Délmagyar logó

2017. 12. 17. vasárnap - Lázár, Olimpia -3°C | 4°C Még több cikk.

Vitorlázórepülővel az afrikai sivatag felett

A szegedi pilóta, Szabó Péter közel húsz éve kezdett repülni, több mint tíz éve tagja a válogatottkeretnek. A nemzeti együttessel egész Európát berepülte, négy alkalommal az afrikai Namíbiában is járt.
Pálmaültetés után Jean-Renaud Failaur, a nemzetközi repülőszövetség sportbírója (balról), Szabó Péter és a szegedi klubtárs, Marosi Péter. Fotó: DM/DV
Szabó Péter 1988-ban, tizenhat éves középiskolásként kezdett el repülni. Akkoriban a repülő műszaki főiskola a tanulmányok megkezdése előtt két évvel biztosította a felvételizőknek az előképzést. Péter egy Zlin–142 típusú motoros géppel ismerkedett meg először, majd két héttel később vitorlázórepülésre is jelentkezett.

– Mire beiratkozhattam volna a főiskolára, megszűnt a képzés, így a szegedi kereskedelmi iskolába kerültem, de a repülés iránti szenvedélyem cseppet sem lankadt – emlékezett vissza a férfi. Péter az iskola mellett – amolyan mindenesként – egy évet dolgozott a szegedi repülőtéren. Munkájáért cserébe húsz motoros repülő órát kapott fizetségként, így megszerezhette szakszolgálati engedélyét.

Segédszerelőből ügyvezető

Hősünk 1991-ben indult el az első vitorlázórepülő-versenyén, Őcsényben. A rossz időjárás nem kedvezett IS–28 típusú kétüléses gépének – vetélytársai könnyebb felszálló súlyú gépekkel versenyeztek.
– Nem sikerült valami fényesre a bemutatkozásom: a leszállópálya helyett majd minden nap a szántóföldre érkeztem meg. Ennek ellenére az akkori edzőm, Molnár Géza, aki jelenleg is a trénerem, látott bennem fantáziát. Maga mellé vett segédszerelőnek. A mentor a mezőgazdaságban dolgozott repülőgép-vezetőként, így a fiatal tanítvány a munka mellett élesben is gyakorolhatott a műtrágyázó és permetezőgépeken. Péter gyorsan haladt a ranglétrán: segédszerelőből néhány év alatt ügyvezető lett a cégnél, és azóta is sikeresen viszi a vállalkozást.

Szabó Péter kedvenc gépével a kecskeméti versenyen nyerte el másodszora a nemzeti bajnoki címet. Fotó: DM/DV
Tíz éve válogatott


Péter számára vitorlázórepülősként az első igazi áttörést a '96-os magyar bajnokságon szerzett első bajnoki érme jelentette. Egy három hétre háromszázötvenezer forintért bérelt Discus géppel – amelyből csak négy volt az országban – a standard osztályban a harmadik helyen végzett. A szegedi pilóta a verseny után meghívót kapott a válogatottkeretbe, amelynek azóta is, több mint tíz éve tagja. A nemzeti együttessel egész Európát berepülte, négy alkalommal az afrikai Namíbiában is járt, legutóbb tavaly december 27-étől, ez év január 18-áig. A Kalahári-sivatag felett repülve nyolc magyar csúcsot adott át a múltnak. A szervezők a helyi szokások szerint egy pálmafát ültettek a tiszteletére, miután egy ezer kilométer feletti háromszöget repült be előre meghatározott útvonalon.

Namíbiai csúcsok

A szegedi pilóta az első namíbiai kalandjakor töltötte a legtöbb időt a levegőben: némi helyben várakozás után 980 kilométert tett meg, óránként 120 kilométeres átlagsebességgel kilenc és fél óra alatt. A legnagyobb átlagsebességet, 151 kilométer/órát egy 786 kilométeres hurkon érte el. A leghosszabb távot a Bitterwasser–Wredeship–Kentucky háromszögben repülte, 1105 kilométert.

Kiszáradt tó volt a felszállópálya

A világ vitorlázórepülő- sportjának színe-javát Bitterwasserban, a sivatag kellős közepén, egy hatalmas oázisban szállásolták el. Felszállópályának egy három kilométer átmérőjű kiszáradt tavat használtak. A táj meseszerűnek hatott: délen, ameddig csak a szem ellátott, vörös homok terült el. Keleten, a botswanai határ mentén érdekes természeti jelenség fogadta a versenyzőket: a határ egyik oldalon vörös, a másik oldalán egy árnyalattal barnább sivatag volt kivehető a masinákból egy képzeletbeli egyenes vonal mentén, több száz kilométeren keresztül. A nyugati, kies hegyvonulat hatalmas krátereivel holdbéli tájat idézett meg, míg az északi szavannás vidék nyüzsgött az afrikai állatoktól.

Éjszakai kaland

Két évvel ezelőtt történt, hogy Péter egyik válogatott-társa nem ért vissza napnyugtáig a bázisra, egy kiszáradt tónál volt kénytelen landolni. A pilóta a gépen töltötte az éjszakát, másnap húsz kilométert gyalogolt, mire a többiek rátaláltak. Köszönés helyett azonmód felhörpintett négy liter vizet, és csak utána döbbent rá, hogy rosszabbul is végződhetett volna a kaland.


Szegeden is repülhetünk

Péter klubjánál, a szegedi Alföldi Repülő Klubnál is beszerezhető a vitorlázórepülő-vizsga. A húszezer forintos elméleti képzés mellett egy minimum harmincórás gyakorlat következik. A jogosítvány megszerzéséig ez további kétszázötvenezer forintba kerül. A gyakorlati órák felét egyedül kell teljesíteni a levegőben. 

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Székely Norbert:

– A harmadik negyedben elveszítettük a ritmust támadásban, a végén pedig buta hibát követtünk… Tovább olvasom