Délmagyar logó

2018. 10. 22. hétfő - Előd 6°C | 17°C Még több cikk.

Volt révais a csúcson és kereszttűzben

Folytatás az 1. oldalról.

– Bevallom őszintén, azt hittem, örülni fognak nekem, hiszen kutatási pénzt – körülbelül százezer dollárt –, műszert hoztam haza az egyetemnek, ahol már évek óta fizetés nélkül tartottam előadásokat. Hazatértem után további másfél milliárd forint pályázati támogatást nyertem az intézménynek és létrehoztam a SOTE-n belül a Technológiai Transzfer irodáját, amely az egyetemen született szabadalmak védelmét szolgálná – mondta el a Kisalföldnek dr. Szabó Csaba, a Győrhöz kötődő világhírű gyógyszerkutató.
– Borzasztó nagy ellenszélben kell dolgoznunk és folyamatosan érezzük az egyetem rossz esetben gátló, jó esetben atyáskodó hozzáállását. Újra és újra megkapom ezeket az ősrégi szófordulatokat: „hazahívtalak, kivittelek magammal, lehetőséget adtam neked...”, satöbbi. Megmondták nekem, hogy az egyetemnek erénye a változásokkal szembeni ellenállás.
Megmondták, hogy ez nem Amerika: vagy szokjak bele a helyi viszonyokba, vagy jobb lenne, ha visszamennék külföldre.
Sajnos hiányoznak a menedzserszemléletű oktatók – kritizálja az egyetemet dr. Szabó Csaba, aki a Nobel-díjas Louis Ignarro professzor ajánlólevele szerint a világ bármely egyetemi katedráján alkalmas a tanításra. Itthon mégis hiába pályázott a kinevezésre, azt mondták: nincs kellő medikusoktatási gyakorlata. Dr. Szabó Csaba nyíltan bírálta az MTA-t is, mondván, hogy az akadémia „a politikai elit szent tehene” és nem érdeke a változtatás.
– Pedig változásra van szükség mind az akadémia, mind az egyetem szintjén. Elég az egyszemélyű döntésekből, a személyi függőségből, a baráti kapcsolatok mindenhatóságából. Abból, hogy a tanszékvezető gyakorlatilag saját maga nevezheti ki az utódát, abból, hogy aki egzisztenciálisan függ az egyetemtől, az nem fogalmazhat meg kritikát, abból, hogy az ember sikereit csak akkor értékelik a felsőbb vezetők, ha ők is személyesen fürdőzhetnek benne. Ez egy elavult, a volt Szovjetunióból itt maradt rendszer, ami belülről nem fog megváltozni. Az egyetlen út, hogy maga a kormány nyúljon hozzá, mondván, hogy nemcsak az egészségügy vagy az oktatás, de a tudomány terén is reformokra van szükség – véli a kutató. Rengeteg levelet kaptam az utóbbi napokban itthonról és külföldi magyaroktól, akik megköszönték, hogy elindítok valamit. Sajnos az itthoniak nagy része úgy nyilatkozik, hogy egzisztenciálisan függ a mostani rendszertől és ezért nem meri nyíltan felvállalni a véleményét.
Dr. Szabó Csaba elmondta: fizetése természetesen töredéke a kintinek, s így nyilván nem az anyagi érdek, hanem a személyes kötődés hozta haza – szülei ma is Győrben élnek. A változás nem is annyira a saját személyes érdeke – hiszen neki személy szerint megvan a laborja, kutatási támogatásai itthon is és az USA-ban is –, hanem az országé, azoké a fiataloké, akik most tanulnak, most indulnak el kutatói pályájukon. Arra a kérdésre, hogy itt akar-e maradni, csak annyit mondott: „Fogalmam sincs, esküszöm, hogy megmondom, ha eldöntöttem. Egy biztos, hogy akárhol is leszek, tovább fogok harcolni a valódi megújulás elindításáért a magyar tudományban.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szili Katalin: Jó úton halad a lap

Szili Katalin szerint az új székházunk arra is bizonyíték, hogy a Délmagyarország olyan színvonalas… Tovább olvasom