Délmagyar logó

2017. 12. 16. szombat - Etelka, Aletta 1°C | 11°C Még több cikk.

Zábrádiné Schmierer Emília

A matektanár Zábrádiné Schmierer Emíliát – Emi nénit – volt révais tanítványa jelölte pályázatunkra.

A győri Révai gimnázium matematika szakos tanára a diákjaival ápolt emberi kapcsolatokra a legbüszkébb. Nem véletlen, hogy volt diákjai még évtizedek múlva is visszajárnak hozzá.

„Mindent meg lehet vele beszélni", „Nemcsak az érdekli, megírtuk-e a leckét, hanem az is, mi van velünk", „Észreveszi, ha valami bajunk van" - mondják róla tanítványai, amiből rögtön látszik, hogy kapcsolata tanítványaival túlmutat a megszokott tanár-diák viszonyon. Nem is kevéssel, hiszen állítása szerint ez fontosabb számára, mint a tanítás szakmai része. Mint mondja, máshogy nem is lehet eredményeket elérni.
– Valamit megtanítani, valakire nagy hatást gyakorolni csak akkor lehet, ha érzelmi kapcsolat is van. Ha ez semleges, esetleg taszító, nem fog menni - mondja, pedig tény, hogy a matematika sokak számára nem kifejezetten szerethető tantárgy, s a laikus szerint érzelmileg könnyebb ráhangolódni az irodalomra vagy a nyelvekre. Szerinte azonban ennek nem feltétlenül kell így lennie: ugyanoda sorolja  a matematikát, mint a költészetet vagy a művészeteket.
– Ez egy nagyon szép játék! Igaz, mire megtanulják a játékszabályokat, sokaknak elmegy a kedve, de ezen mindenhol át kell esni. Ahhoz, hogy egy énekes mesterdarabokat adjon elő, rengeteget kell skáláznia, ugyanígy, ha a matematikában átvészeli valaki a kezdeti nehézségeket, sok örömöt találhat benne.

A Révai gimnáziumban igazán van fogadókészség ezekre a gondolatokra, sorra születnek a sikerek a tanulmányi versenyeken. Nem volt azonban mindig ilyen hálás közönsége a tanárnőnek; mielőtt a Révaiba érkezett volna, végigtanította az összes iskolatípust, a szakmunkásképzőtől az esti tagozatig. Hogy könnyebb-e itt? Bizonyos szempontból igen.
– A matematikát tanítani talán könnyebb, de a gyerekek között nincs különbség. Ugyanúgy szerettem őket, bárhol voltam.

Tanórán kívül is, Emi nénit ugyanis nem rettentették el a középiskolás osztálykirándulásokról szóló rémtörténetek, szívesen ment bárhova, amikor hívták.
– Egyszerűen jól érzem magam a gyerekekkel. Nem éreztetem, hogy én vagyok a tanár, ők meg a diákok. Igaz, van, hogy én irányítok, de ez egész egyszerűen abból fakad, hogy idősebb vagyok náluk. A körülöttünk lévő világban sokan elfelejtik, hogy a tanár és a diák célja ugyanaz, még ha nem is mindig értenek egyet. Akár a saját gyermekünknél: lehet, hogy néha úgy érzi, nem kellemes, ami vele történik, mégis tudja, hogy minden érte van. Ha ezt a diákok érzik, nem lázadoznak, és eredményesen tudunk együtt dolgozni.

Ez valóban így van, hiszen a tanárnő nem a szigorúságával vívott ki tekintélyt magának. Tudja, hogy a jó kapcsolathoz rugalmasnak kell lenni, s nem szabad görcsösen ragaszkodni ahhoz, amit eltervezett. Néha hagyja „elvinni" az órát egy kicsit más irányba, még akkor is, ha annak köze sincs a számokhoz.
– Előfordult, hogy az egész órát végigbeszélgettük –  könyvekről, vakációról, ami adódott –, s egy szó sem esett matematikáról. Ezzel azonban soha, egyetlen osztályom sem élt vissza; tudják, hogy ez a viszonylagos lazaság nem mehet a munka rovására.

