság, hogy ő volt a magyar autósok egyik úttörője a Párizs–Dakar-ralin.

– Elég szép a vállalkozói listája, valóságos polihisztornak tűnik. Elnéztem a beszélgetésünk előtt, a Dunapart Rezidencia burkolóanyagait teljesen szakszerűen válogatta, osztályozta munkatársaival, előtte viszont az értékesítőkkel tárgyalt. Amikor iskolás volt, ilyesmiről álmodott? Ilyen ember, vállalkozó akart lenni?
– Leonardóról mondták talán, hogy ő volt az utolsó polihisztor, és azt hiszem, én nem vagyok Leonardó. Ám sokat dolgoztam, sok mindennel foglalkoztam, innen a tapasztalatom, tudásom. Egyébként valószínű, soha nem tudtam, mi akarok lenni. Pontosabban, mindig más! Először zenész. Klarinéton és hegedűn játszottam. Majd egy hirtelen fordulattal letettem az instrumentumokat és elmentem egy ipari szakközépiskolába. Villanyszerelőként és elektroműszerészként végeztem. Amint megkaptam az oklevelet, már tudtam, ez nem érdekel. Nekem a jogi pálya a szimpatikus.

– Nem lehetett könnyű ipari tanulóból jogászhallgatóvá válni.
– Két kemény évembe került, mire felvettek az egyetemre. A tanulás mellett sportoltam és dolgoztam is, az utolsó évet már levelezőn végeztem. Amint a diploma a kezemben volt, már éreztem, nem jogászként kell érvényesülnöm, bár a tudás, amit megszereztem, minden területen hasznomra vált azóta is.
Akkoriban, a rendszerváltás környékén mindenki kereste a nagy lehetőséget. Én autókkal kezdtem foglalkozni. Vettem egy roncsot, felújítottam, aztán továbbadtam. Ebből éltem. Az első ilyen gép – még az egyetem alatt – egy Velorex volt. Később hozzájutottam egy Csajkához. Fenesi József barátom fogadott be a műhelyébe, mert nem fért el máshol a hatalmas autó. Mivel nem volt pénzem a bérleti díjra, egyéb költségekre, megengedte, hogy ledolgozhatom. Így sokan hallották a szervizbe érkező autósok közül a mondatot akkoriban: „Rendben, mindjárt szólok a doktor úrnak, majd megjavítja."

– Aztán egyszer a szervizből hazafelé menet meglátta, hogy a győri állomáson van egy óriási holt tér, ahol éjjel-nappali boltot lehetne csinálni?
– Igen, tudatosan kerestem a legalkalmasabb helyet egy ilyen bolt számára. Akkor tanultam meg igazán, mi a kereskedelem, mi az, hogy hajnali háromkor felkel az ember tejet pakolni. A bolt a mai napig működik, de szerencsére már nélkülem.

– Valószínű, hogy üzleti vállalkozásnak sem volt utolsó, hiszen rövidesen már egy éttermet nyitott.
– Hátteret, induló tőkét adott ahhoz, hogy megvalósíthassam az álmaimat. Mindig is szerettem volna Győrött egy olyan találkozási helyet, ahol barátaimmal jól érezhetjük magunkat. Ez lett a Gyermekek Házának pincéjében a Palacsintás Király. Hamar népszerű lett a hely… Azóta sem nyílt ilyen, ahol Pege Aladártól Deák Bill Gyuláig mindenki élőben játszott.

– Mégis bezáratta az akkori polgármester.
– Kolozsváry Ernő szerintem ártott egy közösségnek, én mégis hálás szívvel gondolok rá. Olyan helyzetbe hozott, hogy nem volt más esélyem, lépnem kellett. Mást kellett csinálnom. Azzal, hogy elvette tőlem a Palacsintás Királyt, kényszerített egy új élet felé. Akkor láttam be, a szerencse sokkal nagyobb szerepet játszik az ember életében, mint sokan gondolják.

