Délmagyar logó

2017. 08. 16. szerda - Ábrahám 17°C | 31°C Még több cikk.

Vietnami Pillangókisasszony

Claude-Michel Schönberg követi a fejleményeket és ígéri, eljön megnézni az előadást A Győri Nemzeti Színházba.

– A Nyomorultak sikere után nagy volt a felelősség. Ihlet vagy valamilyen különleges ok adta a Miss Saigon ötletét?

– A Nyomorultak bemutatója után kedvünk volt egy új darab megírásához, amikor a világsiker még egyáltalán nem volt biztos. Már akkor többször felmerült bennem a Pillangókisasszony adaptálása a modern időkbe. Nos, akkor még csak sejthettük, hogy a Nyomorultak sikeres lesz, de még nem derült ki, hogy világsiker. Olvastam egy vietnami asszonyról, aki feláldozta magát a gyerekéért, és ezt a hírt kötöttem össze a Pillangókisasszonnyal, hogy meg lehetne akár írni belőle egy vietnami Madame Butterfly-történetet. Figyelembe kellett venni, hogy a vietnami háború kérdése elég kényes, különösen az Egyesült Államokban, hiszen közkatonákról, sokszor felvett problémáról szól, de mi úgy álltunk hozzá, hogy a lehető legőszintébben közelítsük meg a témát.

– Milyen módszerrel dolgozott együtt Alain Boublil szövegíróval és Cameron Mackintosh producerrel?

– Először leültünk Alainnel és összeállítottuk a történetet, tehát azt, amit el akartunk mesélni a darabban. Tájékoztattuk Cameront, hogy új darab írásába kezdtünk. Dolgoztunk egy éven át, és 1986 végén jelentkeztünk nála legközelebb, hogy megmutassunk neki egy mintát a Miss Saigon első felvonásából franciául, angolfordítással. Ezt az első demót én mindig úgy készítem, hogy a zenét végigzongorázom és minden szereplő dalát eléneklem.

– Ezután még mennyi időre volt szükségük a valódi befejezésig?

– 1988-ra fejeztük be az első változat megírását. Ekkor kezdtünk el tárgyalni Cameronnal együtt a rendezésről, meg a díszlettervezővel, vagyis megkezdődtek a produkció előkészületei.

– Ezek is tehát még egy évet vettek igénybe?

– Igen, mert ki kellett választani a munkatársakat, akik a továbbiakban velünk együtt végzik a munkát, hiszen ilyenkor folyamatosan alakítjuk tovább a darabot. Végül is a próbák a nyolcadik változattal kezdődtek meg, és a New York-i bemutatóig még két változat készült el.

– Mi volt az oka a változtatások szükségességének?

– Az ok abból adódik, hogy ha az ember ír egy darabot, akkor bizonyos dolgok jónak látszanak, de a próbák, illetve a rendezés során kiderül, hogy az, ami a papíron, elméletben megfelelőnek tűnt, nem működik. Mindezzel az előadás megvalósítási folyamata során kerül szembe az ember.

– Van arról tudomása, hogy világszerte hány előadása volt eddig a Miss Saigonnak?

– Nem. Csak annyit tudok, hogy a nézők száma 28–29 millió körül mozog.

– Meg tudná mondani, melyik előadás volt az ön számára a legemlékezetesebb?

– Erre feltétlenül tudok válaszolni, hiszen mindig a legeslegelső az,
amelyik előtt a legjobban aggódik a szerző, mert az mindenképpen az „ítélet napja".

– Magyar származása jelent-e zenei kötődést? Felhasznál-e magyar motívumokat a munkáiban? (Nevezetesen nekünk úgy tűnt, hogy Kodály-hatást hallani a követségi jelentben.)

– Nem, ez egyértelműen nem szándékos. Én mindig egy adott történetet szándékozom elmondani zenével. Persze vannak gyerekkori zenei hatások, emlékek abból az időszakból, a szülői házból, de nem gondolok Kodályra, sőt, abban az időben Bartókot még jobban is ismertem. A követségi történet mellesleg csak az egyik átdolgozás során került bele a darabba, mert a második felvonás túl rövidnek tűnt az írás során. Emlékszem arra is, hogy a díszlettervező panaszkodott, mert a színpadon megjelenik egy helikopter. Azt válaszoltam neki, hogy nézd, John, örülj, hogy helikopterről van szó, mert akár egy Jumbo Jet 747-ről is írhattunk volna, és egy helikoptert mégiscsak könnyebb bevinni a színpadra, mint egy repülőt.