„Nem csak a matekot tanultam meg nála"

Nagy Barbara volt diákjaként jelölte a tanárnőt pályázatunkra, akitől nemcsak a matematikát tanulta meg, hanem sokkal többet kapott.
„Több tanárom is volt életem folyamán, akihez bátran fordulhattam örömömmel-bánatommal, de Emi néni még többet tud ennél! Észreveszi, ha valaki rosszkedvű, és csodálatos kisugárzásával képes elterelni a "csimota" gondolatait, s kérdezősködés nélkül is érezzük, hogy kiönthetjük neki a szívünket" - írja jelölő levelében Barbara, aki szerint a tanárnő jó példája annak, hogy sokat tanulni nemcsak szigorú pedagógustól lehet: annak ellenére, hogy leckehegyek helyett inkább kiadott egy határidőt, s ezen belül kellett megoldani a feladatokat - órán, otthon, mindenki, amikor van rá ideje -, tanítványai még többet is tanultak, mint ami a kötelező szint. Nem csoda, hogy Barbarának az egyetemen, matek szakosként az első pár hónap egyáltalán nem okozott gondot.
Amint levélből kiderül, Zábrándiné Schmierer Emíliának nemcsak a tanteremben van szüksége türelemre és pszichológiai érzékre...
„A legtöbb tanár valószínűleg nem jól viseli, ha az osztálykiránduláson a diákok elveszítik őt, és zuhogó esőben keresheti őket, de ő nem lett mérges, s még három év után is mosolygott velünk az eseten, sőt, újabb osztálykirándulást is bevállalt az osztállyal. Amikor pedig szerenádkor épp nála sikerült az egyik dalt először előadnunk - vagyis úgy is mondhatnám, nem sikerült, néhány túl jókedvű osztálytársamat leszámítva, akik teli tüdőből énekelték -, s mi vörösödtünk, amiért leégetjük a tanárnőt a szomszédok előtt, ő úgy fogadta műsorunkat, mintha a legszebben éneklő kórus állt volna a ház udvarán! Remélem megkapja a díjat - mint ember, mint tanár egyaránt megérdemli!"

"Egy tanár akkor jó, ha hiteles"

Horváth Péter, a Révai gimnázium igazgatója egy cseppet sem csodálkozott, amikor meghallotta, hogy Zábrádiné Schmierer Emíliát az év tanárának jelölték.
- Egy tanár szerintem akkor jó tanár, ha hiteles, ha megbíznak benne, ha a gyerekek érzik, hogy a dolgok értük vannak, akkor is, ha a pedagógus szigorú, akkor is, ha sok házit ad. Fontos az is, hogy szeresse a hivatását és örömmel jöjjön be tanítani minden nap. Emikében ez mind megvan. Valami egészen sajátos szakmai és emberi kapcsolatban van a gyerekekkel, nem csoda, hogy szeretik. Észreveszi, ha valakinek problémái vannak – volt diákja, akit a kórházban is meglátogatott, amikor beteg volt –, meghallgatja őket, úgy, hogy ezt soha nem érzik tolakodásnak. Emellett elkötelezett, nem csoda, hogy két éve megkapta a szakmájában adható legnagyobb elismerést, a matematika népszerűsítéséért és tehetséggondozásért létrehozott Ericsson-díjat, amelyre szintén a diákok javasolták.

Róla mondták

Kovács András
Bár a matek nem a kedvenc tantárgyam, a tanárnő érthetően magyaráz, és ha kell külön-külön is foglalkozik velünk. Nemcsak tanárként viszonyul hozzánk, hanem egyébként is érdekli, mi van velünk.

Horváth Dániel
Jól tanít, megértjük, amit mond. Szeretem, hogy nem főnökösködik, nem gyerekként, hanem egyenrangú emberként kezel minket.

Barcsai Bálint
Nagyon tájékozott, szerintem ritka az ilyen matektanár, akivel bármiről lehet beszélgetni. Volt, hogy egy egész órát végigbeszélgettünk a könyvekről, az irodalomról.  

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A Graboplast-ETO múltja a Bajnokok Ligájában

A Graboplast-ETO eddig egyszer szerepelt a Bajnokok Ligájában. A 2000/2001-es szezon során a… Tovább olvasom