Délmagyar logó

2017. 06. 24. szombat - Iván 19°C | 33°C Még több cikk.

Viszlát, szupermodellek!

A szupermodelleknek vége – mondja Claudia Schiffer. Lehet, hogy egykor dívák voltak, véli Liz Jones, de a kifutócicák mára lesoványodott senkikké váltak.
A szupermodellek kora leáldozott. Végük. Illetve, ha nincs is teljesen végük, a divatvilág lemondott róluk. Christy Turlington, Naomi Campbell, Linda Evangelista és Cindy Crawford magányosak és elfeledettek. A dicsőséges napok, amikor még istennőként bántak velük és tetőtől talpig Versace ruhákba öltöztették őket, amikor még napi 10 ezer dollárt kaptak csupán azért, hogy reggel felkeljenek az ágyból, soha nem jönnek vissza.

Csontsovány teremtések

Ahogyan Claudia Schiffer – aki a fiatal modellek elit csapatának volt a tagja, akik háztartási szerek és áruk védjegyévé lettek, akiket pop videókban sztároltak, és akik megnyitották saját gyorsétterem-láncukat – mondta: a modellvilág jelenlegi csontsovány termései soha nem lesznek képesek kitölteni azokat a ruhákat, amilyeneket egykor Schiffer kisasszony és társai hordtak.

Ez ma már persze azért is képtelenség, mert a reklámipar manapság sokkal inkább popsztárokat és színészeket foglalkoztat.
– A hozzánk hasonló szupermodellek többé már nem léteznek – mondta
Claudia Schiffer. – Emlékszem arra az időre, amikor négy testőr kísért a Chanel divatbemutatón a kifutótól az autómig. És ez nem csak velem történt meg. Ma viszont már minden másképp van.

Eltávolodva attól, ahogyan a szupersztárok élték az életüket, őröktől körbevéve és kísérve a limuzinig egy New York-i, párizsi vagy milánói divatbemutatón, manapság valószínűleg azt látja az érdeklődő, hogy a mai, úgynevezett „szupermodellek" csak haladnak előre, és még egy második pillantást sem kapnak, mert a divatlapok szerkesztői és a vásárlók máris rohannak tovább a következő show-ra. Csak meg kell nézni a mai magazinok címlaplányait, hogy rájöjjön az ember: színészek és énekesek, hotelörökösök és televíziós valóságshow-k szereplői bitorolják az egykori manökenek helyét.

És a havonta megjelenő szórakoztató folyóiratok közül csak a Vogue szeptemberi számának borítóján láthatunk modellt: a nyájas, üres tekintetű, hullaszerű orosz Sasha Pivovarovát. Hallott valaki róla? Nem hinném.

A szupermodell, mint fogalom, valójában 1990 januárjában született, akkor, amikor a brit Vogue Naomit, Lindát, Christyt, Cindyt és Tatjana Patitz-t tette a címlapjára. A szupermodellt széles vállaival, terjedelmes melleivel és az áthatolhatatlan sznobéria levegőjével a néhai Gianni Versace fedezte fel magának, ő volt az első divattervező, aki felismerte: a szexualitás és a hírnév sokkal több ruhát és a parfümöt képes eladni, mint a hideg, karakternélküli, robotszerű teremtmények.

A heroincsirkék trendje

Emlékszem, ahogyan egy Versace show-n üldögéltünk az első sorban, még a kilencvenes évek elején, és néztük a szupernők új tenyészetét, ahogyan először lépnek érzékien a közönség elé. Pozitív erőt sugároztak. A bőrük olajos volt, és Versace fényei alatt ragyogtak. Még azoknak is, akik közöttünk a legelcsigázottabbak voltak, elakadt a lélegzetük a szépségük láttán. Végül is, természetesen a szuperek elkezdtek hinni a saját diadalukban, és mindabban a felhajtásban, ami ezzel együtt járt. Túl magas piaci árat szabtak meg önmagukért, és népszerűségük és nagyságuk miatt megtehették, hogy akkor mentek fotózásra, amikor az nekik megfelelt.

Mindezzel párosult a kilencvenes évek végén a heroincsirkék trendje és a lelencek korszaka, és a napbarnított, jó alakú nők hamarosan olyan idejüket múltnak tűntek, mint egy pár lábmelegítő. Mire 1999-ben a Marie Claire-magazin szerkesztője lettem, a szupermodellek agóniája már elkezdődött. Christy Turlingtont tettem a magazinom címlapjára – bombaként robbant. Heidi Klum került a borítóra – bombaként robbant.

Nem esznek, nem alszanak

Mint ahogyan bármelyik női magazin szerkesztője, belekeveredtem egy folyamat-háborúba, amelyet újra és újra felmelegítettek az új, picike, okos szórakoztató magazinok. Ezért hamarosan be kellett látnom, hogy a megfelelő példányszám eladását csak egy Spice Girl vagy egy A kategóriás hollywoodi sztár biztosíthatja. Az igazi nagy márkák, mint az Armani, a Versace és a Gucci folyamatosan küldték nekem a faxokat, azt kérve, hogy a ruháikat inkább filmsztárokon fotózzuk, mint modelleken, Jennyfer Lopeztől Scarlett Johanssonig a sztárok hatalmas hasznot hajtó reklámkampányokban találták magukat.

Ebben az új, hírességekre éhes korszakban azok a modellek, akik sohasem jártatták a szájukat, és látszólag semmit nem tettek azonkívül, hogy a kifutókon illegették magukat, többé nem arathatták le a babérokat. Én mindezek ellenére és mindezekkel együtt mégis azt szeretném, hogy a modellek inkább tiszteletet élvezzenek, mint hogy embertelenül bánjanak velük, ahogyan manapság teszik. Álltam a kulisszák mögött, és sokkolt, ahogyan a gyakran tizenéves modellek képtelenek voltak akár egy szót is mondani, kiabáltak velük, kilökték őket a kifutóra, kényszerítették őket, hogy a mellüket a fenekükön hordják, és az ügynökeik annyi munkát adtak nekik, hogy sem aludni, sem enni nem volt idejük.

Sokkal inkább szeretném a tinilányokat az utcán látni, ahogy onnan figyelik és néznek fel a valódi személyiséggel rendelkező dívákra, mint hogy valaki olyat lássak a kifutón, aki gyönge, határozatlan és kizsákmányolt.

Szupermodellek, isten veletek! Talán a saját népszerűségetek hamisságába hullotok, és egy olyan divatipart hagytok magatok mögött, ami a fiatalokra éhes – de akkor is hiányozni fogtok nekünk!

Daily Mail, EIMEAR O’HAGAN
Fordította: Nyemcsok Éva

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Balaton-felvidék biciklivel

Tovább olvasom