– A várost elhagyta mint vállalkozó.
– Igen, bennem volt, köszönöm Győrből elég volt. Szívesen lakom itt, de nem akarok soha többé semmit csinálni a városban. Visszamentem Szegedre dolgozni az egyetemi évek helyszínére, majd Budapesten voltak üzleteim. Később cégemmel elmentünk Szlovákiába. Ott benzinkutakat építettünk, üzemeltettünk. Teljesen más világ volt. A benzinturizmus a fénykorát élte. Ott találkoztam azzal a befektető társasággal, amely azóta is mellettem áll céljaim elérésében. A szlovákiai évektől kezdődően sikerült nagyobb volumenű dolgokkal foglalkoznom.

– Végül mégis visszatért Győrbe.
– Megszólítottak, kellene valamit csinálni a győri jégsport érdekében. Vállaltam, és barátaimmal sikerült befedni a jégpályát. Sikertörténet ez is, némi keserű mellékízzel. Sok barát összefogása és támogatása nélkül nem sikerült volna a dolog. Az első két évben húszezer gyerek korcsolyázott ott ingyen. Háromezren tanultak meg korizni. A probléma, hogy a tulajdonos, az önkormányzat segítségét erkölcsiekben igen, de pénzben nem éreztük, eddig legalábbis nem. Talán majd fogjuk. De ez más történet.

– A műjégpályára úgy hívták, így az igazi visszatérés, az a Dunapart Rezidencia volt.
– Érdekes kihívás, hogyan lesz egy magtárból, amit hosszú évek óta csak omladozni hagytak, egy új városrész. Miként készülhet el a Duna-korzó, Győr újabb centruma. Európai szinten is különleges feladat ez. Barnamezős beruházásban ritkaság az, hogy ennyire a belvárosban, ilyen központi helyen lehet maradandó értéket alkotni. Bízom benne, egyszer majd az összes győri olyan büszke lesz erre, mint a kollégáim és én már most vagyok.

– Ha jól tudom, ilyen típusú felújítás, átépítés talán csak a híres bécsi gáztartályok esetében történt eddig.
– Így van. Dr. Németh Iván előző főépítész azt mondta, szerinte a Püspökvár óta nem volt ilyen meghatározó építkezésre példa a belvárosban.

– Az egész beruházás egyszemélyes vezetője?
– Igen. Az Ingatlanfejlesztő, Dunapart Rezidencia Kft.-ben a tulajdonost képviselem, míg a kivitelező Orgo sro.-nak az ügyvezetője is én vagyok. Nyitott, a szakmájukhoz értő emberekkel dolgozom, ezért a stratégiai döntésekben megvan a lehetőségem arra, hogy mindig új utakat keressek. Nagyszerű érzés alkotni. Nem egyszerűen építeni és eladni akarunk, egyébként is a lakások többsége már elkelt, hanem olyan házat szeretnénk készíteni, amely embléma lehet. Igényes, drága anyagok nélkül is tehetnénk ezt. De más lenne a végeredmény. Nem panaszkodom, nyilván haszonból élünk mi is, ám fontos a minőség és a sok elégedett lakó. Büszke vagyok a Dunapart Rezidenciára.

– Akkor nyilván lakása is lesz vagy már van is a Reziodenciában?
– Természetesen, de a vevők felé ennél nagyobb garancia hogy a Dunapart Rezidencia Kft. úgy építtet, hogy részben tulajdonosa és üzemeltetője is marad a háznak.

– Említette az Orgót mint kivitelezőt, ez az a cég, amely a szlovákiai építkezéseit is segítette?
– Igen. Amikor a Dunapart Rezidenciát elkezdtük építeni, kerestük a nekünk megfelelő generálkivitelezőt. Bevallom, nem igazán találtuk. Így az Orgo ma az unió szabályai szerint az itteni munkái után Magyarországon adózik. Ma már közel húszan dolgoznak a mérnöki részlegén, szlovákiai magyarok és magyarok együttesen inkább a szlovák, mint a magyar építőipar szellemiségével. Ez a korrektség, az alvállalkozó alvállalkozójának alvállalkozója rendszer elkerülése, a pontos fizetés, a partnerekkel szembeni megbízhatóság. Ezért lehet a Dunapart Rezidencia egy botránymentes és sikeres építkezés. Olyan komplex dolgot csinálunk mi együtt, amire előttünk még nem vállalkozott senki. Kulcsrakész lakásokat építünk, úgy, hogy a vevő a partnereinknél szabadon választhatja ki a lakás minden részletét.

