Délmagyar logó

2017. 01. 17. kedd - Antal, Antónia -5°C | 1°C

Zsiga és a babaija

Múló rosszkedvében találtam minap a Zsigát. Kérdeznem se kellett szűnő bánata okát, már mondta is, hogy neheztel az imádott lányára, amiért nem átallotta nemrég az ő szemébe mondani, hogy förtelmes a nyelvérzéke; már ami az angol szavak kiejtését illeti. Pedig Zsigának valaha lehetett némi érzéke az idegen nyelvhez, lévén színötös oroszból az általánosban, de Zsigáné szerint vagy a tanár volt elfogult, vagy ki volt adva az orosztanároknak, hogy a statisztika miatt minden osztályban kell lenni ennyi meg ennyi ötös tanulónak, és tévedésből a férje is közéjük tartozott.

Az arcbéli szomorúságot azonban elégedett mosoly váltotta fel hirtelen, mikor is a kanadai kalandját felidézvén tízévnyire pörgette vissza az idő kerekét.
Történt ugyanis, hogy Torontóban élő sógora és Zsiga – az akkor még évtizeddel ifjabb – lányával hármasban a közeli parkba vitték futtatni a rotweilert. Ott aztán összetalálkoztak egy emberrel, akinek a sógor bemutatta Zsigát, majd hirtelen a kutya futásnak eredt, sógora és a lánya meg utána, ő pedig ott maradt az idegennel. Szomszédom érezte, hogy a kínos csendet beszélgetéssel kéne elűznie, ami Magyarországon nyilván nem okozna gondot neki, de idegen nyelvterületen, főleg ha a másik kezdi, nem sokra megy vele. Leporolta hát sekélyes angolnyelv-tudását képező szavait, és zavart mosollyal, a többiek után intve ennyit mondott: „P az én bjutifúl, litl dótöröm”, s hogy én is értsem, magyarázta, hogy írásmód szerint a „beautiful” a szép, a „little” a kicsi, és ha nagyon odafigyel, tudja úgy is mondani, hogy „lidl”, a „daughter” meg a lányt jelenti. No az iménti szavakra mondott valamit az idegen, és megint Zsigán lett volna a sor, de szerencséjére a másik egy hosszabb mondatba kezdett, a szomszédom pedig árgus szemekkel leste a szájából kiáramló zagyvaságot, majd a pillanatnyi levegővételét kihasználva Zsiga megkérdezte: „Ríli?” Több se kellett a beszélgetőtársnak, dőlt belőle a szó, majd egy újabb szünetnél szomszédomból kibukott: „Ó, nó!” Erre az idegen lelkesen folytatta a magáét, a Zsiga meg nekem, hogy a „ríli” igazánt vagy tényleget jelent, és úgy írják, hogy really, az „ó, nó” vagyis az oh no meg azt, hogy ó, nem! Így a szomszédom száját a megfelelő pillanatokban elhagyó iménti szavakkal jól elvoltak kettesben. És amikor a kutyafuttatók visszaértek, hagyta amazokat is cseverészni. Később – távolodván a hatalmas parktól – sógora arról faggatta őt, hogy miket mondott az idegennek, aki szerint Zsiga nagyon szimpatikus, ilyen jót már régen beszélgetett valakivel.
„ Azaz velem – dicsekedte Zsiga, majd az orra alatt motyogta:

– Még hogy nekem nincs nyelvérzékem.” És ha kiskorában azt mondtam volna a lányomnak, miután nagy nehezen megfejtettem az óvodából hazahozott szavait, miszerint a „síjú jetejete” azt jelenti, hogy szélről legeljetek, vagyis a „szili kutas, szanyi kutas” dalocska elejével próbálkozott szegénykém..., vagy ha a babakocsira mondott „babaija” hallatán azt mondtam volna neki, hogy semmi érzéked a magyar nyelvhez, hagyjuk az egészet, nem kínozlak...? Vagy amikor járni tanítottam, és el-elesett...? Mondtam volna, hogy édes kislányom, semmi érzéked a menéshez, ne is erőltessük, maradj csak ülve, ez sem kis teljesítmény, és nem is esel nagyokat! No, erre már Zsiga is elmosolyintotta magát, megjegyezvén, hogy akkor ő még ma is apaci lenne apu helyett.
Egyébként a förtelmes nyelvérzék okozta szakadék nem lehet ám túl nagy közöttük, hiszen – mint mesélte – Valentin-napon a lányának adott ajándék mellé mondta, hogy „nagyon lávjú téged”, a lánya meg ezt válaszolta neki: „Mitú, dedi! ”És Zsiga megint tanult néhány szót – ha így folytatja, órákat adhat –, mert már tudja, hogy az „Én is téged, apu!” angolul: „Me too, Daddy! ”S hogy tovább csiszolódhasson apja nyelvérzéke, a lánya – maga sütötte, szív alakúra vágott, piros szalvétára tett – mafinnal ajándékozta meg, ami Zsiga szerint leírva muffin ám, és nagyon finom édes süti!
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Móra múzsái és szerelmei

Móra Ferenc számára gyötrelemmé vált a házasság, így más asszonyoknál kereste a boldogságot. A híres… Tovább olvasom