Délmagyar logó

2017. 09. 22. péntek - Móric 11°C | 18°C Még több cikk.

Világhírq a csornai hun fejedelmi diadém

Kulturális gyökereinkről árulkodik az ásatásokról előkerülő leletanyag. A régészek számára tudományos adathordozó lehet egy kerámiatöredék is. Aszt Ágnes beszélt szakmájáról, csornai emlékekről a Kisalföldnek.
A Csornai Múzeum Kávéház rendezvényének vendége volt Aszt Ágnes régész- szakmuzeológus, aki a Kisalföldnek Csorna régészeti lelőhelyeiről beszélt.
– Csorna és környéke gazdag örökséggel bír, számos régészeti lelőhelyet tartunk számon, melyek széles időszakot fognak át. Speciális muzeológiai helyzeténél fogva azonban soha nem volt a városnak önálló régészeti gyqjteménye, ezért a leletanyaga mindig egy kicsit mostoha sorsú volt. Különböző múzeumokban helyezték el, nem igazán dolgozták fel, így nem került régészeti szakpublikációk központjába. A leletek közül messze kiemelkedik és világhírq az V. századi csornai diadém. Az ékszer Magyarországon is jelentős, korabeli temető női sírjából került elő. A fejet díszítő ékszer hatalmi jelkép volt, feltételezhető, hogy egy hun hatalmi központban, az orduban élő vezető egyik feleségének ékszeréről van szó. Roncsolt állapotban került elő, a feltárási technikának köszönhetően viszont sikerült restauráltatni.
– A rátaláló amatőr régész, premontrei kanonok, Lackner Ambró figyelt fel egyediségére, és szinte hiánytalanul szedte össze az aranylemezeket és az ékköveket. Hazánkban egyetlen hasonló lelet van; az budapesti, és érdekessége, hogy férfisírból származik, darabokra törve találták meg. Valószínqleg özvegyáldozatként került a sírba. A csornai diadémhoz hasonlókat egyébként csak Ázsiából, illetve az orosz sztyeppékről ismerünk, tehát ez az ékszerfajta legnyugatibb képviselője.
Aszt Ágnes hozzátette: a csornai diadém az őt megillető helyen van a szakmai „rangsorban”, nemzetközi katalógusokban szerepel és nemzetközi kiállításokon mutatják be. Egyetemi tananyag, a Nemzeti Múzeumban őrzik. A szakember részletesen beszélt a további csornai régészeti lelőhelyekről is.
– Az első lelőhelyet az 1870-es években Paur István tárta fel, a település északi határában, az Eperjes-dombon. XI. századi sírokat talált, melyek vélhetően besenyő temetkezési nyomok. A már említett premontrei Lackner Ambró is folytatott régészeti kutatásokat elsősorban a rend birtokain. A homokbányában, a Téglavetői-dqlőben, Süly-hegyen. Ezeken a területeken a neolitikumtól az Árpád-korig minden korszak emlékei megtalálhatók. A két világháború között a kutatások lezárultak, esetlegessé váltak. 1945-öt követően a megyerendszer átalakításával a kutatások is átszerveződtek. Az addig Sopronhoz tartozó csornai lelőhelyek Győrhöz csatoltattak. Később Tomka Péter és Egry Ildikó kutatásai jellemezték a területet. Tomka Péter az avar temető feltárásában ért el jelentős eredményeket, illetve fontos megfigyelése, hogy telep is kapcsolódott az avarokhoz. A népvándorlás-kutatásban ugyanis általános probléma, hogy nagyon sok több száz síros temetőt ismerünk, de kevés a telep. Csornán avar teleprészletet is sikerült feltárni.
A földből előkerülő tárgyi emlékekről Aszt Ágnes megjegyezte: gyakorlatilag minden korból település- és temetőanyag egyaránt maradt az utókorra. A szántóföldeken folyamatosan forgatott talajból rendszeresen a felszínre kerülnek kerámiatöredékek. Ezek ugyan nem szépek és kevésbé látványosak, de nagyon fontos tudományos adathordozók. Jelzik ugyanis, hogy hol rejt a föld településnyomokat.
– Egyedi darab a csornai Ebágya-dqlőben feltárt, avar kori temetőből előkerült fazék, szalagfonatos díszítéssel. Egy-egy előadáson a résztvevőknek különleges élmény kézbe fogni például neolit kori, csiszolt technikával készült kőeszközöket, baltákat. Ugyanígy érdekesek a római kori luxuskerámiák, illetve egy ép, kiegészített római tálka. Megható darab az ékszerek között egy honfoglaló kislány sírjából származó, teljesen épen megmaradt ezüst karperec. Mivel én a mosonmagyaróvári Hansági Múzeumban dolgozom, gyqjtőterületem is Moson megyéhez köt. Itt a mosoni ispáni központból egy különleges darab került elő, egy kerámia aquamanile, lófej alakú, díszes asztali folyadéktárolóedény-töredék, aminek magyarországi párhuzamairól nem tudok. A kidolgozás technikája, formai analógiái Regensburgba vezetnek, a XII. századba.
Aszt Ágnestől megtudtuk: a régészetet ma már inkább a különböző beruházásokat megelőző feltárások jellemzik, mint a tervásatások.
Igazán nagy élmény a régésznek az, ha összefüggő kutatásokat végezhet. Ilyen volt számomra a legelső ásatásom, Mosonszentmiklóson. Szakmailag legkomolyabb munkámnak a lébény-göbeházi feltárásomat tartom. Ez már több mint öt éve folyik, egy kétperiódusú telep topográfiáját ismerhetjük meg. Ennek eredményeként egyrészt egy neolit telep, másrészt egy Árpád-kori falu képe rajzolódik ki.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ismét bevált

a vámudvaros trükk

A pénzügyőrség által lefoglalt mqszaki cikkeket kedvező áron kínálva csalt ki összesen… Tovább olvasom