– Milyen elvárásai vannak a győri Miss Saigon-előadással kapcsolatban?

– Először is az előadás újabb változatát várom, mert tudom, hogy Kentaur új díszletet tervezett, ami nagyon érdekes.

– Szándékában áll-e, és ha igen, mikor látogat el Győrbe, hogy megnézze a Miss Saigont?

– Ha nem is decemberben a bemutatón, de mindenképpen meg fogom nézni.

– Milyen emlékei vannak a győri Nyomorultakról?

– Nagyon szép emlékeim vannak. Rendkívül tetszett, igen megható volt. Mindig szeretek új emberekkel találkozni, olyan közönséggel, akiket még nem ismerek. Nem azért nézem meg a darabjaimat, hogy a zenét hallgassam, azt már megírtam, azon túl vagyok, én az előadást szeretem nézni, a produkciót. Mindez a Nyomorultak előadásában mély benyomást tett rám.

– Min dolgozik most?

– Most egy olyan darabot írunk, amelynek bemutatója 2006 tavaszán lesz. A darabot Alainnel (Boublil) írjuk a Riveerdance producerével együttműködve. Gondolom, a Riverdance Magyarországon is ismert. A darab címe Pirate Queen (Kalózkirálynő), amely egy régi, ír legendát dolgoz fel. lesznek benne ír táncelemek, de műfaját tekintve musical lesz egy szép történettel. Nagy munkában vagyunk.

– Tudna-e, akarna-e ősbemutató csinálni Magyarországon?

– Az csak a témától függ. Ha ajánlanak valami érdekeset, egy jó témát, miért ne. Ha valami olyan javaslatot kapok, amiről úgy érzem, érdekel, ki tudok fejezni vele valamit, ahhoz van kedvem. Három évvel ezelőtt kértek tőlem egy balettet az Üvöltő szelek című regényből, és mivel a téma felkeltette az  érdeklődésemet, megírtam. Úgyhogy ha kapok valamilyen ötletet, ami megragad, és úgy érzem, tudnék kezdeni vele valamit, abból nagyon szívesen írok darabot. Természetesen Magyarországon alkotni valamit számomra nagy jelentőséggel bír származásom miatt, a szüleim iránti emlékem miatt, és természetesen a családom miatt.

– Ismereteink szerint nem származik gazdag családból. Mennyiben változtatta meg életét a siker?

– Sajnos szüleim meghaltak, még mielőtt a Nyomorultak hatalmas sikere elért volna. Édesapám 1958-ban halt meg Budapesten, elég régen, édesanyám 1981-ben halt meg, négy évvel a Nyomorultak bemutatója előtt. Nagyon örültem volna, ha ők is élvezhették volna a sikert, és megmutathattam volna nekik, amit csináltam. Anyagi szempontból az életem sokkal könnyebb lett, és nincsenek pénzügyi nehézségeim. Azonban, miután ez negyvenéves korom után történt, pontosan ismerem a pénz értékét. Azt hiszem, és körülöttem lévő barátaim is azt mondják, hogy alapvetően, emberileg nem változtam meg. Régebben is háromszor ettem egy nap: reggel, délben és este, és most, hogy több pénzem van, most sem teszek másképp: háromszor étkezem, reggel, délben és este.

– Köszönjük, hogy ránk szánta idejét és válaszolt a kérdéseinkre.

– Követni fogom a fejleményeket, és ígérem, eljövök megnézni az előadást, ha lehet, a családommal: feleségemmel, kislányommal és talán fiammal, aki Cameron Mackintoshnak dolgozik. Valószínűleg csak az évad második felében, mert most nagyon sokat dolgozunk az ír musicalen.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Adományok

Győr. Az Erzsébet ligeti óvoda a rászoruló, szegény gyermekeknek és családjaiknak szervez gyűjtést.… Tovább olvasom