– Hamarosan kész lesz a rezidencia. Most újabb kihívásokat keres?
– Már nem egyedül keresem. Nagyon szeretek azokkal dolgozni, akik körülvesznek. Nagy család vagyunk, nem klasszikus munkahely. Talán én vagyok a családfő. Jó nekem, mert a barátaimmal dolgozhatok. Ezért is fontos, hogy együtt maradjunk. Remélem, lesz még dolgunk a városban. Bízom benne, hamarosan hivatalosan is bejelenthetjük, hogy hol és mit, az még titok.

– Beszélgessünk egy kicsit a szabadidőről. A Kisalföld olvasói jól tudják, megjárta a Párizs–Dakar-ralit.
– Hát arról most nehéz. De egyszer biztos lesz még Párizs–Dakar. Szerencsére vonzódom Afrikához, és ez mostanában egy másik projekt kapcsán a munkámmal is együtt jár. A hétköznapokban, ha időm van, többek közt az ezen rovatban már bemutatott Somogyi János barátommal terepbiciklizünk.

Fábián Gy.

VILLÁMKÉRDÉSEK - VILLÁMVÁLASZOK

1. Emlékszik, milyen érzés volt az első millióját megszerezni?
Az első millióra biztos, hogy nem emlékszem. Az első tízezer forintra inkább. Egyetemistaként műgyanta padlót kentem egy vállalkozónak. Minden olyan pénzre emlékszem, amit fizikai munkával kerestem. Ma a pénz virtuális számomra. Eszköz, amely nem kötődik hozzám. Az első húszezerből pedig Trabantot vettem.

2. Elég akarni a sikert?
A sikerre csak vágyni lehet, a munkát kell akarni, és meglátni a szerencsét.

3. Mit tart a legjobb befektetésnek?
Megbízható, önállóan dönteni tudó kollégák, akik biztosítják, hogy azt tegyem, amit szeretek. Mindig újat.

4. Mennyit áldoz jótékonysági célokra?
Szívesen teszek a gyerekekért, a sportért és a városért. Ehhez két dolog soha nem elég, a pénz és az idő.

5. Gazdag embernek tartja magát?
A pénz a hétköznapi vágyakon túl számomra nem érték, hanem felelősség.

6. Mi a sikeres vállalkozás titka?
Nem tudom. Gondolom, munka nélkül pénzt keresni, de nekem még nem sikerült.

7. Lesz a vállalkozásának újabb dobása?
Több álmom van. Amit Győrben tervezünk, hamarosan publikus lesz. Bécsben is szeretnénk megcsinálni a magtár-rehabilitációt. Most gyűjtjük az erőt, hogy tudjunk olyan nagyot dobni. És van egy gyerekkori álmom, mindig is szerettem volna autókat gyártani. Ezen már dolgozunk. Még ebben az évben bemutatjuk a nyilvánosságnak azt a kismotornak minősülő olcsó, kétszemélyes autót, ami remélem, megdobogtatja majd minden fiatal szívét. Itt vannak a tervek.

8. Támogat-e fiatal, pályakezdő vállalkozókat, vállalkozásokat?
Nem, de szeretek esélyt adni embereknek. Csak ilyen kollégáim vannak. Aztán később, remélem, úgy érzik, közösen vállalkozunk.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Gyerekeket gyógyítani

a legnagyobb kihívás

A győri Petz-kórház dr. Székely Ferenc-emlékéremmel kitüntetett két fiatal orvosa: dr. Báthori… Tovább olvasom